Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-05 / 14. szám

tanácshoz. >Csudálkoznak sokan, így szól a levélben,, mi legyen az oka az én elbúcsúzásomnak, melyet ezelőtt négy hónappal cselekedtem, melynek okait mostan kegyelmetek eleibe akarom terjeszteni. Juthat eszébe kegyelmeteknek. hogy az 1613-ki országgyűlésen Pázmány Péter mostani érsek igen urgeálta az harmadik religiót is, hogy szabadosan lolyjon mindenütt, mert Kassán úgymond két religio vagyon : lutherana és calviniana, azért méltó, hogy a catholica is benn legyen Kassán, akkor mindjárt convooalván az öt városnak, az augustana confessióból kiszedegetett articulust, »melyet 1549-ben Augustában 1. Ferdinánd császárnak beadtanak, mggyar, német és deák nyelven kinyomattatván, oda felküldöttük és úgy dugtuk be szájukat, hogy csak egy igaz biblica religio vagyon itt. De immár nem tudom micsoda maga gondolatlanságából amaz felfuvalkodott ember Budeus bennünket calvinistává teszen, úgy mint a magyar ékklézsiát.* 1. Talán azért, hogy azt találja fel az augustana confessioban, hogy a privata confessiót mi meg nem tartjuk ? Mi ugyan a súgó gyónást nem tartjuk, de elég privátim való gyónás az, hogy egyenként megyünk az Istennek asztalához, a sugó gyónás a pápistáknál maradott. 2. Avagy talán azért, hogy az albát fel nem veszszük? Mi noha föl nem veszszük; de talán tisztességes ruhát viselünk és azzal ha felmegyünk nem leszek kálvinistává. 3. Avagy azzal, hogy mi a Krisztus szentséges testét és vérét ore corporali dentalis et capernative nem rágjuk, hanem veszszük modo coelesti, megfoghatatlanképen a szentség által.* 4. Egy könyvében, melyet diákkal Íratott s a miket »oda fel a városokra firkál, sok több dolgot ken reánk; sőt az elmúlt napokban, vasárnapi predikátiojában is azt mondta, hogy a kálvinistákkal ugyan többé nem; de azután inkább prédikálok*. Vádolja aztán Budeust, hogy a város törvényét megszegve, a miszlokai pappal vasárnap házas személyeket eskettetett. Mit ha magyar pap cselekednék impune el nem ment volna mellőle; ők csak keresztelni sem engednek falusi papnak. Vádolja Budeust azzal is, hogy a német polgárokkal conspirál, azokat éjjelenként fegyveresen öszszegyűjti s kik aztán fogatkoznak, hogy inkább meghalnak, mintsem Budeust elbocsássák .. . Hogy erővel kálvinistává akarja tenni a magyar ekklézsiát s egy mocskos iratában, melyet Tar Antal urának dedicalt, kopasz hitűeknek nevezi a magyarokat és ily verset ír rájuk: »Nubilae juncta volunt, dogmata calviniti « »Én bizony calvinista nem vagyok; de lutherista sem vagyok; mert megtanultam a Sz. Pál írásabúi hogy, sem Apollóstól, sem Kephastól nem kell neveztetni senkinek, hanem mi igaz keresztyéneknek neevztetünk a Jézus Krisztustól.* »Mindezek az okok, a mik engemet arra vittenek, hogy én elbúcsúzzam kegyelmetektől; ettűl a jó hírrel névvel tündöklő szép ekklézsiától, noha conditioval búcsúztam ; de minthogy látom, hogy minemű nagy egyenetlenség vagyon mind a respublicaban, mind az ecclesiában, most ugyan finaliter valedicalok«. Majd a városi tanács ellen kél ki. Elmondja, hogy levele kelte előtt néhány hónappal azért keresték meg a tanácsot, hogy a tót ekklezsiába egy olyan tót prédikátort állítanának, ki a magyar ekklézsiában is adjuvalna, minthogy az előző tót papok eleget szolgáltak a német ekklézsiában; de kérelmökre ez volt a válasz: »Alte braves* — nem lehet. »Bizony — mondja tovább — ha az »alte bravesokat kell zörgetni : csak azt cselekedje kegytek, hogy az nemes tanács székeiből, az nemes község száma közül az magyarokat mind küldjétek ki és priváljátok tisztöktűl. A magyarokat taszítsátok ki a nagy templombúi és küldjétek az új templomba. De hála Istennek nem olyan időben vagyunk, hogy spanyol, bolonér (wallon) és egész német uralkodjék mostan rajtunk. Vagyon vérünkből származott magyar fejedelmünk és Isten nem Németország, hanem Magyarországnak egyik metropolisává tette Kassa városát.« » ... Mikor a magyarok közül oly agyafúrt ember találkoznék, a ki azt kezdené persvadealni.. . hogy ti magyarok ti vagytok azok, kik mind gazdagsággal és értékkel és állapottalfelülmuljátok a németeket; ti bírjátok a földnek javát; ti hazafiak vagytok és a többi; mit vártok ezektől ?... Bizony elhiszem, hogy hamarébb megfeslődnék némelyeknek a tafotával béllelt köntöse; mert mind számra nézve a lakosoknak, mind az Ő felsége magyar praesidiumának száma felülmúlja a németeket, a mit megláthatni, midőn a magyar ekklézsiából kijőnek az emberek. De bár csak egyet mutassanak ilyet köztünk, a ki ezt persvadeálta volna valaha. Soha bizony nem. Nincsen is ilyen; de közülök, ím érthetik kegyelmetek, hogy a mint felül megmondám, mire tendál igyekezetek, a miből semmi soha nem következik.« Majd arról panaszol, hogy Kassa városának Angliában tanuló két alumnusa Bakai Benedek és Tályai uramék, midőn 1625-ben 100 aranyat kértek költségükre, azt a választ kapták: nincsen; ugyanezt nyerték, midőn később csak 100 tallért kértek. Alvinczi mindazáltal szerit tevén a 100 aranynak elküldötte nekik. »Mire való hát az a szőlő — kérdi — mit a templomban felfüggesztett zászló mutat? (talán az alapítványtevő emlékére). Bizony nem arra, hogy a város jövedelmére fordítsuk, avagy magunk költsük el, hanem hogy a szegény diákokra költsék. Bizony ha eddig külön tették volna is (a szőlő iövedelmét) tiz diákok is megérlék volna annak jövedelmével; de minthogy magyarnak kell: nincs. Ha német volna: bizony találnának. Ugyanis német uraim csak nyugszanak. Valahová kelletik, csak a magyarral szolgáltatnak. Ha fejedelemhez, országgyűléshez, vármegyére, egyéb más expeditiora kell, csak az magyar szolgál; akkor a német nyugszik. Mégis az magyart gyaláztuk. Az előtt így nem vala az dolog, hanem majd nem is tudtuk, kicsoda a német, kicsoda a magyar ... De térek a magam dolgára. Ezt én nem azért mondom; mert ez kegyteket illeti, hanem azért, hogy Ő felségének is meg kell irnom okát az én bucsuzásomnak . . .« És »soha teljes életemben egy prédikáló székből ezzel a Budeussal nem prédikálok. Azért kegyetek lássák. Az hatalmas Isten adjon szeretetet kegyetek köziben stb.« Végül tudatja, hogy ha tisztitől búcsúzik is; de concivisségét le nem teszi; ha ugyan apostoli módra kelletik is künn prédikálnia: de ugyan bejő, a mikor a szükség kívánja.1 (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** A Protestáns Pap márciusi füzetében Vezsényi költeménye (Fejedelmi ajándék) és Ladányi iránycikke (Papválasztás az ev. egyházban) után Szigetljy Dánieltől, Ladányitői és Kálmán Dezsőtől közöl egyházi beszédeket. ' Kassa város jegyzőkönyve 1625. Pajkos E. úr közi.