Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-19 / 16. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A szatmári egyház ürességben levő egyik, lelkészi állására 428 szóval 129 ellenében Báez István kisvárdai lelkipásztort választották a gyülekezet tagjai. — A debreczeni főgimnázium igazgatójává a tanárikar ajánlatára egyhangúlag Dóczy Imre tanárt választotta a tiszántúli egyházkerületi közgyűlés. — A debreczeni tanitóképezdében szervezett rajztanári tanszékre három pályázó közül Bakos Tibor nagykőrösi tanárt választotta a tiszántúli egyházkerület és a debreczeni egyház együttes bizottsága. — A tiszántúli egyházkerület világi aljegyzőjévé az egyházak szavazatának többségével dr. Baczoni Lajos debreczeni jogtanár, a debreczeni prot. lap társszerkesztője választatott. — Az erzsébet-vdrosi körlelkészi állásra Szász Domokos erdélyi püspök 17 ;'pályázó közül Zayzon János székelyudvarhelyi vallástanárt nevezte ki. — Bornemisza József, az alsóborsodi egyházmegye esperese az Egerlövőn tartott egyházmegyei gyűlésen leköszönt, s az esperesi teendők ideiglenes vezetésével Tóth Dániel miskolczi lelkész bízatott meg. — A lévai evang. egyház lelkipásztorává egyhangúlag Bándy Endre eddigi helyettes lelkészt választották a gyülekezetek tagjai. * Az egyházi közalap végrehajtó bizottsága ápril 19-én Budapesten tartja ez évi gyűlését. * Az országos lelkészi gyámintézet alapszabálytervezetét a konvent által e célra kiküldött bizottság elnöke, Szász Domokos erdélyi püspök Széli Kálmán esperes segítségével elkészítette. A nagyfontosságú munkálatból az alapszabály-tervezetet és az indokolás egy részét mai számunk közli. Felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Az egész lelkészi kart és az összes lelkészi családokat közvetlenül érdeklő nagy dolog ez. A konventi bizottság Budapesten ápril 17-én vette tárgyalás alá a javaslatot. A tárgyaláson jelen voltak Szász Domokos püspök elnöklete alatt Szász Károly, Baksav Sándor, Szilassy Aladár, Széli Kálmán, Kiss Gábor és Sárkány Lajos bizottsági tagok. A bizottság beható tárgyalás után általánosságban elfogadta a Szász D.-féle javaslatot s azt Lapunk zártáig nagy részben részleteiben is letárgyalta. * Az 1848-dik évi XX-ik törvénycikk a képviselőházban ismételten eszmecsere tárgyát képezte a pölgári házasság fölötti zárbeszédek alkalmából. Apponyi gróf újból elmondta, hogy a »protestáns egyházak állami dotációjának felemelése és biztosítása azon fokig, hogy az az 1848. XX. t.-c. szellemének megfeleljen, megoldandó kérdés, akár módosítjuk az 1868. LIII. törvénycikket akár nem, akár behozzuk a polgári házasságot, akár nem«. Egyszersmind kimutatja azt is, hogy a prot. egyházak egyenjogúság szompontjából a polgári házasság által semmit sem nyernek. Eötvös Károly pedig megmagyarázta a székesfehérvári egyházkerületi gyűlésen minap tett egyházpolitikai nyilatkozatát: Mondottam azt, hogy az Ország területén minden egyház óriási adományokat bír az államtól; bír az erdélyi lutheránus egyház, a mely nem magyar és sokszor ellenségünk volt; bír a görög keleti s bír a görög katolikus és bír a római egyház, a mely híveinek tetemes részében szintén nem magyar: de a kizárólag magyar református és a magyarországi lutheránus egyháznem bír egy morzsát sem. Mondottam azt, hogy az 1848. XX. t.-c. eszméjének érvényesülnie kell, mert egy ilyen őrült és bolond állapot, hogy a magyar nemzet és a magyar állam épen leghívebb, minden tagjában hű és magyar egyhazának ne adjon semmit, míg a többit sokszor a magyar állam ellen felhasználható óriási mértékű hatalmas dotációban részesíti: ilyen bolond állapot tovább fenn nem állhat*. Apponyi gróffal szemben egyszersmind megjegyezte, hogy a római egyház s általában az egyházak vagyonát szekularizáltaim nem akarja; hanem fentartja benyújtott határozati javaslatát, hogy a kormány utasíttassék ez irányban törvényalkotásra. Sajnos, hogy a többség ezt a határozati javaslatot most mellőzte s megelégedett a miniszterek Ígéretével; de reméljük, s a Wekerle, Szilágyi és Csáky miniszterek egyenes ígérete után joggal remélhetjük, hogy a mi késik nem múlik. — Az 1848. XX. t.-cikkrőí Hermann Ottó is nyilatkozott, s annak oly értelmű végrehajtását sürgette, hogy az egyházak összes javai kommaszszáltassanak s az egyházi és kulturális célokra az összes egyházak között arányosan osztassanak meg. * Prot. Irodalmi Társaságunknál a tagok számának szaporodása nagyon kívánatos. Legújabban gróf Kimen Héclerváry Kár oly né, szül. Teleki Margit grófnő, a horvát bán neje, belépett a társaság alapító tagjai közé. Annyival kívánatosabb volna, hogy bár minél többen követnék e kitűnő hölgy példáját, a prot. magas társadalmi körökből, minél inkább tudjuk, hogy a protestáns irodalom erősödése, termékeinek a magasabb körökben való térfoglalása egyik fontos ága annak a belmissziói tevékenységnek, melyre a hazai protestantismus napjainkban utalva van. * A belmissziói tevékenység áldásai hazánkban legszembetűnőbbek a budapesti német ref. gyülekezetben, hol az evangelizáció évtizedek óta nagy buzgósággal foly s a belmissziónak csaknem minden ága meggyökerezett. Van itt bibliai iskola, vallásos összejövetel, egyházi énekkar, nőegyesület, itjúsági egyesület, misszió-társulat, vallásos irat-terjesztés, elagottak menhelye, kórház, árvaház stb. Ennek a 7—800 lelket számláló gyülekezetnek 31-ik évi jelentésében olvassuk, hogy az egyháztagoknak az a régi óhajtása, hogy a gyülekezet vagyontalan árvái számára árvaházat alapítsanak, egyik hitbuzgó és vagyonos egyháztag áldozatkészségéből beteljesült, mert Haygenmacher Károly erre a célra 100 ezer koronát ajándékozott a gyülekezetnek. Ugyancsak ennek a gyülekezetnek »Bethesdakórháza és diakonissa-képző intézete« most kiadott 28-ik évi jelentésében azt olvassuk, hogy a betegek ápolásának fárasztó munkájában kimerült diakonissák számára másik két hitbuzgó egyháztag 5—5 ezer frtos adományából az igazgatóság a hontmegyei Szob községben szép nyaralót vásárolt, melynek jókarban fentartására egy harmadik nő-tagja a gyülekezetnek 5700 frtos alapítványt tett. A diakonissák szobi üdülőhelyét bibliai névvel »Salem «-nek nevezték el. — Csak nagy dolgokra képesít az evangéliumban való igazi hit! íme, 7—800 lélek között csak egy év lefolyása alatt is mily szép gyümölcsöket terem az evangélium által áthatott lélek!