Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-14 / 24. szám

azonban oly válasz érkezett, hogy ez ügy nem tartozik a követség dolgai közé. Folyamodtunk azután az evang. egyetemes gyűléshez, s azóta petitionáltak itt mások is, sőt, úgy tudjuk, a zsinat elé is járultak theologusok külföldi ösztöndíjakra vonatkozó ügyben kéréssel. Hát valaminek, valami változásnak, megnyugtató elintézésnek mégis kellene történnie! Mi felszólalásunkat bezárjuk azzal a kívánsággal, hogy adják meg a magyarnak, a mi a magyaré, hogy mi is megadhassuk a németnek, a mi a németé. Ugy az anyagiakból, mint a szellemiekből. A jogból, az érdemből, szeretetből, tiszteletből. Ez a legjobb szövetség, úgy politikai, mint tudományos tekintetben. És erkölcsi szempontból is! Halléi szerény emlékcsokraimnak is üdítő harmata ez volna! Azon vörös-fehér-zöld zászló pedig, melyet a halléi magyar ifjak az egyetem jubilaeuma alkalmára közadakozás utján épen most beszereznek s kitűznek, legyen mint a felhívás szól »jelképe az összetartó baráti szeretetnek s az idegen ég alatt is lángoló hazafiságnak«, legyen »jele a távolban is élő és munkás hazaszeretetnek«. A miben a magyar szellem ragyog, s a miben a német alkot nagyot: Éljen a magyar alkotmány! Éljen a német tudomány ! Zárszóképen végezetül ajánljuk a jubilaeumi nagy német munkát az érdeklődők becses figyelmébe. Címe: »Geschichte der Friedrichs-Universitát zu Halle*. Szerzője : D. Dr. Schrader Vilmos, egyetemi gondnok. Műve a kir. porosz közoktatásügyi minisztérium elrendeléséből s támogatásával jelenik meg 1894 nyarán. Ára: fűzve 31 márka, elegánsan kötve 36 márka. Kapható: Dümrnler Ferdinándnál, Berlin SW. 12, Zimmer-Strasse 94. Krupecz István. belföld. Az ág. h. evang. egyház zsinatja. Az ág. h. ev. egyház zsinatjának 4-ik ülésszaka junius 7-én nyilt meg Budapesten a Deák-téri díszteremben. Az elnöki széken Fabinyi Teofil felügyelő és Karsay Sándor püspök ültek. Péchy, a rendes világi elnök betegség miatt nem jelenhetett meg. Az igazolások s új tagok megválasztásának bejelentése után két fontos tárgyat vettek fel tanácskozásra, ú. m. az egyházkerületek arányosabb beosztásáról és az országos nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslatokat. Mindkét munkálatot bizottságnak adták ki, még pedig a kerületek másként beosztásáról szólót az alkotmányozó bizottságnak, az egyetemes nyugdíjintézeti javaslatot pedig a pénzügyi bizottságnak. Ezzel a teljes ülés berekesztetvén, a nap további folyamában a bizottsági tárgyalások voltak. A junius 8-iki teljes ülésben az egyházkerületek arányosabb beosztása került tárgyalás alá. Napirend előtt azonban a pánszláv zsinati tagok három csoportban beterjesztett beadványai olvastattak fel. A három beadvány megegyezett abban, hogy az aláírók lemondanak zsinati képviselőségükről és óvást tesznek a zsinat határozatai ellen; a lemondás és óvás indokában megegyezik a három levél, á mennyiben az aláírók mindannyian az egyházkerületek másként beosztása miatt teszik le a mandatumaikat. De míg Nóvák és Dohnányi ildomosán indokolják lemondásukat, addig a másik két beadvány, különösen a Stefanovitsé és Fajnoré a legdurvább kifejezéseket használja a zsinat és az egyetemes gyűlés ellen. Azt irják, hogy a zsinat »egyháziatlan és lelketlen erőszakoskodás«-t használ ellenök, hogy nyilt »törvénysértés«-t követ el és hogy a többség »kővel dobálja testvéreit.* stb. A zsinat felháborodással hallgatta meg a sértő szavakat s Szent iványi Árpádnak Györy Elek által módosított indítványára elhatározta, hogy a lemondást tudomásul veszi, az aláírókat a sértő kifejezésekért megrója, s a beadványt esetleges további intézkedés végett az egyetemes gyűlésnek kiadja. A Novák-Dohnányi lemondását Zelenka püspök rövid helyreigazító felszólalása után egyszerűen tudomásul vették. Csak ezután került szőnyegre az egyházkerületek újabb beosztását célzó törvényjavaslat. A bizottság javaslata következő: 1. A dunáninneni egyházkerület kötelékében maradnak a pozsonyvárosi és megyei, a nvitrai, a trencséni és mosonyi egyházmegyék. 2. A révkomáromi egyházközség a fehérkomáromi egyházmegyébe kebeleztetik; az ekkép nagyobbított fehérkomáromi egyházmegye a dunántuli egyházkerületből kikebeleztetik s a dunáninneni egyházkerülethez csatoltatik. 3. A barsi, honti és nógrádi egyházmegyék a bányai kerületből kikebeleztetnek s a dunáninneni kerülethez csatoltatnak. 4. A dunántuli egyházkerület kötelékében megmaradnak a 2. szakasz szerint kikeblezett egyházmegye kivételével azok az egyházmegyék, amelyek jelenleg az egyházkerület kötelékébe tartoznak. 5. A tiszai kerület kötelékében továbbra is maradnak azok az egyházmegyék, amelyek jelenleg is e kerület kötelékébe tartoznak. 6. Az árvái egyházmegye a dunáninneni egyházkerületből kikebleztetik s a tiszai egyházkerülethez csatoltatik. 7. A liptói egyházmegye a dunánnineni kerületből kikebleztetik s a tiszai egyházkerülethez csatoltatik.- Vrbicza-Szent-Miklós egyházközségre nézve azonban ez a kikeblezés akkor lép hatályba, a mikor a dunáninneni egyházkerület püspöke megszűnt egyszersmind ezen egyházközség lelkésze lenni. Ez időpont bekövetkezéséig Vrbicza-Szent-Miklós egyházközség a dunáninneni egyházkerület kötelékében marad s a pozsonyvárosi esperességhez tartozik. 8. A bányai egyház kötelékében továbbra is megmaradnak a budapesti, pestmegyei, bácsszerémi, bánáti s a zólyomi egyházmegyék. 9. A turóczi egyházmegye a dunáninneni egyházkerületből kikebleztetik s a bányaihoz csatoltatik. A bizottság javaslatát Györy Elek előadó indokolta hosszabb hatásos beszédben, mely a kérdésnek főként közigazgatási, egyházpolitikai és nemzeti oldalát domborította ki. A javaslat nemzeti intentiója az, hogy a pánszláv fészkek megosztassanak szétszórassanak. Szentirányi József azonban mindjárt az előadó beszéde után azzal az indítványnyal lépett fel, hogy az egyházkerületek hagyassanak meg a mostani alakjukban;