Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-17 / 20. szám

János személyében, szelíd, leereszkedő, humánus és tiszteletet ébresztő, vonzalmat keltő egyéniségében. Tanítványai és meghitt barátai szűkebb körén kívül a társadalmi élet legszélesebb körében és különböző rétegeiben, valahol csak ismerték, az ifjak és az öregebbek, a férfiak és a nők részéről szeretettel fogadtatott mindenütt. Neki is voltak ellenségei. Midőn az utolsó két évtiz alatt az erdélyi egyházkerület keblében vivott harcok nem egyszer erősen felkavarták a szenvedélyeket: a felkorbácsolt hullámok ideig-óráig őt is körülcsapkodták; de midőn a szenvedély elpihent, és a hullámok elsimultak: ugyanazok, a kik tegnap még harcoltak és a szenvedély méregbe mártott nyilait szórták ellene, ma, a szeplőtlen jellemet megillető tisztelettel hajoltak meg előtte, a kinek szerető lelke, békés természete oly örömese feledé a kapott sebeket. Egyéniségének e szeretetre méltósága nagy részben születéssel nyert öröksége vala. Hiszen Erdély híres püspökének, a szelidségéről és jóságáról még ma is sokat emlegetett Antal Jánosnak leánya: Antal Mária volt a Hegedűs János édes anyja, Ámde a születéssel nyert örökség szerencsés viszonyok közt, kellő gondozás mellett a gyermek és ifjú kor éveiben állandólag gyarapodott és gazdagon kamatozó élettőkévé fokozódott. Mint gyermek és serdülő ifjú felett az apai gondviselés vigyázott és az édes anyai szeretet őrködött; midőn pedig 16 éves korában gimnáziális tanulmányait bevégezve megvált a szülői háztól és Marosvásárhelyről, a hol atyja pap volt, Nagyenyedre, a hol nagyatyja mint püspök lakott, a híres Bethlen-kollegiumba ment: nagyatyján kívül oly férfiak valának hatással szellemi fejlődésére, mint a szellem nagyságával inponáló, modorával magához bilincselő Szász Károly és a tudományos ismeretek gazdagságáról híres Zeyk Miklós professorok. ilyen tényezők hatása alatt termékenyedett meg fogékony kedélye, fejlődött érzelmi világa, izmosodott jellemsajátsága. Lelke öröklött egyéni nemes hajlamainak harmonikus kifejlődését semmi sem zavarta. Otthon a szülői házban, Enyeden nagyatyja oldala mellett, Szász Károly és Zeyk Miklós közelében lelke mindenütt nemes ösztönt nyert a tanulásra, az odaadó komoly munkára. Hat év alatt végig tanulta a philosophiai, jogi és theologiai kurzusokat; azután két évig mint tanító tanította a mostani 6-ik — akkor legfelső — osztály összes tárgyait. Két év múlva philosophiai és theologiai ismereteinek szélesbítése végett a külföldi egyetemekre ment, de egy év múlva — 1846-ban — a m.-vásárhelyi kollégium a tarmészetrajzi tanszékre hívta meg, a mit azonban csak azon feltétel alatt fogadott el, ha két évi időt engednek e körbe tartozó ismereteinek a berlini és párisi egyetemeken általa célba vett kibővítésére. A marosvásárhelyi kollégiumtól 1857-ben megvált és a Bethlen-kollegium papnevelő intézeténél az egyháztörténelem, symbolika theologia, és a prot. egyh. jogtan tanszékét foglalta el. A természetrajz tanárából a theologiai tudományok professora lett. A m.