Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-10 / 19. szám

s a kezelést valamelyik egyházkerületre bízva, a gyámintézeti értékeket jelzálogkölcsönökbe, vagy közalapi tökesegélyekbe fektesse, melyek szintén 5°/0

jövedelmet adnának a gyámintézetnek. Báró Bánffij Dezső sajnálja, hogy nem osztozik szeretett püspöke, Szász Domokos nézetében. Szerinte az erdélyi értékpapír-spekulációnál is több volt a szerencse, mint a reális biztosság. Ellene van annak is, hogy a kezelés és gyümölcsöztetés elvei alapszabályszerüleg állapíttassanak meg. Indítványozza, hogy a tervezetnek a kezelésre vonatkozó §-ai tétessenek vissza a bizottsághoz, oly értelemben való átdolgozás végett, hogy a gyámintézet pénzeit pénzintézet kezelje, úgy mint a közalap vagyonát. Fejes István a javaslat alapelveit óhajtja meghagyatni. mivel szerinte a földhitelintézet semmi különösebb előnyt nem nyújt a gyiimölcsöztetést illetőleg, csak az értékeket őrzi meg teljes biztosságban. Gróf Dégenfeld József határozottan ellene van a javaslatban lefektetett házi kezelésnek. Már a bizottságban is ellene volt. A házi kezelés rivalitást és féltékenységet kelthetne a kerületek között. A Bánffy indítványát pártolja. Tisza Kálmán szintén a Bánffy D. indítványához csatlakozik. Szavazásra bocsáttatván e fontos elvi kérdés, a konvent többsége oda nyilatkozott, hogy a kezelést meghatározó 29—36. §-ok új és fent vázolt alapelvek szerinti szövegezés céljából adassanak ki a bizottságnak, hogy az még a legközelebbi ülés elé terjeszthesse munkálatát. A konvent e határozata folytán Szász Domokos bejelentette a bizottság elnökségéről lemondását, mert szerinte senki sem kötelezhető a meggyőződésével ellenkező megbízatására. A másnapi ülésen Széli Kálmán előadó beterjesztette a bizottság új szövegezését a 29—36. §-okra nézve. A módosított szöveg szerint a gyámintézet vagyonát valamely jóhírü pénzintézet kezeli a konvent által kötendő szerződés értelmében. Ide folynak be a pénzek, a járulékok stb. éppen oly módon, mint a közalapi pénzek. A gyámintézet gazdája a közalapi végrehajtó bizottság lesz, mely ezen minőségben »gyámintézeti végrehajtó bizottság* nevet nyer s a sürgősebb ügyek intézésére a maga kebeléből egy 3 tagú albizottságot alakít. A tárgyalás végén a konvent köszönetet és elismerést szavazott Szász Domokos bizottsági elnöknek és Széli Kálmán bizottsági előadónak a kiváló munkálatért; a a gyámintézeti tervezetet pedig sürgősen kinyomatja, hogy az egyházmegyéknek minél előbb megküldhesse. Arany Gusztáv. RÉGISÉGEK. Károli Sebestyénről. Thury Etele kartársam és barátom, monográfiámnak e Lap 16. számában közölt ismertetése alkalmából, egyenesen felszólított, hogy a kassai városi levéltár adatai alapján bővebb felvilágosítást adjak azon Károli Sebestyénről, kinek 1555. június 24. Óváriból, zsinatra egybegyűlt társai nevében is irott levele, »Sebastianus Carolinus, superintendens« aláírással, másolatban (tehát nem eredetiben!) megvan Kassa város levéltárában 1824/29. szám alatt s ifj. Kemény Lajosnak * A reformáció Kassán« cím alatt 1891-ben megjelent müvében (964—65 lapokon) olvasható. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy Károli Sebestyénről, a szóban forgó másolaton kívül, Kassa város levéltárában semmi más adat nem található; azonban ez egyetlen levél is, ha közelebbről megvizsgáljuk, kitűnő alapul szolgál többrendbeli, általánosan hirdetett és elterjedt történeti tévedés megdöntésére. A kérdéses levél az eddig teljesen ismeretlen, 1555 június 24. tartott óvári-i zsinatból (az ismert óvárii zsinat több mint egy évvel előbb, 1554. február 25. tartatot,tf egy főrangú úrnőhöz (magnifica domina) van intézve s a legmelegebben ajánlja Péter ungvári papot, mint a tiszta és igaz tan hivét; ellenben társát, Antalt, kit a zsinaton gyönyörködve és szívesen hallgattak ugyan, de tudományát kárhoztatták, nem egészen megbízható embernek rajzolja. A levél másolata vagy Péter, vagy Antal pap útján kerülhetett Kassára, midőn tudniillik vagy az egyik, vagy a másik a város szolgálatába akart lépni. Hogy Antal pap egy személy azzal a Szentkirályi Antallal, ki 1555-ben csakugyan kassai magyar pap volt, valószínű ugyan, de biztos történeti tényként még nem állítható. A személyi vonatkozásoknál azonban százszorta fontosabb a levél azon pontja, mely előadja, hogy »mostan a sátán összes mérgét ki akarja önteni, különféle eretnekségeket kötvén fel, melyek közül a legfőbbet és le g ocsmány abbat, a sacramentáriusokét már régóta ismerjük és kárhoztatjuk, melytől mindörökre menttek lenni igyekezünk; e célból, valamint tudományunk kifejtése végett elhatároztuk, hogy évről-évre, meghatározott időben, zsinatokat tartunk*. - E félreérthetetlen nyilatkozat alapján teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az Óváriban 1555. június 24. egybegyűlt papok, Károli Sebestyén és társai a leghatárczattabban kárhoztatják a sacramentáriusokat, vagyis a Zwingli és Kálvin követőit; a miből ismét szükségképen következik, hogy az erdődi első (1545. szeptember 20.), a beregszászi (1552. december 1.), az óvárii első (1554. február 25.), az erdődi második (1555. február 24.) és az óvárii második (1555. junius. 24.) zsinatokat református zsinatoknak mondani és tartani egyátalában nem lehet; mert ez öt szatmármegyéi zsinatban felmerültek ugyan és küzdöttek egymással az ellentétek : a többség azonban mindenikben a lutheri irány határozott híve, ennélfogva a felsorolt zsinatoknak jellege is egyenesen lutheránusnak mondható. Az első református vagy kálvinista zsinatot 1560. után azon összejövetelekben kell keresnünk, melyek az egervölgy-debreczeni hitvallást létrehozták és elfogadták! Végezetre az is következik mindezekből, hogy nemcsak Károli Sebestyént nem vehetjük fel a (mai névvel így nevezett) tiszántúli református püspökök névsorába, de még Hevesi Mihályt, Tordai Demetert és Boldi Sebestyént is ki kell törölnünk onnan ; egyfelől azért, mert az esperesek felett álló püspöki hatalomkör az ötvenes évek végéig aligha fejlődhetett ki s a »superintendens« sokáig az »esperest* jelenti; hiszen Tályai János kassai magyar pap még 1635-ben is superintendens-nek nevezi