Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

véve, Istenre nem tekintve, vakon pusztítanak, rombolnak, gyilkolnak. A modern társadalom — a/, igazat megvallva — melegágya az anarchismusnak. Vagy teremhet-e a megveszett fa jó gyümölcsöt? Akármelyik anarchista bátran mondhatja; »a milyen én vagyok, olyanná akkor válik az ember, ha megvalósítja az általatok annyira magasztalt költők és írók tanait«. A párisi és római szörnytett a modern társadalomra nézve egy újabb »mene. mene tekel«. Tanul-e majd valamit belőle s megtér-e az emberiség ? Nehezen! Hóhér, nyaktiló, szigorú törvények, nemzetközi szövetség stb. ilyen eszközökkel igyekeznek elejét venni a bajnak, hogy tovább élhessenek békességben, biztonságban, és — • a régi bűnökben. Nagyon felületes orvos az, a ki a betegségnek nem az okát kutatja s nem ehhez alkalmazza gyógykezelését. A csak betapasztott seb, nincs még meggyógyítva. A vért kell megtisztítanak, megjavítanunk, a mi a beteg részéről természetesen nagy önmegtagadást és akaraterőt igényel. Ez pedig a modern világnézet befolyása alatt álló társadalomban teljesen hiányzik. A modern társadalom hasonló az oly beteghez, ki így szól orvosához: ^gyógyítson meg doktor úr. adjon orvosságot, de ne kívánja, hogy lemondjak a megszokott, kedvem szerinti életmódról; nem szeretem a radikális kúrát«. Orvosi rendelet, recept, több is \an ma napság, mint kellene, de radikális kúráról nem akarunk tudni, nem akarunk visszatérni a józan, valódi, tetterős, népeket megújító bibliai keresztyénséghez. A kuiuzslókat nagyra becsüljük, de az igazi orvost és Megtartót, a ,'ézus Krisztust visszautasítjuk, megtagadjuk. Ha most tekintettel az egyházpolitikai kérdésekre, változások küszöbén állunk, ne feledkezzünk meg az egy szükséges dologról sem. Ne törődjünk csupán a mi ügyeinkkel és bajainkkal, hanem forduljunk első sorban is az Úrhoz. Munkálkodjunk, míg nappal vagyon. Ne nyugodjunk meg oly beszédek hallatára : »Hol van m^g az az idő, a mikor nálunk is ily nyiltan lángra lobban az elégületség«. Hát biz' ez nagyon hamar eljöhet, ha nem veszszük be az evangéliumot. Mert ha nincs hitünk, okvetlenül elveszünk. s mint oldott kéve széthull nemzetünk. B A vallás- és felekezetnélküliség kérdéséhez. Mint mindennek, úgy a vallás- és lelkiismeretszabadságnak is van határa, kell lenni határának, a honnan ama komoly figyelmeztetés hangzik felénk: eddig menj és tovább nem mehetsz! Szükséges azonban, hogy mikor ezt a határt állapítjuk meg: ne akarjunk egymással merőben ellentétes fogalmakat egyeztetni össze. Ha állítom, hogy minden vallásos embernek van vallása, minden pénzes embernek van ptnze: ezen állításokban nincsen ellentét. Ellenben azon felfogásban, hogy vallásnélküli ember is lehet vallásos, pénznélküli ember is lehet pénzes: mindenesetre kirívó ellentét van. Én azt hiszem, hogy már csak egy iskolás gyermek is a szemembe nevet, ha így szólok hozzá: fiam! iskolába járhatsz ott is, a hol iskola nincsen. És nem lehet mondani még a legegyügyűbb embernek sem ezt: atyafi! Kis-Jenőben vásár lesz a jövő vasárnap, de a vásárlás nem lesz ám megengedve ott. Szóval én vallásosságot, vallásos érzést, vallás nélkül képzelni se tudok . . . tehát a vallás- és hitfelekezetnélküliséget nem tudom beilleszteni a vallás- és lelkiismeretszabadság keretébe; vagyis a vallás- és hitfelekezetnélküliséget sem a vallás, sem a lelkiismeretszabadság követelményének nem tartom s így még kevésbbé tarthatom azt a vallás szabad gyakorlata követelményének, hanem tartom csupán az egyéni vagy az általános szabadság kifolyásának s csakis mint ilyet mondom azt jogosultnak. Egy ilyen felfogás távolról sem támadja meg elvi oldalról sem a vallás-, sem a lelkiismeretszabadságot s még kevésbbé támadja meg a vallás szabad gyakorlását. A szabadság fogalmának magaslatán állva kell leginkább ügyelnünk arra, miszerint ezen magaslat alapja olyan legyen, hogy azt a rázkódások ereje meg ne rendíthesse, s az anarchisták bombája fel ne vethesse lábaink alatt! Ilyen alap már, a vallás- és lelkiismeretszabadság nagy épülete alatt, lehet-e más, hanem ha egyesegyedül a vallás ? Ámde a vallás- és hitfelekezetnélküliség védelmezői azt állítják, miszerint, ha a vallás- és hitfelekezetnélküliség nem illesztetik be a vallás és lelkiismeretszabadság keretébe : ez által a protestantismus alapelvei fognak megkisebbíttetni. Úgy van-e igazán? A protestantismus positiv vallás és nem vallásnélküli élet talaján termett először s azon áll századok óta — ma is: igen természetes tehát, hogy a protestantismus nem élhet, annál kevésbbé virulhat szép virágzással örök időkre a vallásnélküli élet sivár talajában. Azon kérdések, a melyek a vallásszabadságról szóló törvényjavaslattal szemben több oldalról aggályokat ébresztenek fel: egyáltalában nem foglalkoznak a protestantismus alapelveinek megkisebbítésével, mert a protestantismus legfőbb alapelve nem követeli, hanem egyenesen kizárja azt a fogalmat, hogy az ember úgyis lehet vallásos, ha vallása nincsen! igazán nagyon nehéz szatírát nem írni, hallván, miszerint olyan vallásos ember is lehet ezután, a kinek nincsen vallása. Ilyen értelemben, ilyen felfogás alapján én is pénzes ember leszek jövőre, mivelhogy nekem jövőre se lesz pénzem, s a fillokszera által tönkre ment gazdák is visszanyerik boros címüket, mivelhogy boruk nincsen. Ez a felfogás: »valláson és hitfelekezeten kívül is élhet az ember® — az általános, vagy még inkább az egyéni szabadsággal összeegyeztethető, és csakis ezzel egyeztethető össze, míg a vallásszabadság, sőt csak a vallás szabad gyakorlásának fogalmával is — soha! Azt. hogy az általános, avagy az egyéni szabadság alapján lehet vallás- és hitfelekezetnélküliség: én is hiszem és vallom. De azt, hogy bárki is csak a vallásszabadság, avagy a vallás szabad gyakorlatának zászlója alatt harcolva vívhatja ki azon jogot, hogy ne legyen se pozitív vallása, se megnevezett egyháza: ezt már nem hiszem, nem vallhatom semmiképen sem. Én fakarikát fa nélkül, vaskarikát vas nélkül képzelni se tudok, sem azon bűvészeihez nem értek, mely fából csinálj a a vaskarikát.