Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-03 / 18. szám
2. A kiadási télelek 2-ik rovata az özvegyek végkielégítését összegezi évi 16,000 frtban. A tervezet számításai szerint az évenként elhaló 45 lelkész közül csak 40 hagy hátra özvegyet és árvát. Ha most már e 40 özvegyet a 700 frton aluli, vagy 700 frton felüli fizetést élvezett lelkészek aránya szerint megosztjuk, valamint a végkielégítési összegeket is a szerint, a mint 1—5 éven belül, vagy 6—10 évig halnak el az illető lelkészek — számításba veszszük, az első 5 évben a gyámintézet 10,000 frtot, a 6—10-ik évig évi 16,000 frtot "fizet ki. 3. A kiadási tételek 3-ik része az árváknak évi 50 frttal való segélyezését számítja ki. Átlag minden lelkészre 2 gyermek esik, tehát 40 özvegy után 80 árva tart igényt a segélyezésre. Ha azonban azt is számítjuk, a mint hogy számítanunk is kell, hogy a lelkészek egy bizonyos száma már abban a korban hal el, a mikor hátramaradó gyermekei 18 illetve 20 évet meghaladván, segélyezésre nem tarthatnak számot; ez alapon is le lehet számítani minden harmadik évben 40 árvát. E szerint az első évben segélyeztetik 80 árva per 50 frt 4000 frttal, a második évben 160 árva 8000 frttal. de már a 3-ik évben nem 240, hanem 40-el kevesebb, azaz 200 árva kap 50 írtjával 10,000 frtot. — A 10-ik évben 680 árvát segélyez a gyámintézet 34,000 frttal. 4. A negyedik tételt a tőkésítések összege adja. Tőkésítendő a tervezet 28. §-a értelmében az évi bevételeknek — kivéve a belépési járulékok összegét — 25%-a, valamint az évi pénztármaradvány 10%-a-Az első év végén tehát a 75 ezer frt bevételnek 25%-a. azaz 18,750 frt, de már a második évtől kezdve az előző évi pénztármaradványok 10%-a is szerepel, mint tőkésítendő összeg, ilyen formán a nyugdíjintézet tökéje az időközi kamatos kamatokkal együtt és pedig a bevételek 25°/o"ából származott összegekből a 10-ik év végén 225,114 frt 44 krra, a pénztármaradványok 10%-ából alkotott gyámintézeti alaptőke 283,263 frtot tesz ki 10 év eltelte után. A kiadási tételek számadatainak bizonyítása végett három mathematikai táblázat is van az indokolás végéhez csatolva, mely táblázatok szemmel látható eredményeket tüntetnek fél a gyámintézet jövő 20 évi állásáról. Különösen az évi pénztármaradványok nagysága, s azoknak folytonos emelkedése mutatja a számításoknak reális alapon történtét, s biztosítékot szolgáltat arra nézve, hogy az alakítandó tőkék kamatainak felhasználása soha sem válik elkerülhetetlenné. Sokkal bonyolultabb, ámbár elég reális a másik 10 évnek megközelítő költségvetése. Bonyolulttá különösen az a körülmény teszi, hogy az állandó gyámpénzek és neveltetési járulékok folyósítása itt veszi kezdetét., de e mellett az előző évek kiadásai pl. a végkielégítések, temetési járulékok stb. azon özvegyek részére, kiknek férjök a belépéstől számított 10 éven belül hal meg — fennállanak. ha kisebb összeggel szerepelnek is. Az előző 10 év kiadásai között a temetési segélyek összege a második 10 évben sem változik, a halálozási arány, illetve az évi 45 halálozás felvétele egyezvén az első 10 évivel. Jóval lényegesebb a változása végkielégítési összegeknél. Ugyanis a 10 év elteltével lényegesen csekély azon özvegyeknek és árváknak száma, kik csupán végkielégítésre tarthatnak igényt, de természetesen azoknak száma pedig, kiknek állandó évjáradék és neveltetési segély nyújtandó — tetemesen megnövekedi A tervezet statisztikai alapokon a második 10 évre az évi végkielégítések összegét következőkép irányozza elő: 45 halálesetből a 10—15 évig terjedő idő alatt(V3 ) 15 esik oly papra, kinek özvegye csak végkielégítésre számíthat. E 15 özvegy közül 8 kap 200 frtot és 7 kap 300 frt végkielégítést, tehát összesen 3700 frt megy végkielégítésre. A 15 és 20 év között pedig (V5 ) 9-re száll alá a végkielégítéses özvegyek száma, kik a fentebbiek értelmében évi 300—300 frttal fognak végkielégíttetni, s így az ezen években kifizetendő összegek évi 2700 frtot tüntetnek fel. A szóban forgó második tized alatt is fennáll természetesen az állandó ellátásra igényt nem tartható özvegyek gyermekei részére nyújtandó rendkívüli segélyezésnek szüksége, de tekintettel arra, hogy ebben a tizedben már csak az özvegyek 73-ad, illetve Vs-öd része nyer végkielégítést, a rendkívülileg segélyzendő árvák száma csak 30-al (15 özvegy után) illetve a 15—20 évek között csak évi 18-al szaporodik, mely összegből 6 ot, illetve 4-et bizton leszámíthatunk azon az alapon, hogy 15 özvegy közül 3 s 9 özvegy közül legalább kettő a legnagyobb valószínűség szerint olyan, kinek vagy egyáltalán nincs gyermeke, vagy kiskorú gyermeke legalább nincsen. Leszámítandó még a mult decennium végéről átjött 680 rendkívülileg segélyezendő árvából legalább is évenként 40, s az ujabbak közül évenként 4, azon okból, mert ezek a teljeskoruságot ez idő alatt elérik, vagy elhalnak. Ezek szerint segélyezendő lesz a 11-ik évben 680 + 24—40 = 664 árva, a" 12-ik évben 664 + 34—40 = 658 árva, s így tovább a 20. évben 470 árva. — A segélyezés évi összege nem 50, hanem csak 40 frtban van megállapítva, mivel már ez időben a megszaporodott kiadások folytán az 50 frtos arány igen nagy teher lenne. Nézzük most már a javaslatnak az állandó évjáradékokra vonatkozó combinatióit. Az évjáradékok összege az özvegyek számának folytonos emelkedésével s a szolgálati évek számával rohamosan no. Már korábban említve volt, hogy a gyámintézet életének 11—16 évében az évenként elhalálozó 45 pap özvegyeinek 2 /8 -ad része, a 16—29 években pedig 4 /5 része nyer állandó évjáradékot, ennélfogva a táblázatban foglalt adatok magyarázatául még csak annyit kell megjegyezni, hogy a 45 pap közül 5-öt nőtlen; illetve családtalan, vagy özvegynek számít az indokolás, s így a 11-ik évben ellátandó özvegyek száma 25-ben, a 16. évben ellátás alá újabban kerülők száma pedig 3 l-ben van felvéve s a 15. évtől kezdve évi 4 halálozás is le van számítva, mert az akkor állandó ellátásban részesülő 125 özvegy közül a legnagyobb valószínűség szerint nem csak 4. hanem 14 is el fog évenként halni, vagy férjhez menetel által fog ellátási igényétől elesni. A gyermekek nevelési segélye a 17. §. rendelkezései értelmében van számítva. Most már összegezve a 20 év pénzügyi eredményét, kitűnik, hogy a 20 ik év végén a gyámintézet törzstőkéje 738,251 frtra, a nyugdíjintézet alapja pedig 537,922 frtra fog emelkedni. Még tovább is lehetne számításokat tenni, de annak szüksége fenn nem forog, mert a gyámintézeti törzstőke emelkedése s az ezen időig a nyugdíjintézetre tőkésített összegeknek is felszabadulása a változatlan öszszegű évi bevétellel együtt oly összeget fognak az intézet rendelkezésére bocsátani, melyek bizonyára az előfordulható legmagasabb kiadásokat is fedezni fogják.
