Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-01 / 9. szám

a Sréter Alfréd indítványa, mely a külön vallású szülők megegyezésére nézve a gyermek születését tűzné ki időpontul. Az egész tárgyalás szellemét két napi általános tárgyalás végén megejtett szavazás fejezi ki, melynek az volt az eredménye, hogy a bizottság tagjai, Bánó József és Okolicsányi László kivételével, a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadták. Részletesebb tudósítást a következőkben adunk. A február 20-iki tárgyaláson legelső felszólaló Papp Géza volt, ki a javaslatot általánosságban elfogadta, de annak 1. §-át, mely a házasulandóknak a születendő gyermek vallásáról szóló megállapodására vonatkozik, ethikai okoknál fogva kifogásolta. Ő ugyanis nem találja helyénvalónak, hogy a jegyesek már eleve határozzanak a születendő gyermek vallása felett, annál kevésbbé, mert a törvényjavaslat ebben a stádiumban sokféle befolyásolásnak biztosít szabad útat. Ezért célszerűbbnek tartja a megállapodás idejét a házasulandókra nézve a házasság megkötésétől számított hat hónapra tenni át, mivel ez esetben a házasság meddő voltának a kérdése már némileg határozottabb formát ölt. Bánó József: Az 1868: LIII. t.-c. a protestánsok alaptörvénye, betetőzése vallásszabadságuk biztosításának, ezen állapoton nem kíván változtatni, mert nem akarja újra felidézni a reverzálisok korszakát s mert nem tud semmit, a mi az 1868: LIII. t.-c. 12. §-áért a protestánsoknak kárpótlást nyújthatna. Csáki) Albin gróf miniszter utal arra, hogy az elkeresztelési rendelet folytán támadt mozgalom közben minduntalan felmerült az a kívánság, hogy az 1868: 53. t.-c. módosíttassék. mert a nélkül a felekezetek közti béke helyre nem állhat. Ezzel szemben szóló álláspontja az volt, hogy a változatlan viszonyok közt az 1868: 53. t.-c. módosításáról nem lehet szó. A kormány ismételten kijelenté, hogy ha az állam és egyház közti viszony másként rendeztetik s e rendezésben a felekezetek közti egyenjogúság pregnánsabb kifejezést nyer, akkor igenis hajlandó lesz az f 868: LIII. t.-c. módosítására nézve javaslatot tenni. Ez a momentum beállott akkor, midőn a kormány egyházpolitikai javaslatait előterjeszté. Bármint vélekedjék valaki e javaslatokról, nem tagadhatja, hogy a házasságjogi javaslat a felekezetek közti egyenjogúságnak sokkal pregnánsabb kifejezést ad, mint eddig történt. Ennek folytán beállott annak lehetősége, hogy módosíttassék az 1868: 53. t.-c., a mely különben is 1868 óta soha sem volt végrehajtva. Biztosíték volt ez a törvény a papiroson, de az életben nem volt az, sőt nincs is módunkban végrehajtását akként biztosítani, hogy valódi garancia legyen a protestánsokra nézve. Azt mondják, hogy a mi e javaslatban foglaltatik, visszavezet a reverzálisok állapotára. Ez igenis beállhatna akkor, ha időközben az állam és egyház közti viszony gyökeresen nem változtatnék meg. Másként áll azonban a helyzet a célba vett gyökeres alakítás életbeléptetésével. A polgári tisztviselő előtt itt kontemplált megegyezést a reverzálisokkal összetéveszteni merő lehetetlenség. A mennyiben a felekezetek egyike-másika az állam és egyház közti viszony új rendezése folytán károkat szenvedne, meg van arról győződve, hogy a törvényhozás gondoskodni fog megfelelő kárpótlásokról. Az 1868: LIII. t.