Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-14 / 24. szám

volt a szelisteiek bandériuma, lelkes örömrivalgások között hozván át szeretett püspöküket és egyházmegyei gondnokukat Szelistére, hol a gyülekezet ünnepi díszben fogadta egyháza főpapját. Megható volt öröme e népnek, mely éveken át az erdőn sátrakban tanyázva, most díszes községben, csinos imaház, paplak és iskola előtt üdvözölhette püspökét, kinek e missziói egyház szervezése körül maradandó érdemei vannak. Az üdvözlés után rögtön munkához látott püspök úr és kisérete. Az iskolaházban tartott egyházi gyűlésen a legszebb rendben megállapíttatott a lelkészi díjlevél, mely alkalommal Cseh Ervin e. m. gondnok 50 frtot adott át a m. lelkésznek az egyház szükségeire, eme kegyes szavak kíséretében: »ha szüksége lesz rám tisztelendőségednek, tudja, hol lakom«; püspök úr pedig a missziói alapból 100 frtot helyezett kilátásba a missziói iskola céljaira. Majd megvizsgáltattak az egyház új épületei, azután a missziói ügykezelés, számvitel, anyakönyvek, a szórványok anyagi ereje, lélekszáma stb. minek végeztével d. u. 2 órakor püspök urat és kíséretét a nagylelkű Pejacsevics gróf fogatai visszavitték e derék főúr nasici vendégszerető kastélyába. Május 27-én két isteni tiszteletet tartott püspök úr Szelistén, egyet a német ajkú, másikat a magyar ajkú hívek számára, ez utóbbiak többnyire a szórványokból gyűltek össze ez alkalomra. Közben a nasici izraelita rabbi tisztelgett püspök úrnál, szivélyes fogadtatásban részesülve. A nép mindkét alkalommal zsúfolásig megtöltötte az imaházat s nagy áhítattal hallgatta főpapja kenetes beszédjeit. Templom után a szórványokból, ú m. Nasic, Ferisánc, Pozsega és Zdence községekből összegyűlt hívekkel értekezett püspök úr. Ennek végeztével d. u. 1 órakor búcsút véve a hívektől, ismét visszahajtatott Nasicba Pejacsevics László gróf vendégszerető kastélyába. A kiséret nagyobb fele esperes úrral a m. lelkésznél elköltött ebéd után d. u. 3 órakor kocsikra ülve Nasicon át a vasúthoz kisérte püspök urat, kitől hálás szívvel érzékeny búcsút vettünk. Az egész látogatás folytonos örömei közé csak az vegyített fájdalmas érzést, hogy ág. h. evang. testvéreink nem jelentek meg püspök úr üdvözletére és nem vettek részt a mi örömeinkben. Nagyon meglátszik már az anyaországból kiszakadt emez evang. hittestvéreken, hogy nincsenek az anyaországgal egyházi kötelékben s csak a »Krizsánerek«, (suszter-, szabó-, asztalos-papok) vagy »evangélisták* vezetése alatt állanak, kik készültség és hivatottság nélkül legeltetik itt az Úr nyáját. Szeliste, u. p. Nasic. Tóth Lajos, missz. leik. A gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése. A midőn az igazságügyi bizottság a közoktatási bizottság véleményéhez hozzájárulva, a gyermekek vallásáról szóló törvényt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlja, hozzájárul a közoktatási bizottság azon álláspontjához, hogy a törvényjavaslat 1-ső §-ába csak a bevett, vagy törvényesen elismert különböző vallásfelekezethez tartozó szülők gyermekeinek vallására vonatkozó rendelkezés vétessék fel. A törvényjavaslat által elérendő cél ugyanis a bizottság véleménye szerint főleg az, hogy az 1868. év LIII. t-c.-nek a vegyes házasságból született gyermekek vallására vonatkozó rendelkezései a gyakorlati szükség követelményeinek megfelelően módosíttassanak, a miért is az igazságügyi bizottság a közoktatásügyi bizottság által elfoglalt állásponthoz hozzájárulva, helyesnek találja azt is, hogy a szülők csak oly módon egyezhessenek meg, hogy valamennyi gyermek vagy az atyának, vagy az anyának vallását kövesse és ugyanazon bevett vagy elismert valláshoz tartozó házasfelek gyermekeinek mely vallásban leendő neveltetésére a törvény rendelkezése ki ne terjesztessék, mert hiszen az állandósult jogszokás az, hogy az ugyanazon valláson levő szülők gyermekeiket saját vallásukban neveltetik s nem célszerű mintegy törvény útján felhívni a felek figyelmét arra, hogy ez alól kivételt tegyenek. A mi a megegyezés időpontjának szabályozását illeti, a bizottság eltérőleg azon álláspontól, melyet a közoktatásügyi bizottság elfogadott, hogy a házasok születendő gyermekeik mely vallásban leendő neveltetése iránt a házasság megkötésétől számított hat hó alatt egyezhessenek meg, a kormány által beterjesztett törvényjavaslat abbeli rendelkezését fogadta el, mely szerint a születendő gyermek vallására nézve csak a házasság előtt létrejött megegyezés legyen hatályos. Ezen rendelkezés azért volt a bizottság nézete szerint elfogadandó, mert kétségtelen, hogy a házasság megkötése előtt más, a házasulókon kivül álló befolyások legkevésbé érvényesülhetnek, tehát a szülők természetes joga, a legszabadabb és legfüggetlenebb nyilatkozása juthat érvényre, és mert a házasság megkötése után már tulajdonképen nem is kölcsönös megegyezésről, hanem arról lehet szó, hogy szemben a törvény diszpozíció szabályával az egyik házastárs a másik házastársának egyoldalú engedményt tegyen és beleegyezzék abba, hogy a saját nemebeli gyermekek is házastársának vallásában neveltessenek. Egyebekben a törvényjavaslat 1. §-ának rendelkezéseit szabatosabb szerkezetben s azzal a módosítással, illetőleg kiegészítéssel fogadta el a bizottság, hogy tüzetesen megjelölte azokat a polgári hatóságokat, melyek előtt a szülők megegyezhetnek és felvette azt a rendelkezést is, hogy a kir. közjegyző előtt létrejött megegyezés köziratba foglalandó, a minek következtében természetesen csak a többi hatóságok előtt létesülő megjegyzésnek alakszerűségeit szükséges a rendeleti szabályozás terére utalni. A törvényjavaslat 2—5. §§-ok rendelkezéseit az igazságügyi bizottság a közoktatási bizottság szövegezése szerint fogadta el, helyesnek találva különösen a közoktatási bizottságnak a 2. §. első bekezdésére vonatkozó azt a lényeges módosítását, mely szerint megegyezés hiányában a vegyes házasságból született gyermekek az eddig fennállott és megszabott jogszabály szerint szülőik vallását nemök szerint kövessék.