Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

TÁRCZ A. Lomniezai János szepesi prépostról. A »Prot. Szemle* f. évi 2-ik számában Lomniezai János szepesi prépostról (1511—1544.), egy téves adatot közöltem, melyre nézve Kovács Albert: »Egyházjogtan*-a (T. R. 178. 1.) vezetett félre. U. i. azt mondottam, hogy > egyetlen egy esperesség mégis van, t. i. a Szepességen, hol Lomniezai János szepesi prépost 1544-ben protestánssá levén, továbbra is gyakorolja a fó'esperes jogait* (e. h. 109. 1.). Ezen tévedésemet helyreigazítva, most egyúttal alkalmat veszek magamnak, hogy Lomniczairól egyetmást elmondjak, alapítván elmondandóimat a szepességi 24 város esperességének régibb protocollumára (Nemz. Múz. 2110. (F. L). Lomniezai Horváth János 1544. dec. 9-én lemondott a prépostságról és ugyanez napon jegyzette el Sorgl (Czipszer) Ágnest. E napot lehet úgy tekinteni, mint a melyen a róm. kath. egyháztól elszakadt; lehet pedig épen jelzett házasságánál fogva. Minthogy pedig ugyanezen napon, illetőleg dec. 16-án a prépostságról ünnepélyesen lemondott, a hatósága alá tartozó hét esperességnek protestáns főesperese nem volt (prépostja azért sem lehetett volna, mert a protestánsok ilyet nem ismertek). A protocollum szerint 25 évig, tehát 1519-től fogva volt szepesi prépost (i. h. 968. 1. Weber Samu »Zipser Geschichten* című műve szerint 1511-től, tehát 33 évig.) Ezen 25 év alatt valóságos nadálya volt a prépostsága alá tartozó parochusoknak. Minden elképzelhető ürügy alatt újabb és újabb összegeket csikart ki tőlök nem riadván vissza a legnemtelenebb csalástól és a legjogtalanabb erőszakoskodástól sem. Egyebeket mellőzve csak azon panaszlevelet említem, melyet a szepességi plebánusok ellene 1538-ban Ferdinánd királyhoz beadtak. Ebben el van mondva, hogy Lomniezai 1536-ban 200 frtot kunyorált ki a prépostság kiépítésére, de egy téglát sem építtetett; 1537-ben újból kért 200 frt segélyt, de mert nem kapott, összebeszélt Laszkyval, s egy furfang segélyével, erőszakoskodás mellett 600 frtot csikart ki tőlök. Méltó megismerni egy XVI. századbeli kath. praelatus charakterét, melyre furcsa fényt vet e história. Ugyanis Laszkyval egy levelet íratott magának, hogy a török elleni háborúra a felségnek pénzre van szüksége, azért adjanak 600 frtot a plebánusok. Az átvételre és rendeltetési helyre való juttatásra persze ő volt felkérve. A plebánusok élve a gyanúperrel, de mertpénzök sem volt, vonakodtak fizetni, jártak Laszkynál is, de ez csak ijesztette őket, hogy fizetni kell. A prépost a 24 városi esperesség néhány előkelő plebánusát az esperessel együtt Szepesvárallyára magához hívatta, hol, midőn fizetni nem akartak, hármat közűlök fogva tartott s Dunawicz (Dunajecz) várába szállíttatott, s ki sem bocsátotta őket, míg a 600 frtot meg nem kapta. Az esperes, Moller (Molitor) György később Werner Györgytől tudta meg az egész hazugságot és vette észre. hogy a praelatus mily galádul rászedte őket, s ezután folyamodott társaival Ferdinánd oltalmáért saját főpapjuk ellen, mit meg is nyertek. Különben a protestánsokhoz való viszonyát illetőleg tudva van, hogy 1524-ben rendeletet adott ki a lutheránusok ellen. Később ő maga nem lép fel, legalább semmi nyoma, a hitújítás híveivel szemben; úgylátszik, hogy az új tanok terjedéséből is hasznot akart húzni. Az az 1542-iki rendelet, melyet a lutheránusok ellen kiad, nem az ő, hanem a Moller művének tekintendő. Ez az esperes volt körülbelől 1544~ig a lutheránusok legelkeseredettebb ellensége, Ő supplikál ellenük 1543-ban a királyhoz s kér attól parancsot a hitújítók ellen, nemkülönben Ő erőszakolja mintegy ki a Lomniezai 1542-iki rendeletét. Maga Lomniezai már 1539 táján nem sokat ad, különben addig sem igen adott — egyháza kánonaira. Dunawicz (Dunajecz) várában számos ágyast tartott folytonosan, kiket egymásután, a mint már szükségessé lett, házasított ki, Fia Orbán, eléggé ismert volt a Szepességen, minthogy a prépost még dicsekedni sem átalotta vele, hogy ő fiát nem rejtegeti, mint a többi papok. Ennek az Orbánnak, kit még legitimáltatni is akart Rómában, szerette volna a szepesi prépostságot hátra hagyni, de épen ekkor tájban 1543-ban cseppent ki belőle maga is. Vissza szerezte ugyan sok pénzáldozat árán, de nem volt benne öröme, mert javait Báthori György lefoglalta, sőt őt magát Saanko János, a préposti curia prefektusa, a préposti palotába sem bocsátá be. Ezután következett aztán házassága a Czipszer György leányával, lemondása a prépostságról, midőn egyúttal pecsétjéről a püspöki mitrát is kitöröltette. Már 1539-ben a bojt be nem tartására engedélyt adott, sőtt a durandi plébános, Gáspár, előtt kijelentette, hogy a papoknak engedélyt ad a házaságra (»ecce do vobis auctoritatem accipiendi vobis uxorem« U. o. 202. 1.) Midőn a nagy zajt ütött leibitzi papválasztás alkalmával. 1542-ben, Leudisoher György, ismert lutheránust, ki már 1536-ban Késmárkon Krell András vibornai plebánust nejével összeeskette, az úrvacsorát két szín alatt osztotta stb.. választották a leibitziak plebánusokká, Horváth Mohernek tett Ígérete és ez utóbbinak minden közbenjárása dacára megerősítette a választást egy évre, miután három aranyat kapott a leibitziaktól. Leudischer ugyan a lublói kapitány fenyegetései folytán nem foglalhatta el állását, de midőn a következő évben a mülenbachiak plebánusokká választják, dacára annak, hogy Moller a prépostnál is megmozdít minden követ Leudischer ellen, dacára annak, hogy Moller Ferdinánd királyhoz is folyamodik és tőle a lutheránusok ellen kemény parancsot nyer, Lomniezai Leudischert megerősíti és megvédi a plébánián. Tagadhatatlan, hogy 1539 óta több ízben jelét adta a lutheránusok iránt való kedvező gondolkozásának, de úgy látszik, hogy ez csak azért történt, hogy a »caritativum subsidium«-ot annál könnyeben megkaphassa. O alatta eléggé terjedt a protestantismus, de az esperességek határozottan csak az ő utódja, Balthazár pécsi