Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

egészségtelensége miatt nem mehetne el, küldjön hozzá valami ékesszóló tudós papot* stb. 1 E fölhívást Alvinczi nov. 26. vette és hihetőleg sietett annak eleget tenni, mint a fejedelem egy 1627. ápr. 3. leveléből következtethetni, annyival inkább : mert Kassa és az ő saját sorsa is ezt nagyon kívánták, Elment, ott volt, mint orthodoxus (kálvinista) pap, teljesítette a fejedelem és hívei körül papi kötelmeit s mint politikus a vármegyék követei, a rendek körül, megbízatását. Annyival inkább, mert a »választott király« magyar szövetségesei megunták a háborűt. Egy darab pergamen — a II Ferdinánd diplomája — most már elég biztosítéknak látszott nekik Bécs ellenében ; sőt midőn a békebiztosok felhívására a fejedelem előtt megjelentek a környezetében levő kapitányok s jelenték, »hogy a vitézlő nép is megnnatkozott volna a hadakozástól, kívánják igen a békességet és félő volna, hogy ha meg nem békéllenének, hogy sokan közülök a télen haza oszolnának.* 2

A fejedelem tehát hajlandó lett a békére s az ország romlásának lehangoló tudatával irja Thurzó Szaniszlónak: »Bizonynyal tudom, hogy az ország szabadsága sohasem effectuáltatik: ha űgytetszik kegyelmeteknek országul... de ha az országnak minden rendi contentusok lesznek a császár (11. Ferdinánd király) diplomájával . . . csak láthassam arról minden vármegyének pecsétes levelét ... én nem gondolok vele. ha maguk akarnak hanyatt-homlok veszedelembe esni ... Én négy anynyi hadtól sem félnék, sőt győzelmes szerencsét remélnék, csak maguk a magyarok ne árulkodnának s kaput ne nyitnának nekik ... Az kétfelől való romlásnak nem én, sem a német, sem a török császár, hanem magok (a magyarok) lesznek okai. De hogy én reám kegyelmetek ne vethessen, im én most is kész vagyok a tisztességes egyességre.* Az egyesség aztán csakugyan meg is lett Nikolsbnrgban, a Dietrichstein bibornok várkastélyában, 1621. év utolsó napjaiban és a béke-okmányokat az 1622. év január 1-én mindkét rész biztosai aláírták. Lényege a nikolsburgi békének ez: I. A fejedelem lemond a királyi címről s a koronát visszaadja, visszaadja a szepesi kamara levéltárát s mind azon várakat és városokat, melyek szerződés szerint neki át nem engedtetnek ; a foglyokat váltságdíj nélkül szabadon bocsátja s a király ellen jövőben ellenségeskedni nem fog. II. Ferdinánd a fejedelmet német birodalmi herceggé nevezi; Oppeln és Ratibor hercegségeket Sziléziában az ő és fogadott fia ifj. Bethlen István élte végéig nekik adományozza: átengedi Magyarországban Szatmár-, Sza bölcs-, Ugocsa-, Zemplén-, Borsod-, Abauj- és Beregmegyéket. úgy azonban, hogy ezek területén a katholikus egyház jogait nem csorbítja; e megyék a Ferdinánd király és a nádor hatósága alatt maradnak s a magyar országgyűlésen is képviseltetnek. Neki adja Munkácsot 300 ezer, Ecsedel 100 ezer frtban zálog gyanánt; Tokajt, Tarczalt, Keresztűrt örökösen. A fejedelem kezén levő végvárak fentartására, a német birodalom évi segélyéből 30 ezer irtot fizet Ferdinánd. A fejedelem eddigi adományozásait egy országos bizottság fogja megvizsgálni s az elzálogosított jószágokról a legközelebbi országgyűlés határozand. III. Ferdinánd ugyanekkor egy külön okmányban biztosította a rendeket, hogy a rendeknek, kik a fejedelemmel tartottak s egyebeknek is mindazokért, mik 1619 óta történtek, tökéletes bocsánatot biztosít; a bécsi békekötést, az 1608-ki két törvénykönyvet s a maga (11. Fer-1 Szilágyi S. Bethlen G. és a kassai pap 10—11. lap. 2 Franki V. Pázmány P. és kora I. k. 598. lap. drnánd) koronázási törvénykönyvét, illetőleg koronázási föltételeit megerősíti és szentül megtartja. A sérelmek orvoslása végett hat hónap lefolyása alatt országgyűlést hirdet.1 (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** Hangulatok. Költemények, írta Szabolcska Mihály. Budapest, 1894, Singer és Wolfner kiadása, Franklin-társulat nyomása. Ára fűzve 1 frt 50 kr., díszkötésben 2 frt 50 kr. — Felfalusi lelkésztársunknak, a hírneves költőnek díszes kiállítású verskötete a fenti cím alatt most hagyta el a sajtót. Olyan kedves, olyan szép, olyan hangulatos, hogy addig le se' tudtuk tenni a kezünkből, míg az egészet el nem olvastuk. Nem verseléssel, de valódi költészettel van dolgunk. Igazi költői lélek sugárzik ki minden sorából. Minden olyan természetes, olyan kedves benne. Semmi álpathosz az érzésben, semmi mesterkéltség a verselésben. Igazi lvrai temperamentum. Ajkáról édesen folyik a dal. Minden ízében magyar vér folyik. Nem szilaj, nem pathetikus: csöndes, szelíd, mondhatni bájos. Minden kicsiséggel hangulatba ejt, valódi hangulatos dalnok. E mellett teljesen egyéni. Maga is jelzi ezt Erdőn című előszó gyanánt írt versecskéjében : Ne féljetek tőlem, Kis madarak. Maradjatok itten, Nem bántalak. Mulassátok békén Magatokat, Kezdjétek előlrül Nótátokat. Ne vegyétek föl se, Hogy itt vagyok ... — Én is csak magamnak Dalolgatok, Haza, szülőföld, szülői ház, otthon, feleség, vallás, természet, erdő-mező édes dalra hangolja fogékony lelkét'. Vallásos Ivráját is az egyszerűség és közvetlenség teszi vonzóvá. Hivatkozhatunk a »Tárcá«-ban közölt mutatványokra. Részletes ismertetésbe nem bocsátkozunk, csak röviden, de nagyon melegen ajánljuk a felfalusi református lelkész szép verseit a költészetkedvelők pártoló figyelmébe. ** Magyar történelmünk a ponyván. Jóravaló vállalat indult meg Rózsa Kálmán és neje kiadásában. A magyar nemzet vázlatos történetét veti a ponyvára. Az egész sorozat 20 21 füzetre van tervezve, melyek gyors egymásután fognak kiadatni. A fontos vállalatnak szerzője Böngérfi János ismert paedagogiai és ifjűsági író, lapunknak is munkatársa, akinek avatott tolla jól eltalálja a népies hangot. Eddig három fűzet jelent meg. Az l-nek a címe: Az Ősmagyarok históriája, és tartalma a következő: A magyar nép őshazája. Az ősmagyarok műveltsége. A csodaszarvas, A hun és magyar nemzet 1 Franki V.: ^Pázmány P. és kora* I. k., 606—607 lap.