Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-13 / 28. szám

formát, mely a Tiszántúl és Erdélyben úgy szólván a reformáció óta fennállott, megakarta dönteni, azt állítván, hogy a papok mindnyájan egyforma hatalommal bírnak és igy Hodászi sem birhat felettök hatalommal s az egyházi ügyeket is nem a püspök és az esperesek kollégiuma, hanem a papi közönség intézheti el. E nézeteknek Szilvásújfalvi három traktust meg is nyert; de a többiek nem tartottak vele. Hodászi Páreust, a heidelbergi egyetem hires tanárát is megkérdezte ez ügyben s aztán közzsinatot, vagyis egyházkerületi gyűlést tartott Váradon, 1608. októb. 12., a hol >az egyház e dög vésze, pestise, a Szilvási Imre által támasztott lázongások, Isten jóvoltából lecsendesíttettek s 11 pap ordináltatott (felavattatott).« 1 De a mozgalom ennek dacára nem aludt el; mert már az 1609. junius 28-kán Váradon tartott közzsinat, melyen nemcsak a tiszántúliak, hanem a felvidékről Alvinczin kivül Szentandrási István, Szepesi György, Sárosi András, Balogh János, Kecskeméti János, Tardi György, Piskolti Vincze, Miskolczi István, Debreezeni Boldizsár lelkészek is jelen voltak, újra foglalkozott a Szilvásújfalvi Imre ügyével2

és ugylátszik, hogy ez ismét hallgatást fogadott; de fogadalmát nem teljesíté. E miatt kellett aztán újból zsinatot tartani Nagyváradon, 1610. nov. 7-kén. A zsinat, valamint az előbbeniek is, alkalmasint a várbeli nagy templomban tartatott, melyről az 1609. junius 28-kán jelen volt Miskolczi István azt irja, hogy az 81 lépés hoszszúságú, 56 lépés szélességű és két toronynyal ékeskedő volt. A templom sekrestyéjét Hagymási Kristóf várkapitány •— ki unitárius volt — 1588. lerontatta.3 Miként szerepelt itt Alvinczi Péter, nem tudjuk; de bizonynyal nemcsak hallgatni jelent meg Váradon. A zsinatról Hodászi Lukács azon bejegyzéséből nyerünk tájékozást, melyet ő a tiszántúli ev. ref. egyházkerület »Liber ecclesiarum ungaricarum cistibiscum« (akkor igy nevezték e kerületet) cimü jegyzőkönyve 619—622. lapjaira irt. E szerint: »Szilvásujfalusi Imre, hogy a maga gonosz tetteit elfedezhesse, Hodászit pápának, ántikrisztusnak,4