-c. módosítására nézve semmiféle paktum egyetlen felekezettel nem jött létre, sőt nem is kisérelfettek meg; a kormány saját kezdése alapján határozta el magát erre a már elmondottak alapján azért, hogy evvel is előmozdítsa a felekezetek közti béke helyreállását. Sréter Alfréd belemegy a törvény revíziójába. A külön vallású házasfelekre nézve kimondandó, hogy gyermekeik vallása felől szabadon egyezkedhetnek, de az ide vonatkozó kijelentést akkor tehetik a szülők, a mikor a születés bekövetkezik. Kemény Endre szintén elfogadja a javaslatot. Kiss Albert az 1868: LIII. törvénycikk megbolygatásásához igen fontos okok nélkül nem tudna hozzájárulni. De a recepcióról és a szabad vallás gyakorlatáról szóló törvényjavaslatok elfogadása oly helyzetet teremtett, hogy az 1868 : LIII. t.-c. módosításába be kell mennünk, azonban csak odáig, a meddig azt az állam érdeke parancsolja. Szóló elfogadja az 1868: LIII. t.-c. oly változtatását, hogy a vegyes házasságbeli gyermekek vallásáról törvényben történjék gondoskodás, de a vegyes házasságok keretén túlmenő intézkedésekkel nem tartja módosítandónak a szóban forgó törvényt. A szülei jog gyakorlására nézve se a házasság előtti időt, se az anyakönyvbe való bejegyzést nem tartja szóló alkalmas időpontnak. Szóló belemegy a javaslat részletes tárgyalásába; de mindenesetre azt óhajtja, hogy a javaslat úgy szövegeztessék, mely minden körülményes magyarázatot kizár s ne szolgáltasson okot semminemű vallási vitákra; erre nézve hivatkozik az erdélyi viszonyokra, hol a gyermekek vallásának a kérdése körül még viták nem merültek fel. Körülményesen fog szóllani a részletes tárgyalás alkalmával. A febr. 21-iki ülésen először Hévizy János szólott, a ki mint r. kath. lelkész a mellett van, hogy a gyermekek vallásáról a szülők a házasság után szabadon rendelkezhessenek. Hasonló értelemben nyilatkozott luba János is. Okolicsányi László azt tartja, hogy azon két elv között kell választani: állítassék fel valamely zsinórmérték a gyermekek vallására nézve, vagy biztosíttassák a szülők szabad rendelkezési joga? A 1868. LIII. t.-c.-ben oly szabályozás foglaltatott, a mely hosszú ideig békét biztosított az országnak. Mihelyt ehhez hozzányúlunk, a felekezetek közt ma uralkodó féltékenység folytán minden módosítás nyugtalanságot kelt. Ő a mostani időt nem tartja alkalmasnak ezen törvény megváltoztatására s annyival kevésbbé tartja a megváltoztatást időszerűnek, mert a protestánsok az 1868. LIII törvényt megnyugtatónak találják magukra nézve s abban garanciát találnak. Ennélfogva szóló általánosságban sem fogadja el a törvényjavaslatot. Berman Ottó a jelen javaslat 7. §-át, mely szerint a jelen törvényben foglaltakkal ellenkező minden szerződés vagy rendelkezés érvénytelen, nem tartja elégségesnek prozelita-csinálás megakadályozására, hanem szükségesnek véli, hogy e szakasz rendelkezéseinek szankció adassék. Különben mindenkor a gyengébbeknek levén barátja, belenyugszik a javaslat akként leendő megállapításába, a melyet a bizottság protestáns tagjai kielégítőnek fognak találni. Berzeviczy A. államtitkár Okolicsányi által felhozottakkal szemben utal szóló arra, hogy a 80-as évek eleje óta százával jöttek kérvények az országos közgyűlés két házához, a melyek az 1868. LIII. t.-cikk 12. §-ának megváltoztatását sürgették. Másrészt a képviselőházban is évről-évre történt felszólalás- a szülők szabad elhatározása mellett, a kultuszminisztérium irattára pedig egész seregét mutathatná fel az amiatti panaszoknak, hogy a törvény (a 12. §.) meg nem tartatik. Mindezekkel szemben nem lehet azt állítani, hogy az a törvény békét és nyugalmat biztosított a felekezetek közt. Kéri ezek után a törvényjavaslatnak, mely a szélsőségek közt a helyes középúton jár, átalánosságban való elfogadását. Gróf Csáky Albin miniszter ismételve kiemeli, hogy