-vásárhelyi kollégiumban a paedagogarkhai tisztet is Ő viselte. És csakugyan a természetrajz tanára és a theologiai tudományok professora nála jól megfértek, a tanító és a nevelő pedig legszerencsésebben egyesültek egymással. Theologiai professorságának 37 esztendőre terjedő ideje alatt is a tanár mellett mindig ott lehetett látni a rábízott ifjúság gondos nevelőjét, atyai jósággal, bölcs mérséklettel megáldott tapintatos vezetőjét. Csupán az ismeretek közlésére soha sem szorítkozott, sőt a jellemképzésre, egészséges világ- és élet-nézet megszerzésére fektetett kiváló súlyt. Első sorban nem tudósokat, hanem igazi papokat akart nevelni az egyháznak. Nem elégedett meg az egyszerű óratartással, hanem tanítványainak hajlamait, jellemsajátságait, hibáit és erényeit megleste az iskola falain kívül is; oktatta, intette, feddette és dorgálta; tanácsolta, bátorította, buzdította maga köré gyűjtötte, asztalához ültette őket. Tanár és nevelő, atya és barát egy személyben! Nem csoda, ha tanítványai kivétel nélkül szerették, tisztelték; e szeretetet és tiszteletet egész életükön keresztü megőrizték. Miként modorában és egész életében, szintúgy tudásában sem volt semmi vaskalaposság. Tudását nem a szűk mederben haladó, de az apró részletekbe annál inkább elmerülő szaktudós mélysége s gyakran evvel együtt járó egyoldalúsága jellemezte, hanem a léleknek ama harmonikus törekvése, mely az ismeretek széles mezején a részek tömkelegében szemei elől egy percre sem téveszti ama »szent kapcsolmely a részeket mindenütt egy magasabb egységbe foglalja össze. Nem volt még a hajszálat is hasogató szaktudós; de elfogult, előítéletes avagy felületes sem vala. Tudása széles mezőt ölelt át és alapos. Midőn deáki tanulmányait bevégezte: már meglepő jól ismerte a latin klasszikusokat és beszélte nyelvüket. Midőn külföldre indult: — a theol. tudományokból, a philosophiai tudományok egy részéből, sőt a khemiából is már letette volt a szigorlatot. Hét esztendeig tanította a természetrajzot, s úgy lett theologiai professor; midőn pedig a természetrajz tanszékébe ült: a theol. tudományokban vala teljesen jártas. Kiváló érzéke volt a művészet iránt; szerette a zenét, lelkesedett a szép énekért, gyönyörködött a művészi beszédben, és ő maga is mindig hatással beszélt akár mint rektor az évzáró ünnepélyeken, akár mint pap, valahányszor a szószéken a Krisztust hirdetni megjelent. Jellemének és egyéniségének e vonzó tulajdonságai, lelkének e sok irányú képessége és képzettsége tették az ő személyét kedvessé, zajtalan működését áldásossá, emlékét feledhetetlenné. A Hase Polemikájának kitűnő fordítását adta; de ezen kívül a magyar protestáns tudományos irodalmat más művel nem gazdagította. Tanár-társaival és barátaival tanügyi kérdésekről, a kollégiumi életről, az egyház ügyeiről elbeszélgetni, tudományos dolgokról eszmét cserélni, vitatkozni sokkal inkább szerette, mint tudományos könyvek írásával nevét szélesebb körben is megismertetni. Nem a saját dicsőségét akarta szolgálni; ellenkezőleg melléktekintetek nélkül szentelé tehetségeit a tanügynek egyháza és azon kollégium érdekeinek, a melyhez kora ifjúsága óta szive utolsó dobbanásáig oly tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodott. Dr. Bartók György. IRODALOM. ** Kalászok az életnek kenyeréhez. K. Tóth Kálmán debreceni és Papp Károly budapesti ref. lelkészek eme beszédgyüjteményéből megjelent a II-ik füzet. A gyűjteményben közönséges vasárnapi egyházi beszédek, szertartási beszédek és imák foglaltatnak. A 17 prédikáció szerzői Szász Károly, K. Tóth Kálmán, Papp Károly, Kiss Ferencz, Fábián Mihály, Molnár Sámuel, Raffay Sándor, Kiss József, Ardényi Osvald Kálmán, Donibi Lajos, Hallgató János, Thury Etele,' Lévay Lajos. A hat