Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-22 / 8. szám

quod panis et vini vice ex usu communi suplex, adbibeatur«. Némelyek szerint inkább nélkülözni kell az urvacsorát. 5. Kérdés: E két értelem közül melyik a helyesebb? Felelet: Inkább valamely tápláló étellel kell azt pótolni, mint nélkülözni. 6. Kérdés: Micsoda erről a Lerius értelme? Felelet : Krisztus a Júdeában szokott ételből és italból szerzette az urvacsorát. Ha Amerikában szerzette volna, az ottani tápszerekből vette volna. 7. Kérdés: Micsoda a sz. vacsorában a substantiale, azaz valóság? Felelet: Szent beszéd, lelki tanítás, a kenyér és a bor. 8. Kérdés: Nem jó tehát a holott közrend, egyházfiú. avagy harangozó osztogatja a poharat? Felelel: Nem. 9. Kérdés: A kenyérnek minémünek kell lenni, kovászosnak-e, avagy kovásztalannak ? Felelet: Az izraeliták a húsvéti bárányhoz kovásztalan kenyeret használtak. Krisztus is ilyet használt; de ez nem ellenzi a kovászos kenyerei. Az ostya nem kárhoztatandó. 10. Kérdés: Igaz úrvacsorája vagyon-e tehát ott, a hol ostyával osztogattatik ? Felelet: Igaz. 11. Kérdés: Tehát a fractio, vagy a kenyér megszegéséről mit kell érteni? Felelet: Pareus szerint, a kenyér megszegés szükséges az úrvacsorajában. 12. Kérdés: Igaz úrvacsora tehát-e az, a holott az ostyát megszeldelve viszik elő és az egyházi szolga ügy osztogatja? Felelet: Nem mondhatni, hogy nem igaz, de fogyatkozással való. 13. Kérdés: Nem állatja szerint való rész-e tehát a szegés az urvacsorának ? Felelet: Non pars essentialis, verum integrális. 14. Kérdés: Az oltárról való osztogatás kárhozatos-e? Felelel: Nem; de Pál asztalt említ. 15. Kérdés: Az egyházi emberek kezéből kézzel kell-e fogni a kenyeret, avagy csak szájjal kell venni? Felelet: Az apostolok kézből oszták. 16 Kérdés: Honnan költ tehát tehát az, hogy némelyek szájokkal veszik? Felelet: A transsubstantiatioból. A laicus méltatlan kezébe venni. 17. Kérdés: A térd-hajtás felől mit kell Ítélni? Felelet: Nem szidalmazandó, ha nem a symbolumra nézve történik, hanem a mennyországban dicsőségesen uralkodó Jézus Krisztusra. 18. Kérdés: A kenyeret és bort a megszentelés után minek kell mondani ? Felelet: Krisztus testének, vérének. 19. Kérdés: E szónak formája: ez az én testem, ez az én vérem, nem változtatja-e meg a kenyeret és bort állatjában ? Felelet: Nem, hanem megszenteli. Ha megváltoztatná, akkor Jézus ezt mondta volna: ez a kenyér én vagyok. 20. Kérdés: Csak jegye tehát a kenyér a Krisztus festenek? Felelet: Jegynek mondhatni ugyan, hanem olyannak, melv a jegyzendő dolgoknak valóságát obsignálja. 21. Kérdés: Mondhatni-e ezt igazán : hogy a kenyérrel a Krisztus testét eszszük, az borral az ö vérét iszszuk? Felelet: Mmynyei eledel szerint. 22. Kérdés: Nem tartja-e az helvética confessio, hogy realiter, valóságosan h gyen az Krisztus teste a sz. vacsorában? Felelet: Calvin szerint: a Krisztussal való részeltetésről tétetik bizonyossá a hivő, valahányszor urvacsorával él. 23. Kérdés: Micsoda ceremóniával kell osztogatni asz. vacsorát? Felelet: Az ekklézsiák szabadságában áll, hogy különféle ágendával éljenek. 24. Kérdés: Mutass egy példát, néhol micsodás ceremóniával élnek? Felelet: Kassán: I. Poenitentiat hirdet. 