Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-22 / 8. szám

protestantismus ügye a bécsi, nikolsburgi és linczi békekötések által a végenyészettől megmentetett. Galileit, a hitnyomozó törvényszék, hosszas és kínos zaklatás után. börtönbe vetette, hamis esküre kényszerítette, halálra ítélte ; de azért a megújult korszellem, a felébredt tudomány Galileinek igazat adott és a föld mozog! . . . Kolonits, a legszomorúbb iszonyok közt azt hirdette s minden erejével oda törekedett, hogy Magyarországot, rabbá, szegénynyé, katholikussá tegye ; Zrínyi Péter, Vesselényi, Nádasdy lefejeztettek; a prot. papok gályára hurcoltattak ; s ez mind, mind a reakció műve vala ; azonban Magyarország alkotmánya erősödik; függetlenségének, önállóságának be kell következni s a protestantismus irányt ad, szelleme, mert a korszellemével azonos, a jövőbe útat mutat, a haladást képviseli s a jövő az övé! .. . A franciaországi, Bertalan-éji mészárlás olvasására, fellázad még ma is minden vére s lázba jön minden idege az érző embernek, akár 70, akár 30 ezer prot. öletett légyen meg; de azért a protestantismus csodákkal határos dolgokat művel Franciaországban ma is s az akadémiáján, még nem rég is, aránylag a prot. tudósok száma volt túlnyomó. De maradjunk csak hazánknál! A »jó és bölcs fejedelem*, II. Leopold alatt, Magyarország felvilágosult rendei, megalkodták az 1790/91. XXVI. t.-cikket. Nem késett a reakció előbb sem felírni a javaslat ellen az uralkodóhoz; hangoztatta akkor is a kath. vallás sérelmét; emlegette, hogy »Magyarország a Mária országa*; panaszkodott az elnyomatásról; utóbb pedig, midőn a törvény már meghozatott, nem átallotta magát azzal is megbélyegezni a történelem előtt, hogy a törvény ellen írásban beadott nyilatkozatával tiltakozott, melyre az országgyűlés kijelentette, hogy a kath. klérus tiltakozása mindörökre érvénytelen; azonban a prot. egyházat és a reform, vallást megsemmisíteni a reakció ármánykodásának akkor sem sikerült . . . Gondoljunk vissza csak a vallás- és házasságügyi törvényeknek a jelen században, a 30-as és 40-es években való tárgyalásaira, főleg az áttérések s a házassági ügyeket tárgyazó 1844. évi törvények meghozatalára, nem ott settenkedett, nem ott ólálkodott-e mindig és mindenütt a reakció, hogy képzelt és önérdek szülte rémes meséivel visszatartsa, elrettentse a szabadelvű intézmények s törvények megalkotásától az embereket; de a józan felvilágosodás, a jogenyenlőség felséges, nagy elve, nem engedte dugába dőlni a haladás és tökéletesedés eszméit képviselő törekvéseket s diadalra juttatta a szabadság, az egyenlőség, testvériség magasztos elveit. Csak magával való következetességét nyilvánítja tehát a magyarországi reakció ma is, midőn felterjesztéseket tesz a kir. felséghez; midőn kath. nagygyűléseket rendez : midőn halom számra gyártja az írni-olvasni nem tudó kath. alsó néposztálynál a mondvacsinált kérvényeket. Hiába! az idvezítő Jézussal magát ellentétbe helyezett róm. katholicizmus csak a setétség birodalmán uralkodhatik. A felvilágosodás neki nem kedvez. Ezért van, hogy a fejlődés, az előbaladás útjába minduntalan csak akadályokat gördít; a mennyiben minél jobban terjed a felvilágosodás, annál szűkebb körre szorittatik a róm. katholicizmus uralma. Ámde az emberiség igazi boldogságán és jobb jövőjén fáradozó munkásoknak sem szabad a nemes munkában, a jó igyekezetben megrestűlni. Lehetnek talán köztünk is sokan kicsinyhitűek, aggódók, bátortalanok, kétkedők, Tamáskodók, félénkek, a kik húzódoznak, itt-ott a reakcióhoz is szegődnek; némelyek talán alacsony érdekből; némelyek őszinte félelem miatt, féltvén a magára hagyatott, szegény, hatalmat, fényt, befolyást nélkülöző protestántismus jövőjét! féltve talán a nemzetet, a vallást, az erkölcsiséget is . . . A jövőt, az előhaladas. a fejlődés ügyét félteni azonban sohasem szabad. A reakció rémlátásai, erőködései talán olykor a fejlődést hátráltathatják, mint késői fagy és dér a természetben a vegetációt, de vissza nem nyomhatják. A fejlődés törvénye örök és isteni törvény. A mi isteni, a mi Istentől van, az meggyőzi a világot. Ám nézzük a felhozott példákat ! Ott látjuk, mint birkóztak a krisztianismussal a paganismus, judaismus; látjuk az Űr Jézust a kereszten elvérzeni. látjuk a megkövezett, bebörtönözött apostolokat, az őrjöngő Nérókat s Diokleczián császárokat, elvonulnak lelki szemeink előtt a máglyák, a vérpadok, a hitnyomozó törvényszékek, a Pázmán Péterek, a Karaffák, Kolonicsok, Hzelepcsényiek, közelebbről a Battyáni Józsefek; a mint kovácsolják a haladás, a reformok számára a rabláncokat, a mint rakják, gyújtogatják a máglyákat, látjuk, miképen helyezik ellentétbe magukat a legkiválóbb hazafiakkal, a törvényhozó testületekkel s a szentesített törvényekkel s megborzad lelkünk a reakció embereitől, a kik az eszközökben sohasem válogattak, a kik keresztet faraglak, vérpadot ácsoltak, láncokat kovácsoltak, üldöztek, raboltak, gyilkoltak, hogy az emberiség fejlődését megakadályozzák. . . S ha tekintetünket a dolgok másik oldalára fordítjuk, látjuk, hogy a keresztre feszített Jézus feltámadott s uralkodik ma is. A császárok Jézus tudománya és vallása előtt meghajoltak. A máglyákon elégetett hősök szétszórt hamvai megtermékenyítették az utódok lelkeit. A törvények ellen tiltakozó gőgös zsarnokokat elseperte, és eltemette, elgázolta a haladó kor szelleme. Az igaz. az eszme, a jog és a szabadság diadalmaskodott s a haladás szelleme vezérli a világot. Igv lesz ez a mai nagy eszmékkel s azok ellenzőivel, a reakció grófi, hercegi hőseivel is, rémlátásaikkal együtt el fogja őket seperni a haladó idő szekere s azon kereszteket, melyekkel a tudatlan, az eszmék és a történelem világában tájékozatlan, járatlan tömegeket s vakbuzgó és előjogaiktól, kiváltságaiktól megválni nem akaró reakciónárius gyászvitézeket vezérelik, oda rakja majd felhantolt sírjaikra, hogy a pax méltatlan emlegetőjével együtt — requiescant in pace! . . A világ, az emberiség élete pedig haladni fog tovább, előre, mint haladt eddig az örök tökéletesedés útján. Igv kell nekünk is e mai nehéz helyzetet is min-