Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-11 / 2. szám

Ebben a fejezetben egyik legérdekesebb az ifjúsági egyesületekkel foglalkozó részlet. 1852-ben alakult az első ifjúsági egyesület 12 taggal; 1892-ben volt 638 tagja; az első évi kiadása 400 frank, a múlt évben már 40,000 frank: akkor egy kis bérszobában vonta meg magát a zsenge egyesület, most egy négyemeletes 612 ezer frankos saját palotája van (14. rue de Trevise), ebben óriási gyűlésterem, társalgószobák, olvasószobák, tornaterem, könyvtárhelyiség, titkári helyiség, étkező terem, zeneterem stb. A könyv utolsó fejezete a francia protestáns sajtót mutatja be. Előbb a folyóiratokat, azután a lapokat. A folyóiratok száma hat. köztük legértékesebb a »Revue chretienne* és a prot. egyháztörténelmi társaság »Bulletin*-je. A prot. lapok száma 57, melyek az egyházi élet és tevékenység különböző ágai és a közönség érdekei között megoszolva hatalmas emelői a prot. érzületnek és gondolkozásmódnak. Íme ez a tartalma ennek az érdekes és tanulságos könyvnek, mely a francia protestántizmus beléletét nagyon építőleg és vonzólag tárja fel. A könyvet rendkívüli érdekessé teszik a számos önálló s a még számosabb szövegbe nyomott képek és illusztrációk. Külön képeken láthatók a francia protestántizmus jelen századbeli kitűnőségei: Bersier, J. Bost. a két Coquerel, Félice. Jaucourt, Guizot, Mac Ali, Monod A. és Monod G.. Pressensé stb.; magában a szövegben pedig 42 művészi kivitelű arckép és illusztráció díszeleg. Az egész művön pedig az a nagy tanulság vonul végig;

hogy a hol az evangélium a lelkek mozgató és hajtó ereje, ott a kis számú hivek által is hatalmas dol.gokat művel az Ur! Se. F. BELFÖLD. Az együttes pásztorlevél kihirdetése. A római püspökök közös pásztorlevele január 6-ik és következő napjain minden római templomban kihirdettetett. A pásztorlevél hangján bizonyos relatív mérséklet és hazafias máz tapasztalható. Egyházpolitikai része következőleg hangzik; »Tudjátok ugyanis, hogy ujabban Egyházunk hitelveit mélyen sértő törvényjavaslatok lettek az országgyűlésnek benyújtva, a melyek egyike ellentétben áll a kereszténység alapelvével, melyen a magyar nemzeti társadalom felépült; másika Szent István országában tért enged és tárt kaput nyit minden hitbeli tévtannak; a harmadik, a házassági jogról benyújtott törvényjavaslat pedig, mellőzve a keresztény házasságnak szentségjellegét s felbonthatatlan voltát, mellőzve Szentegyházunknak Krisztus Jézustól nyert határozati, rendelkezési s bíráskodási jogát a házasság lényege s az avval összefüggő kérdésekben: csak oly szerződést ismer el házasságnak, melyet a férfi és nő az állam közege előtt köt életközösségre: ellenben, ha Isten szent törvénye és az Anyaszentegyház rendelete szerint csak tulajdon lelkipásztorok előtt léptek házasságra, e házasságtokat érvényesnek el nem ismeri. Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink! A mondottakban felsoroltuk azon súlyos és mélyen szomorító sérelmeket, a melyek ellen Szentegyházunk magának az államnak, édes hazánknak érdekében is védekezik. E védelemben, a melynek nem minden részlete kerülhetett nyilvánosság elé, főpásztoraitok, szentséges Atyánknak, a római Pápának, Krisztus földi Helytartójának bölcs és Magyarország iránt mindenkor táplált kiváló atyai szeretetéből fakadt utmutatását követve, elmentek az engedékenységnek legszélsőbb határáig. E határ kath. Szentegyházunk tanának s az abban gyökerező, Istentől nyert elidegeníthetlen jogainak sérthetetlensége. E határt átlépnünk nem szabad, nem lehet, hacsak hűtlenül meg nem tagadjuk Istentől elénk szabott püspöki kötelmeinket. S miután e védelmi küzdelmünknek törekvései minden lehető engedékenység daczára meghiúsultak, miután nem sikerült elhárítanunk Szentegyházunktól s híveinktől azon súlyos sérelmeket, hazánktól azon nemzeti és állami tekintetben is oly veszélyes támadásokat, a melyek a fent részletezett intézkedésekben rejlenek: mi, kiket a Szentlélek Ur Isten rendelt a gondjainkra bízott egyházak kormányzására, félretéve minden emberi tekintetet, püspöki kötelmünkhöz hiven, egyedül Istennek legszentebb törvényeit ismerve el cselekvésünk zsinórmértékéül, súlyos felelősségünk teljes tudatában, e sérelmek és veszélyek között, Istentől nyert jogunkkal, törhetetlen hűségünkkel kath. Anyaszentegyházunk iránt, minden áldozatra kész szeretetünkkel halhatatlan lelketek iránt, törhetetlen hűségünkkel apostoli királyunk iránt, lelkesült buzgalmunkkal édes hazánk jóléte, nagysága s dicsősége iránt, minden tiszteletünk és engedelmességünk mellett, a melylyel Isten szent törvénye szerint a polgári hatalom iránt viseltetünk, végre nyíltan felemeljük főpásztori szavunkat ama fent elsorolt, hitelveinkre, lelkiismeretünk szabadságára, vallásunk szabad gyakorlására és a jól felfogott társadalmi érdekekre sérelmes és veszélyes intézkedések ellen.« A kihirdetést mindenik érsek és megyés püspök külön pásztorlevél kíséretében eszközölte, mely levelek az illető püspökök egyházpolitikai álláspontjára érdekes világot vetnek. Schlauch, Schopper, Steiner, Hornig, Zalka. Hidassy, Dulánszky keményebb hangokat pengetnek, ők az intransigens elemet képviselik a püspöki karban. Vaszary, Samassa, Meszlényi, Dessewffy engesztelékenyebb, mérsékeltebb szellemben szólanak híveikhez. íme néhány mutatvány a kisérő levelekből. A Vaszary ét már a mult alkalommal közöltük. Samassa többek között így nyilatkozik: »Bizton elvárom s remélem pedig, hogy a beszédeikben s előadásaikban vezérelvül követik az Apostol mondását: »mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük* (I. Kor. I. 23.), s azért gondosan kerülni fognak mindent, mi az igehirdetésnek e magasztos feladatával ellenkezésben állana. És megemlékeznek különösen is sz. Fulgentius püspök azon fenséges intelmére, melyet a közelebbi napokban, sz.-István első vértanú ünnepén a breviáriumban olvastuk : »István, hogy nevéhez méltón, koronát nyerjen, fegyverül a szeretetet bírta, s ez által győzedelmeskedett mindenütt. Szeretettel fedette a tévedőket, hogy jó útra térjenek, szeretettel imádkozott kövezőiért, hogy ne bűnhődjenek: a szeretet erényének erejével győzte le a kegyetlen Sault, s ki üldözője volt e földön, társul nyerte meg az égben*. Meszlényi Gy. szatmári püspök karácsonyi prédikációjában foglalkozott a polgári házassággal s ezzel fejezte be beszédét: