Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-05 / 14. szám

pártra szakadt vallási társulat, a melynek sokféle árnyalata van, hanem egy egységes egyházi szervezet, Az egész protestáns egyházban az istentiszteletnek egyenlő formája legyen, az az orthodox körök kiadott jelszava az egész vonalon. Kleinert, Schmeidler, Soden és Ziegler mellett Bcyschlag is foglalkozott az ágendatervezet bírálati ismertetésével, a melynek különben az istentisztelet új rendjével egyetemben már 1895. kell törvénynyé válnia. S míg e tudósok kimutatták a tervezet összpontosító jellegének a veszélyes oldalát, addig a Luthardt-féle: »Alig. Ev.-Luth. K.-Ztg« szerint az a confessionalismus legmagasabb igényeinek is megfelel. Nem úgy érvel a modern pietismus álláspontján álló »Evang. Allianzblatt*, a melynek fejtegetései szerint a tervezet ellen a liberális irányzat részéről megindított protestálással épen hívő bibliai állásponton kell egyetértenünk, s különösen kifogást emel az ágendatervezet tana ellen a keresztségről s az újjászületésről, mely ott biblia-ellenes értelemben van formulázva. A protestáns egylet is protestálásra hívja fel a gyülekezeteket a szabadelvű protestáns keresztyénség érdekeinek megsértése ellen, a melylyel a tervezetben lépten-nyomon találkozhatunk. Félő, hogy a tervezetnek egvenruhásításra és egyformaságra való törekvése ép az ellenkezőt fogja elérni a porosz egyházban. Mint a német protestáns sajtóból értesülünk, egy konzervativebb csoportozat is protestációt nyújtott be az ágendatervezet ellen a főegyházi tanácshoz, a melynek aláírói között igen tekintélyes íéríiak szerepelnek a theológusak s a világiak közül Berlinben s annak környékén. »Az ágenda — úgy olvassuk — közelebbről érinti a tartományegyház hitvallásszerű állását épúgy, mint az unió müvét, A lelkészeket és a gyülekezeteket nem csupán altalános tartományegyházi használatra szánt ágendás normákhoz, hanem a lelkiismeretet megkötő emberi hitnézetekhez is köti. Főleg az apostoli hitvallást azonosítja az új ágenda következetesen magának az ev. keresztyén hitnek positivumával. Ezáltal a tervezet oly jelentőséget tulajdonít az apostolikumnak, a melylyel az eddig a porosz tartományegyházban nem bírt, s a mely határozott ellentétben áll a főegyházi tanácsnak 1892. november 25-én kiadott magyarázatával. Nevezett magyarázat világosan kijelentette, hogy távol áll az apostolikumnak, vagy egyes részeinek merev tantörvénvnyé való átalakítása szándékától, sőt inkább hirdeti az ev. protestáns hittudatnak azt a közös meggyőződését, a mely szerint a hitvallások ugyan a hitnek bizonyságai, de azért sohasem akadályai a szabad írásmagyarázatnak és soha sem vehetők oly hitformáknak, a melyeknek szószerinti elfogadásától az evang. protestáns egyházhoz való tartozás tétetnék függővé. A protestantizmus lényegének megsértését látja a benyújtott protestáció abban, ha a porosz egyetemes zsinatnak többsége oly ágendás normáknak felállítására törekednék, a melyek az ev. prot. hitnek megkötését eredményeznék a gyülekezetek tagjainál. Ép azért hivatkozik a protestáció egyes prot. körök lelkiismereti aggodalmaira s azokra a következményekre, a melyek a porosz tartományegyházra épúgy, mint az egész protestantizmusra nézve vészteljesekké válhatnának*. A benyújtott protestációnak e valóban evangéliumi szellemű gondolatai lényegüket tekintve Beysehlag bírálati fejtegetéseivel találkoznak. Az ev. prot. egyház autonómiájának kiszélesítése is igen élénken foglalkoztatja az óporosz tartományegyházi köröket. Az utolsó egyetemes zsinat kívánalmainak megfelelőleg elő is terjesztett a minisztérium egy törvényjavaslatot, mely legközelebb a ház asztalára kerül. A liberális pártiak bizalmatlansággal fogadták e javaslatot, mivel szerintök az az egyházszervezetnek reactionárius átalakításával s a general-synodális hierarchiának szentesítésével volna azonos. A Stöeker-féle K.-Ztg ellenben hozsannákkal fogadta, mivel abban megvalósítva látja »az egyház nagyobb szabadságának « ú. n. Hammerstein féle javaslatát. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha Németországon a theol. pártharcok, szervezeti kérdések és Canossa felé tartó egyházpolitikai viszonyok gyöngítik a protestantizmus evangéliomi hiterejét s lépten-nyomon tolják az ultramontanismus rozoga szekerét. Pedig mit ér a theológia s mit a legjobb szervezet, ha abban hiányzik az evangélomi hitépítő erő, s hiányzik az igaz ev. keresztyénség újjászülető lelke in capite et membris! Avagy nem látják-e Németországban, hogy az ultramontanismus résen van az egész vonalon résen a históriában, philosophiában, társadalomban, államban, sajtóban és irodalomban, az egyik positiót elfoglalva a másik után ? Így legközelebb fanatizálta a katholikus diákegyesületeket a bonni tudomány egyetemen, a melyért ellenök Gamphausen, a protestáns theologus, mint az egyetem rectora fegyelmi eljárást indítani volt kénytelen. Egy bonni tanártól, mert ókatholikus volt, megtagadták az utolsó végtisztességen való megjelenést, üléseikben a császári ünnepek alkalmával pápás szellemi énekekkel élnek, sőt Bismarck egyik beszédére valóságos skandajumokat insceniroztak. Erre vonatkozólag a rector egy izben kijelentette, hogy a felekezeti béke érdekében helyesebb volna, ha jogászok, orvosnövendékek és mások nem alkotnának oly egyesületeket vagy szövetkezeteket, a melyek a kath. érdekek energikus követésének cégére alatt szítják az egyetemi hallgatóság körében a felekezeti gyűlölködés tüzét. Diákoknak szakjuk tudományos fejlesztésére kellene törekedniök, mely törekvés a theologia kivételével felekezeti jellegű nem lehet. A kath. theologusoknak oly egyesületei ellen sincs kifogása a rectornak, a melyek a theológia tudományos fejlesztését célozzák, de a többi kath. jellegű egyesületek feloszlatását ép a felekezeti béke érdekében tartja szükségesnek. Lett erre nagy riadalom az ultramontán sajtóban, a melynek befolyása alatt egyenesen a rector letételét követelték a kath. diákok, s olyan nyilatkozatokat tulajdonítottak a rectornak, a milyeneket az soha és sehol sem mondott. Eddigelé legalább az egyetemek szabadok voltak a felekezeti békét veszélyeztető kath. korporációk tendenciájától, azonban az ultramontanizmus jól 28+