Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-22 / 12. szám

vetőleg legyen mondva — ref. papfiií, ilyen ingyenes zárdai neveléssel boldogította mind a három leányát. így történhetett meg azután, hogy a ref. lelkész unokái nevetve, gúnyolódva tettek csipős megjegyzéseket a papi nevezetre vágyakozó »prédikátorokra*, pedig hát kitől nyerték az isteni Íogot?stb. Szép birtokú, kath. világi hivatalnok ref. vallású leányát zárdában nevelteti. Bocsánatot kérek, ott havonként potom 12 frtot kell érette lizetni, míg a prot. intézetekben (utánna jártak) sokkal többe kerülne. És emellett a tiszt, nénék milyen jók hozzá! Nem is éreztetik vele, hogy ő csak »kálomista*, mennyit tanult, mennyire haladt, öröm a leveleit olvasni! Egyben én is tapasztaltam, még pedig fájdalmasan, hogy sokat haladt a leányka. Mert négy hónapi zárdai nevelés után, a karácsonyi isteni tiszteleten, nagyobb buzgósággal, nagyobb kecsesei hányta magára a keresztet, a ref. hívek lelki épülésére, mint akármely tizenhárom-próbás pápista papgazdasszony csemetéje. Az ilyen tapasztalatok szintén arra indítanak, hogy ismét így szóljak: fentartandó az LIII. t.-c, 12. §-a mindaddig, míg anyagilag is nem állunk ott, hol róm. kath. atyánkfiai; mert míg a vegyes házasságokból származott leány-gyermekek jó része zárdai nevelést kap, talán épen a szegénység miatt, bizony mondom, nagy szükség van a törvény tekintélyére. Mert ha az olyan leányok, minőkről fentebb említést tettem, más vallású férfival kötnek házasságot, határozottan állítom, hogy a vakbuzgóvá tett kath. nő kierőszakolja összes gyermekei számára a kath. nevelést; mikor pedig prot. leány kap zárdai nevelést, ha teljesen el nem idegenedik is vallásától, de közönyössé lesz iránta, meghajol a vallásában buzgósággal, talán épen bigottsággal nevelt kath. férfi akarata előtt. És mit szóljunk arról a kath. úri nőről, ki prot. fiát prot, iskolába járatta; de ugyanakkor otthon a kath. vallásban oktattatta, abból fiával vizsgát adatott a plébános előtt ? Szóljak-e a gyóntatószékekben véghez vitt lélekkufárságról, gr. Zichy Nándorokról, protekció hajhászatról stb. ? Miért szólnék, hisz ezek mindenki előtt ismeretesek! Még egy kérdést. Ha én hét évi papi működésem alatt, mely működés mint kápláné, alárendelt, ennyi aggasztó dolgot tapasztaltam, vájjon mennyinek lehettek tanúi azok, kik már évtizedek óta önállóan működnek az Úrnak szőllőjében? Én erősen hiszem: tízszer, százszor ennyinek! (Mégpedig az 1868. évi törvénycikk oltalma alatt, nemde? Szerk.) Ezek miatt szűkség szerintem a gyermekek vallását szabályozó jelenlegi jörvény fentartása. Mert ha a törvény tilalma dacára is fordulnak elő visszaélések, lélekhalászatok; mennyivel inkább gyakoriabbak lesznek, ha az ilyen üzelmeknek a törvény szabad kezet enged, mintegy szentesíti azokat? Miután elmondtam, melyeket kötelességemnek tartottam elmondani, azon szívből jött óhajjal zárom be soraim: Adja Isten, hogy a jövő oszlassa el félelmemet, bizonyítsa be, hogy alaptalanok voltak aggodalmaim ! Mi hogy úgy legyen, segítsen rá bennünket a türelemnek, méltányosságnak és szeretetnek lelke, a mi Urunk, a Jézus Krisztus által. Dunapataj, 1894. Bíró Mihály. ISKOLAÜGY. A népoktatás állapota hazánkban. A