2. Nyolcad nap előtt a poenitentia megújítása. 8 Az úrvacsorája napján predikátio utan intünk, buzdítunk, vigasztalunk, rettentünk — mond Alvinczi — azután a cáthedrából leszállunk. 4. A chorus énekel, mig az oltárhoz (mert nálunk az van), a hivők gyülekeznek. 5. Egyikünk előáll és az urvacsorának méltóságos voltáról tanit. (Sz. Pál próbát kiván). 6. Közgyónást hirdet. 7. Con fessio, közgyónás. 8. Próba. (Három kérdés e felelettel: Hiszem. 9. Absolutio. 10. Consecratio: »Én az úrtól vett3tn stb.« 11. Egyikünk a kenyeret avagy ostyát osztogatja, a másikunk a poharat. 12. Először a férfiak, azután a leányzók, végezetre az asszonyi állatok communicalnak. 13. Végül letérdepelnek és áldást mondanak. 14. Gratiarum actio. (Úrvacsora vetele után való könyörgés). 15. Dimissio seu missa. (Elbocsátása a gyülekezetnek : Áldottak legyetek házaitokban, házaitokon kivül stb. (Folvl. köv.) //. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** A protestáns egyháznak és misszióinak ismertetése s jeien állása az egész földön, különös tekintettel a magyar protestáns egyház misszióira Magyar-, Erdély-, Horvát-, Szlavón-, Bosnyák-. Oláh-Moldvaországokban és a magyar tengermelléken címmel ez év folyamán, egy 30—40 ívnyi kötetet óhajtanék kiadni, mely a nagyérdemű olvasó közönség elé tárná a föld összes egvháztesteit, bámulatot keltő számtalan, üdvös intézményeikkel s óriási összegekbe kerülő missziókkal egyetemben. Valami érdekes, valami szivet-lelket gyönyörködtető azt tudni, különösen nekünk magyaroknak, — kiknél a misszió még csak bölcsőben síró s édesanyjára váró kis gyermek — hogy az egész föld kerekségén egy-egy protestáns egyháztestnek hány üdvös intézménye és hány áldásosán működő, misszionáriussal ellátott missziótelepe, állomása van és hogy mily rengeteg összeget áldoz egy-egy külföldi a magyar református egyháztestnél sokkal kisebb — egyháztest a misszió ápolása, fentartása és tovább-tovább fejlesztése! A protestáns egyházak mellett érintve lesznek a többi keresztyén felekezetek is s a mennyire lehet, az e<íész földön levő missziókkal. Sőt ismertetve lesznek meglehetősen, ha nem is egész körülményesen a zsidók, mohamedánok, pogányok is A munka, mely magyarban még nem található, ez év folyamán jelenik meg, ha elegendő előfizető ígérkezik. Ellenkezőleg, nagy fájdalmamra, nyugovóra száll megint a 13 év óta működő szerény misszionárius ládája fenekére, várva jobbb időkre, a világmisszió s a magyar protestáns egyház missziói iránt jobban érdeklődő nemzedékre. Előfizetési ára 2 frt, 4 korona, mely összeget, vagy legalább csak előjegyzést, méltóztassék Nemes-Kisfaludra posta-Böhönye (Somogvmegye) április hó l-ig beküldeni. Fáncsilc János, ev. ref. misszionárius lelkész. — A hézagpótló munkára, mely irodalmunkban úttörő a. maga nemében, különösen felhívjuk a protestáns közönség figyelmét. A missziói érzék fejlesztésére liazankban nagy szükség van. Különösen az evangéliumi keresztyénség előtt áll az a dicső hivatás, hogy az evangélium hittámasztó és erkölcsnemesítő erőit a magyar nemzetnek közkincsévé tegye. ** A Pallas Nagy Lexikonának füzetes kiadásahói megjelent a 61 —1;4. füzet s ezzel megkezdődött a nagy vallalat V. kötete. A füzetek, mint rendesen, gazda-