Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, l'i/ia utra 23. szám, hová a kéziratok eiinzeudök. Kiaritf-Iiivatnl : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt őO kr ; egész éyre : 9 frt. JSf/yes szám ára !tO kr. Egyházpolitika a képviselőházban. A házasságjogi törvényjavaslat általános tárgyalása ide s tova véget ér a képviselőházban. Az érdekes vitának voltak magasröptű, tartalmas mozzanatai, de voltak nagyon sekélyes jelenetei is. A vita lefolyása nemcsak a politikusnak, de az egyház emberének is nyújthat tanulságokat. Foglalkozzunk egy kissé a vita egyházi tanulságaival 1 Figyelemre méltó jelensége a vitának az egyházi embereknek megoszlása. A protestáns lelkészek és világiak pártpolitikai szempontok és egyéni meggyőződés szerint részint a javaslat mellett, részint ellene foglaltak állást. A javaslat pártolói részint állami és nemzeti szempontokkal indokolták állásfoglalásukat, részint azzal az elvi erősséggel, hogy a protestantismus elvileg nem ellenezheti a polgári házasságot. A javaslat ellenzői ellenzéki pártállásukon kívül főként azzal argumentáltak, hogy a polgári házasságra még nem vagyunk megérve, s hogy ez az új intézmény a prot. egyházakat anyagilag és erkölcsileg érzékenyen meggyengíti, kivált, a vele mechanice összekapcsolt többi javaslatok törvénynyé tétele, nevezetesen az 1868-iki törvény eltörlése s a vallás szabad gyakorlatának kimondása által. Ezért különösen az ellenzők, de itt-ott a pártolók is, csaknem teljes egyetértéssel sürgették az egyházpolitikai reformnak még szélesebb alapra kiterjesztését. A még rendezés alá veendő kérdések közé legtöbben a kath. autonomia és kongrua ügyét, azután meg az egyházaknak 1848. évi XX. törvénycikkben elvileg kimondott állami dotatióját sorozták. A kik ezeket a »függő kérdések«-et szőnyegre hozták, többnyire egyenes, sőt mondhatni, szerves összefüggésbe fűzték a már benyújtott egyházpolitikai javaslatokkal, különösen pedig a gyermekek vallását s a vallás szabad gyakorlatát szabályozó törvény-tervezetekkel. Az egyházpolitikai »függő kérdések« közül a kath. kongrua és autonomia ügyében az előkészítést az e célra összehívott autonomia- és kongrua-bizottságok tényleg meg is kezdték. Milyen alapon, s a siker milyen reményével? az más lapra tartozik. Tény, hogy ezek a kérdések az előkészítés stadiumában vannak. Sajnos azonban, hogy az 1848-ik évi XX. t. c. realizálása s az ezzel kapcsolatos kérdések még az előkészítés stádiumáig sem jutottak. Most még csak az állami obligo elismerésénél s a positiv ígéret megtételénél van az ügy. Már pedig ez a kérdés a hazai protestánsokra nézve életkérdés, melyet elaludni vagy puszta Ígéretként elhangzani hagynunk halálos bűn volna jelenünk és jövőnk ellen. A mostani egyházpolitikai tárgyalások folyamán az eszme a parlamentben teljesen megérlelődött. Ellenzék és kormánypárt többszörösen hangoztatta. Apponyi és pártja egyenesen az 1868-iki törvény megváltoztatásának előfeltételéül deklarálta. Wekerle miniszterelnök egyenes ígéretet tett arra nézve, hogy a hivatolt törvény alapján a prot. egyházakat a szükségelt mértékig külön törvényben meghatározandó állami dotatióban részesítik. Szilágyi miniszter formaszerű magyarázatot adott arra nézve, hogy a kérdéses törvénycikk nem akként értendő, hogy az egyházijavak államosíttassanak s a papságot az állam fizesse, hanem akként, hogy az államilag még nem dotált egyházak törvényes állami dotatióban részesüljenek. Eötvös Károly pedig határozati javaslattal »utasítja a kormányt, hogy e törvényjavaslat törvénynyé válta után azonnal az 1848. évi XX. t.~c. rendelkezésének megvalósítása és életbeléptetése tárgyában a megfelelő törvényjavaslatokat terjeszsze elö«. A fontos kérdés erkölcsi sikerével, melyet a parlamentben, úgyszólván minden előkészítés nélkül, a tárgy természeténél és evidens igazságánál fogva magától kivívott, meg lehetünk elégedve. Őszintén megvallva, mi vártuk is ezt az erkölcsi és elvi diadalát régi igazságunknak. Vártuk 21