népnevelés fontos, becses kincse, kamatozó tőkéje az államnak; mert elvitázhatatlan tény. hogy az állam egyik gazdagsága az értelmes, művelt polgárokban becsültetik. Minél műveltebbek az állami testet alkotó elemek, annál biztosabb alapra van annak jövője fektetve., annál nagyobb becscsel, tekintélylyel bír az más államok előtf. A népoktatás állapotát évről évre alapos vizsgálat alá venni, az így nyert valódi, lelkiismeretesen Összeállított adatok alapján mutatkozó hiányokat pótolni, pótoltatni, egyik kiválóan fontos feladata a nevelésügy fő felügyelőjének. a vallás és közoktatásügyi miniszternek. A népoktatás allapotáról leghívebb képet a miniszter által évenkint kiadni szokott jelentésnek kell mutatnia. Egy ily — illetve a miniszter huszonkettedik jelentésének a népoktatásról szóló — részét van szerencsém főbb vonásokban bemutatni. I. Az országos közoktatási tanács. »Az országos közoktatásügyi tanács munkássága a lefolyt 1892- 93-iki tanév ideje alatt is állandó és szakadatlan volt.« Nevezetesebb és kiemelkedőbb tárgyak: a gyorsírás meghonosítása a kereskedelmi iskolákban, a női kereskedelmi tanfolyamok újjászervezése, az alsófokú kereskedelmi iskolák szervezete. Ez utóbbinak jótékony hatását azok méltányolhatják leginkább, kik ilynemű iskolákban tanítanak. E szervezet, a leendő kereskedő számára azon ismereteket is iparkodik nyújtani, melyeknek közvetlen hasznát veheti üzletében. Fontos az Írásbeli munkálatoknak a fenti értelemben való eszközöltetése. Az alsófokú kereskedelmi iskolák missziót teljesítenek. A nemzetiségi vidékeken a mellett, hogy a kereskedelmi osztály általános műveltségét emelik, a magyar nyelv terjesztését is nagy mérvben segítik elő. Óhajtandó, hogy ez iskolák az állam által a lehetőségig segélyeztessenek, hogy reájok nagyobb állami felügyelet gyakorolt.assék, a törvényesen kiszabott órák számának leszállítása, mint a hogy az több iskolában tapasztalható, meg ne engedtessék. Jótékony hatású intézkedés, hogy a polgári leányiskolákból a felsőbb leányiskolákba való átlépésnek könynyebb lehetősége megadatott. Mí magyar tanítók és tanárok melegen üdvözölhetjük azt az intézkedést, hogy a porosz felsőbb leányiskolák számára érvényes tanítónői oklevél, a népiskolai oklevél értékére szállíttatott le. Szomorú tények igazolják, hogy a porosz tanítónők bejövén hozzánk, polgáriskolai tanfolyamukkal megtoldott elemi magán-iskolákat állítanak, sőt itt-ott állami segélyben is részesülnek; még arra is van eset, hogy polgáriskolai igazgatókká választatnak. A magyar közönség nagyobb részének minden jó, a mi nem magyar. Az intelligencia többnyire ily iskolákba adja gyermekeit. Méregdrágán szívják a magyar leányok ez idegen szellemet leikeikbe és tanulják el az idegen szokásokat. Eseteket hozhatok fel reá, hogy mennyire germanizál egy-egy. ilyen iskola. A tanítónők hála fejében 10—20 évi ittlét után sem tanulják meg 'a magyar nyelvet. Magam is tanítottam egy ilyen »nyolcosztálvu<' leányiskolában. Egy magyar város, nyolc képesített magyar tanító, tanár nyakára választott egy ilyen porosz tanítónőt igazgatónak, a ki egy mondatot sem volt képes magyarán leírni. Az év végén egy tőzsgyökeres magyar növendék már így írta le a valami szót: »walami* stb.