Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-22 / 12. szám

Feltámadás ünnepén. A természetben a tenyészet feléledésének, az egyházban a Megváltó feltámadásának ünnepét üljük. Mindkét helyen az élet diadala a halálon, a természetfeletti erő győzelme az anyagi világon. Fölemelő, dicső ünnepek, melyeken szent fölmagasztosultsággal kiált fel a vallásos hit: hol vagyon halál, a te diadalmad? hol van, koporsó, a le fullánkod? Az Istennek legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a Jézus Krisztus által. E hitbeli fölmagasztosultság fényes szövétnekénél szemléli lelkünk a népek és szívek történetét, ezekben is vizsgálva az élet és halál nagy problémáját. S a hol az egyesek és nemzetek el nem szakadnak az örökkévalóság életadó gyökeréről, hanem a hit rostjaival a természeti és szellemi világ teremtő-fentartó ősalapjához vannak nőve: ott lelkünk mindenütt megtalálja a földi muló létbe benyúló öröklő erőket, az ideigvaló valóságok örökkévaló tartalmát. Meglátjuk az igazságot a tudomány és művészet gyakori tévedései között is; felismerjük az erkölcsiség törvényei, parancsai, erényei és ideáljai örökkévalóságát a bűn és gyarlóság dacára is; megtaláljuk a tökéletesedés, szabadság, szeretet és örök béke hónál: a földre szállott istenországot; megérezzük azt a magasabb, szellemi világol, melyei tér és idő nem korlátoz, enyészet és halál meg nem semmisít; felemelkedünk abba az örökkévalóságba, melyből az örök kegyelem elküldte a maga szent fiját az emberiség megváltására s örök igéjét és szent evangéliumát, hogy a ki benne hiszen el ne veszszen, hanem örök életet vegyen: fölszárnyalunk abba a mennyországba, melynek életadó, vigasztaló s megszentelő lelke szentlélekként alászáll, hogy újjászülje, megszentelje és megdicsőítse a földi lét gyarlóságai által megvénhedt. elalélt s sokszor megfertőzött lelkeinket! Sajnos, hogy az örökkévalóságból lel kezelt emberi lélek sokszor elszakad teremtő atyjától; sajnos, hogy a halált meggyőzött Istenfiával való életközösséget gyakran megszakítja hite vesztett elménk s elfásult szívünk; és sajnos, hogy a lelkek lelkének életébresztő és ujjászülő hatalma alól gyakran elvonjuk könnyen aléló lelkeinket. Hitközönv, vallási lankadás és erkölcsi ernyedés vesz erőt minden olyan lelken, mely elhanyagolja vagy csak meglazítja az Istennel való életközösséget. A vallás-erkölcsi lankadás és ernyedtség jelei hazánkban is, közöttünk is még kétségtelenül mutatkoznak. Bár az is bizonyos, hogy szórványosan s bizonyos irányban ébredés jelenségei is találhatók A napi renden levő valláspolitikai kérdéseknek is van némi részök abban, hogy a lelkek figyelme és érdeklődése a vallás felé kezd fordulni. De ez a külső, mondhatnám, felszínes megmozdulás még nem valódi vallás-erkölcsi ébredés. A lelkeknek hitbeli vallás erkölcsi ébredésre van szüksége; lélekbeli belső megujulásra, mely felfrissítse, erkölcsi tartalommal telítse, igaz eszményekkel töltse meg az egyéni, egyházi és nemzeti élet minden mezőit. Most a feltámadás ünnepén vegyük számba az igazi életadó erőket s lássuk be, hogy a hőn óhajtott új élet. új erő és vallás erkölcsi feltámadás egyedül csak a végetlen hatalmú és kegyelmű Isten örök erőiből indulhat meg. Győződjünk meg szent meggyőződéssel, hogy élet, megújulás és feltámadás csak az örökké élő és éltető Istenből fakadhat. S ezt az első szent meggyőződést kövesse az a második belátás, az az önmeggyőzés, hogy az örök kegyelmű s végetlen szerelmű Isten a maga életadó, megváltó és megszentelő erőit Krisztusban és az ő evangéliumában az ő gyermekeinek ingyen kegyelemből nemcsak az idők teljességében nyilatkoztatta ki, hanem most és minden időben, minden léleknek és minden nemzetnek ingyen kegyelemből osztogatja, megadja. Csak egyet kiván: hitet, bizodalmat, s élő reménységet amaz örök erők isteni hatalmában. Csak a megváltó, megszentelő és megújító Istenben való hit által juthatnak akár az egyes lelkek, akár a családok, akár a nemzetek az újjászülő és feltámasztó isteni erők birtokába. S a mily bizonyos, hogy Istenen kívül nincs üdvösséges, istenes élet, ép oly bizonyos az is, hogy azok az üdvözítő isteni erők hit nélkül semmi módon és semmi úton a mi lel keinkbe be nem költözhetnek. A mi üdvösségünknek alapja és erőforrása egyedül csak az isteni kegyelem, és felfogó szerve, lélekbe vezető csatornája egyedül csak a Jézus Krisztusban való rendülellen hit. A ki tehát akar feltámadást, vallásos élet megújulását az anyaszentegyházban; a ki óhajt erkölcsi tisztulást, újjászületést a családi és társadalmi életben; a ki vágyik erkölcsileg nagygyá, lélekben nemessé, erőben hatalmassá tenni e nemzetet; a ki igaz boldogságra, lelki-testi békességre akarja vezetni a lelkeket: az ébreszsze föl, serkentse föl, erősítse meg embertársaiban, családjában, gyülekezetében a teremtő, megváltó és megszentelő Istenben való hitet. Evégből vezesse el a kétkedő lelkeket az emberiségért szenvedett, meghalt és feltámadt Krisztushoz s Istennek az ő szet fija földi történetében megmutatott szeretetteljes hatalma és felséges erői meggyőzik a felől, hogy a jóságos ég végtelen malasztja szelíd szeretettel és végetlen hatalommal őrködik a mindenség és az emberiség sorsa fölött. Imádkozzatok hitért s e hittel vezessétek