simoniacus — hamis tanítónak nevezte, azon az okon, mert Hodászi némelyeket láncra verve rabságban tart, némelyeket pénzre büntet. Azonban Újfalvi (sic!), mint káromló, hazug, hitvány ember, törekvésének célját nem érhette el, hanem csak tétovázott és zavarba jött. Káromlásai s már harmadszor elkövetett eskütörése miatt tehát, a váradi állomástól megfosztatik; másutt azonban szolgálhat, ha önként és minden kényszerűség nélkül aláir a következő feltételeknek: 1. Ismerje el hibáját és kérjen bocsánatot. 2. Az esperességről mondjon le rögtön és soha többé ne legyen Váradon pap. 3. Saját keze aláírásával kötelezze magát mindenféle jogi orvoslatoknak és fejedelmi kegyelemnek kizárására, hogy ha ezen túl az egyházban akár a tanra, akár a külső viszonyokra nézve zavart indít, ez bebizonyodván, bármely hatóság megfoghassa és elitélhesse őt. 4.- Bárhol legyen is, ezekről megemlékezzék s a mostani és következendő superintendens, esperesek, a tiszán-1 » Adalékok a tiszántúli reformált egyházkerület történetéhez* 17—18. lap. 2 Ugyanott a 18. lap. 3 Tóth F.: »Tul a tiszai püspökök élete.« 87. 1. * Pázmány is »Kalauzában« megemlékezik erről és érvül hozza föl annak igazolására, hogy a reformátusok az Antikrisztus evangélistái. Fraknói Pázmány Péter és kora. I. k. 127. lap. tűli és egész magyarországi egyház ellen sem most, sem későbben, sem titkon, sem nyilván, sem szóval, sem Írással, sem maga, sem más által zavart nem indít. Ha ezen feltételeknek önként enged és aláir, az egyház is megenged neki, ha pedig akár részben, akár egészen megsérti ezen feltételeket, a viszszafogadás minden reménye nélkül örökre letétetik.* Ezeknek alatta áll ugyan: »Ego Emericus Újfalvi his conditionibus subseripsi*; de ez aláírás is, mint a többi bejegyzés, a Hodászié. Ekkor azátun Újfalvi több derék férfiak közbenjárására elbocsáttatott.1 Hodászi irodalmi úton is folytatta a pert »Assertiones de Potestate Ecclesiastica XV. thesibus comprehensa* cimü munkájában, melyet Újfalvi ellen irt és adott ki 1610-ben. A váradi zsinat a Szilvásújfalvi támadása alkalmából azt is elhatározta, hogy a prédikátorok és esperesek mikor hivatalaikba beiktattatnak, a superintendensek iránt hittel fogadjanak engedelmességet.2 Volt e zsinaton papi felavatás is; de erről Hodászi csak azt jegyzi meg, hogy a felavatottak közt elsők voltak: Buday János és Várady Gergely.3 Szilvásújfalvi nem tanult semmit s 1611 elején gyalázta a zsinatot, Hodászira mocskos levelet irt s a váradiakat rávette, hogy ismét hívják meg papjuknak. Majd a polgári törvényt s talán a hatóságot is megsértette: mert Báthory Gábor fejedelem 1612. január 7-én rendeletet küld Rhédey Ferencz bihari főispánnak, hogy Szilvásújfalvi ügyét kiválasztott birák által vizsgáltatná meg. »Minthogy — igy ir a fejedelem, — fejedelmi tisztünk szerint minden rendekre gondot akarunk viselni, kiváltképen az Isten tisztességére és az ekklézsiában való egyességnek megmaradására: intjük kegyelmeteket, hagyjuk és parancsoljuk serio, hogy mihelyt a generális synodus Szilvásujfalussi Imrét deponálja, mindjárt kegyelmetek megfogván törvényt szolgáltassanak reája és a mit a törvény hoz, kegyelmetek minden excusalást hátra vetvén, halogatás nélkül legitime exequálja kegyelmeteké4 1612. február 19-én csakugyan össze is ült a generál synodus (ismét) Váradon és Szilvásujfalvit, mint káromlót és negyedszer eskütörőt elmarasztalta 5

a miért is Váradon bebörtönözték. De a fogságban sem szűnt meg ugy a papság, mint a világi rendek ellen piszkolódni: a miért is Bethlen Gábor fejedelem 1614-ben számkivetette, a hol meg is halt.6 Mig a kálvinisták egyházkormányzati kérdések s talán személyi érdekből is igy versengenek és ekként gyöngítik magukat; addig Thurzó György a felvidéki lutheránusokat szervezi. 1610. március 28. zsinatot tart velők Zsolnán s az 1608-ki orsz. törvények alapján is szuperintendenseket választat; de egyszersmind az ágostai »Concordia« felkényszerítésével bevágja a két nagy prot. felekezet egyesülhetésének útját, a mire pedig az erősbülő katholicizmussal szemben oly nagy szükség lett volna. Ugyanis alig jutnak köztudomásra a zsolnai zsinat határozatai, Forgách Ferencz esztergomi érsek 1610. április 17-én Pozsonyban, egy ünnepélyes nyilatkozatot tesz közzé, melyben igy szól a többi között: »Az elmúlt napokban annyira ment azoknak vakmerősége, kik a tudatlan népet szónoklataik által tévelyeik (?) hálójába vonják, hogy 1 Adalékok a tiszántúli ref. e. ker. tört. 20. lap. 2 Tóth F.: »Túl a tiszai püspökök élete.® 85. és 88. lap. 3 Adal. a tiszántúli ref. e. ker. tört. 20. lap. 4 Tóth F. : »Túl a tiszai püspökök él.« 89. 1. 8 »Adalékok a tiszántúli ref. e. ker. köt.« 20. 1. 6 Tóth F.: »Túl a tiszai püspökök.* 89. 1.