Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

Igy lett megbolygatva a magyar nemzet egysége, jóléte, ereje és boldogsága. A protestantismus károsabb lett a magyar hazára, mint a török utalom«. 28. §. Protestáns hitélet Magyarországon. »A mohácsi vész után észrevétlenül betolakodott eretnek prédikátorok, magyarul helyesen beszélni nem tudván, e szavakkal mutatták be magukat kath. népünk előtt: én is vágyom »kresztyén«; lassanként gyökeret vert az észrevétlenül elcsábított, jóhiszemű népnél, és később a »keresztyén* elnevezés származott belőle. A protestánsok a katholikusok iránti ellenségeskedésből még most is magukat tótosan keresztyéneknek nevezik. Ezen keresztyének vagyis a protestánsok valamint külföldön, úgy Magyarországban is csakhamar fosztogatással és a katholikusok gyilkolásával foglalkoztak. Már Rudolf magyar király idejében féktelen és rabló csapatok alakultak, melyek élére a protestáns Bocskay István állott. Ekkor történt, hogy a protestánsok saját ügyeik gyámolítására a törököt is meghívták; és szomorú, de igaz, hogy a protestánsok a törökkel versenyre gyilkolták a katholikusokat, pusztították a szép magyar hazát. Csakhamar a protestáns Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lépett az eretnekek élére. Ez is meghítta a törököt a magyar haza pusztítására* . . . 29. §. Protestantismusból fejlődik a hitetlenség. . . . »A világról azt vallják, hogy az véletlenségből támadt: az ember pedig nem más, mint eszes állat, a lélek a test halálával elenyészik, erény és bűn között nincs különbség, mindenki azt teheti, a mit akar. csak arra figyeljen, hogy a rendőr figyelmét kikerülje.« 34. §. Kath. egyház üldözése Németországban. . . . »A Bismark által alkotott törvény még azt is megparancsolta, hogy csak azon papoknak szabad misézni, prédikálni és a szentségeket kiszolgáltatni, kiknek a polgármesterek, vagy falusi birók megengedik. Ezen lelketlen üldözéssel szemben, a németországi püspökök 1873-ban a császár előtt kijelentették, hogy a sérelmes törvényeknek ők és egyátalán a kath. papság nem engedelmeskedhetnek. Mi lett ennek a következménye ? Az, hogy a püspököket és többi fölszentelt papokat sorra börtönbe hurczolták; úgy bántak velők, mint a rablókkal, gyújtogatókkal és zsivánvokkal. Több mint ezer hitközség, a hívek lelki fájdalmára, áldozópap nélkül maradt. Nem lehetett áldozópap, aki kereszteljen, gyóntasson, temessen, prédikáljon; gyász borult az egyházra. Mindez a mai. az úgynevezett felvilágosodott korban történt.* 35. §. Katholika egyház helyzete Magyarországon. . . . »A budapesti egyetemet a kath. egyház saját pénzéből alapította, melyet az állam már tulajdonának tekint. Itt csakis katholikus tanároknak van helye, oda pedig a kormány más vallású tanárokat is nevez ki. Ide járul, hogy az egyház a szentségek kiszolgáltatásában se örvend teljes szabadságnak; úgy hogy, mikor az egyház papjai a vallás ügyeiben egyenesen a katholikus egyház törvényei szerint gondolkoznak és cselekesznek, mint valami gonosztevők, bírói szék elé állíttatnak, pénzbírságra és börtönre ítéltetnek. A kath. egyháznak ezen üldöztetése azért esik fájdalmasan, mivel a protestánsokkal vetekedve, több közönyös és a szabadelvüség mámorától elszédített katholikus (Szegény Csákv ' kellett ez neked!!) vállalkozott saját egyházának megalázására illetve üldözésére, amely üldözés pedig épen úgy, miként egykoron az ártatlan Ábelnek vére, boszúért kiált az égbe.* Bírálatot írni és magyarázatokat adni szükségtelennek tartottam a fentebbiekhez, mert azok egvtől-egvig mind szemenszedett valótlanságok. A 72 lapra terjedő könyvben — bár alaposan átkutattam — egyetlen egy igaz adatot sem találtam. Horváth Antal. ev. református segédlelkész. BELFÖLD. Egyházpolitikai apróságok. Az egyházpolitikai kérdésekre is alkalmazható Aranynak egy aranyos hasonlata az eldobott kőről: . . . »nem tudni hol áll meg, s kit hogyan talál meg*... Olyan dolgokat is szőnyegre hoznak azok, a melyekre senki sem gondolt volna nélkülök. A többek között nem utolsó haszna e kérdéseknek az sem, hogy a pápista ember is felteszi magának végre valahára azt a kérdést : hogy vájjon pápista-e Ö csakugyan? . . . s midőn aztán az adandó felelet felett elmélkedik, arra a következtetésre jut, a mit én már évek óta mondogatok, hogy a legtöbb pápista csak anyakönyvben pápista; szivében lelkében, ha még nem is evangéliumi, de protestáló protestáns. Ezt mutatja az az óriási szabadelvű mozgalom, melyet maga a katholikus intelligencia indított; az a nagyszerű megnyilatkozás, mely az ő részükről, oly nagy erélylyel protestál a szabadelvüség mellett. Bettenetes baj azonban az, hogy katholikus intelligencia sem ismeri a maga vallását. Nem is szólok a a dogmákról, hanem arról a chemikus vegyületről, mely által a klérus és a vallás úgy össze van keveredve, mint a hogy a lukma bor a vízzel. Érzi az ember, hogy sem víz, sem bor, azaz nem jó; de azért nem lehet ezt a chaost külön választani és kijelölni, hogy melyikből mennyi légyen benne. Hogy mennyire nem ismerik a kath. vallást, legjobban igazolja Szmialovszky Valér képviselő minden jót és szépet felölelő beszéde. Azt mondta; hogy ő haladni akar a világgal; a szabadelveket pártolja, a világosságot terjeszti ... de azért meg akar maradni római katholüusnak. Nohát ez lehetetlen. Értsék meg már valahára, hogy szabadelvüség és vatikáni katholicizmus nem fér egy kalap alá. Mert a ki nem úgy gondolkozik, mint pápája, az már nem római katholikus. A ki nem akar Rómának engedelmeskedni, az nem pápás katholikus; a ki nem hisz mindent, mit Róma tanít: ereklyék, képek tiszteletét, szentek csodatetteit, Mária megjelenéseit, ostya átváltozásai stb. stb., az nem római katholikus. A katholikus vallás nem rétes tészta a mit nyújtani lehet, hanem csont, a mi törik, de nem enged. Nem én mondom ezt, hanem a Magyar Állam; ez a katholicismus »Bolygó zsidója«. Kimondja nyíltan, hogy 20