Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

Pedig az egyesülés célja szép, szüksége elvitázhatlan, módja szépen kigondolt. Kit ne töltene el örömmel annak látása, hogy prot. anyaszentegyházunk vérén nevelt, verejtékes áldozatával fentartott iskoláinak professzorai az általános nemzeti és kulturális nemzetépítő munkában nemcsak elszórtan és elszigetelten, de egységes szellem által összetartott egyesületben tevékeny részt vesznek s nyomot hagyó munkát végeznek ?! Ki ne látná be szükségét annak, hogy fő- és középiskoláink az általános kulturfeladatok mellett, mint az egyház veteményes kertjei, sajátos protestáns vallás-erkölcsi nevelő hivatást töltenek be, a melyből folyó kötelességeik az egyházi iskolák tanáraira és fentartó testületeire nézve annál fontosabbak, minél inkább nivellál és sablonoz az állami nevelés, és minél merevebb felekezeti szint és jelleget ölt a római kath. iskolai nevelés! Csak a vak vagy az elálmosodott vagy az elegyháziatlanult szem nem látja, hogy a prot. nevelés drága hagyományai, nagy erkölcsi erői és bölcs renddel párosult józan szabad szelleme a kedvezőtlen nevelési áramlatok káros behatása alatt évrőlévre inkább halványulnak, ernyednek, satnyulnak. Mennyire szükség volna a prot. iskolai nevelés e becses örökségeit híven megőrizni, öntudatosan fejleszteni s az általános nemzeti kultura javára okosan értékesíteni! Társulatilag, vállvetve, egymást erősítve, az erős testületi szellem hatása alatt legkönnyebben és legsikeresebben volna fejleszthető, régi jó hírnevébe visszaállítható, a protestáns ügy javára gyümölcsöztethető a megernyedt prot. paedagogiai szellem és erő. A mostani elszigetelt, mondhatni oldott kéve-féle állapotban lendület, erősödés és haladás helyett csak meddő stagnálás, sőt lassú de biztos sorvadás várható. Pedig az egyesülés módja is jól van kigondolva. Széles elvi alapon, a mindkét evang. tanerőinek és tanügybarátjainak egyesítését célozza az országos prot. tanáregyesület. Mennyi erő forrásává válhatnék a kálvinista és lutheránus tanárok egyesített, összevágó munkásságai Mily áldásossá volna tehető a testvér protestántizmus testvériskoláinak egy szellemben, egy lélekben való vezetése! Mi nem tudjuk eléggé sürgetni az egyesülés megvalósítását, lelkes protestáns nevelési akció megindítását, tanáraink és iskoláink meglankadt szellemének föllendítését, köznevelésünk szép protestáns vonásainak öntudatos fejlesztését és erősítését, s tanárainknak és iskolaügyünknek az országos tanügy és az egyházi élet terén régi súlyának és tekintélyének visszaállítását. Ne feledjék, tisztelt tanártársaink, hogy mindez első sorban rajtunk, a jelenkori tanári generatión fordul meg. Az alábbi felhívást eme szempontokból is melegen ajánljuk tanférfiaink pártoló figyelmébe! Szeretve tisztelt Kartársaink! Az »Országos prot. tanáregyesület* alakítása érdekében, 1892-iki közgyűlésünk kebeléből kiindult mozgalom azt a reménységet kelté bennünk, hogy a célbavett egyesület minél hamarabb létesül s a protestáns tanárok tömörülése rég érzett bajainknak orvoslását haladék nélkül megkezdheti. Fájdalom, a kezdetben mutatkozó meleg érdeklődést csakhamar hideg közöny váltotta fel. Az 1893. ápril 6-án Debreczenben egybegyűlt szervező bizottság örömmel vehette tudomásul, hogy 304 tanár jelezte belépési szándékát az alakítandó egyesületbe. De már a bizottság által szétküldött 76 »Taggyűjtő ív« közül a kitűzött határidőre csak 22 érkezett vissza és ezeken összesen csak 107 tanár jelentkezett rendes tagul. E lehangoló jelenség hatása alatt nem volt bátorságunk az alakuló közgyűlés egybehívására, hanem — a kedvezőbb fordulat reményében — a folyó iskolai évet követő nagy szünidőre halasztók azt. Időközben visszaérkezett még 4 »Gyűjtő ív«, melyeken 50 tanár jelentkezett tagul. Szeretve tisztelt Kartársaink! Tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesületünk a szélesebb körben mozgó s nagyobb és általánosabb érdekeket szolgáló »Magyar prot. tanáregyesület« érdekében örömest hozza saját létét áldozatul. íme rajtatok a sor. Ha legyőztök hideg közönyt, ha eloszlattok gyanakodó félreértést, s buzgón sorakoztok az egyesülés zászlója alá: akkor a mi áldozatunk nem hull a porba s a mi reményünk nem szégyenül meg. Kartársi szíves bizalommal ajánljuk figyelmetekbe, támogatástokba a »Magyar protestáns tanáregyesület« ügyét s kérve kérünk, hogy a mennyiben ezt még eddig nem tettétek: küldjétek vissza hozzánk legkésőbb f. 1894. március l-ig a kibocsátott »Taggyüjtő ív«-eket. Végül tudomásotokra juttatjuk, hogy az alakuló közgyűlés folyó 1894. jűlius 5-én Debreczenben fog megtartatni. Erre a meghívót, illetőleg a programmot kellő időben szét fogjuk küldeni. Legszívesebb kartársi üdvözletünk kifejezése mellett maradtunk Debreczen. 1894. január 30. Elek Lajos m. k.

Géresi Kálmán m, k. jegyző. egyesületi elnök. TÁRCZ A. Isten él! Mutatványul a »Hangulatok* cimű most megjelent verskötetből. Ezer csillag fénye mellett, Üldögélünk egymás mellett, Az ereszünk enyhhelyén. Áhítatos csendességben, Édes kedves feleségem, Ölelkezve te, meg én. Gondolatom végig lebben Az íjgész nagy végtelenben. Mennyi világ, mennyi fény!