Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-16 / 11. szám

a római katholikus, görög-kathotikus, zsidó és protestáns vallásuakat együttvéve, állítólag meghaladja a 100.000-et. Magánértesülésem szerint az elősorolt egyházak száma tetemesen szaporodott a jelentés megírása óta. Élénk megbeszélés tárgyai voltak a szövetség gyűlésén a papnevelés, a cura pastoralis, az apologia és a modern világnézet, vasárnapi iskola, családi élet, az egyházak agressiv működése, az agrármozgalom és a munkabér kérdései, nemkülönben a vasárnap megszentelése, az opium-kérdés stb. Üt felolvasást tartottak a rotnanizmus helvéciai, nagybrittaniai, canadai, dél- és északamerikai, s a missziók terén való működéséről stb. A mű végén a cseh, morva, franczia, porosz, szász, hannoveri, németalföldi és olasz presbyterianus egyházak egyházkormányzata talál ismertetőkre. A könyv díszét emeli Blaikie, Caven, Cairus, Chambers, Laws, Macvicar, Taton, (írant pompás arcképe, továbbá a Cooke-féle templom, a kingstoni egyetem, a torontoi knox-kollégium, a montreali presbyterianus kollégium fényképe. Az egyes tárgyakról nem sokára bővebb ismertetést közlök. Budapest, 1893. március. Balogh Elemér. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. Bocskay István fejedelem összeköttetése Alvinczi Péterrel; Alvinczi kerekii papsága; meghivatása szatmári papul 1605. febr. Bocskay István szerencséjével együtt hanyatlott és emelkedett Alvinczi Péteré is, kihez ideje visszatérnünk. Bocskay Istvánnak, az egykori váradi kapitánynak s Biharmegye egyik jelentékeny főbirtokosának, lehetetlen, hogy figyelmét kikerülte volna Várad nevezetes papja s a bihari traktus ifjú esperese; de a közelebbi összeköttetést alighanem a közös üldöztetés hozta létre közöttünk. Midőn ugyanis Nagy-Várad Rudolf kezébe került s a jezsuiták lőnek ott urak, Alvinczi nem maradhatott többé váradon. Ekkor kellett Bocskayhoz futnia. Igy futott Alvinczi Kerekibe, Bocskay várába. És valóban futnia is kellett neki: mert könyvei is Váradon maradtak. Világos ez Alvinczinek Belényesi Zsigmondhoz, 1610. március 4. Kassán irott leveléből, melyben ezt mondja: »Mivelhogy az elmúlt változásban, minden könyveim Váradon vészénélr, kényszeríttettem ujabb bibliothekát szereznem és az én jóakaró uramtól, Letenyei Páltól, ki mostan szikszai lelkipásztor, itt benn levő könyveit megvennem, úgymint például 25-öt«1

Könyvei ott vesztek és teljesen el is vesztek Váradon, hiszen a Rudolf vezérei és papjai által megindított protestáns üldözés, még a könyvekre is kiterjedt! Kerekii papságáról különben Alvinczinek mitsem tudunk. Kereki vára többször ostromolt hely volt s a 1 Kassa városi levéltár, rendezetlen rész. helység többször pusztult el, mig maga a vár is bus düledék leve. Sem magának a községnek, sem a református egyháznak benne nincsen ez időből semmi emléke, kivévén a község pecsétnyomóját, melynek évszáma 1606.1 Alig szabadult fel Kereki vára az ostrom alól s menekült meg Alvinczi a biztos veszélytől, a szatmári fényes egyházba hivták őt meg lelkipásztorul. Szatmár ez időszerűit ugy hadászati, mint egyházi tekintetben igen fontos hely volt. Vára — mely Szatmár városával együttTjT*Szamos szigetében feküdt — hajdan nevezetes erősség volt, úgyszólván a királyi birtokban levő Magyarország kulcsa, honnan nem egyszer fenyegették Erdély békéjét Szatmár ikervárosa Németi, mely hajdan a Szamos jobb partján feküdt, palánkokkal és vizárokkal volt megerősítve. E két polgárilag és egyházilag is külön önálló község csakhamar bevette a reformációt s benne nevezetes iskolák virágoztak. Szatmár azon első református papjai közül, kiknek nevét ismerjük, Hevesi Mihály (1551—?) többek védelme szerint2

tiszántúli református püspök volt; utódai közül pedig többen voltak a szatmári ev. reform, egyházmegye esperesei. Igy Debreezeni Taraczk János,3

ki épen akkor hunyt el. hosszas betegség után, midőn Bocskay vitézei Szatmárt ostromolták s Beck Joakhim császári kapitány vitéz védelme dacára négy hónapi ostrom után be is vették.4

»Gondolkodván azért a szatmáriak éhező és üdvezülendő lelkök kenyere felől« megkeresték Hodászi Lukács püspököt, hogy ajánlana nekik lelkipásztort s miután az nekik Alvinczi Pétert ajánlotta. Asztalos János biró az egész communitás nevében, 1605. február 14. meghívja Alvinczit, hogy »a szatmári ekklézsiának lelkipásztorságát vegye fel, és az Isten igaz szent igéjének hirdetésére, prédikátorságra menjen közibök, ha más hová nem köteles. Ők pedig igérik, hogy becsülettel vévén, illendő gondviseléssel és fizetéssel lesznek az Alvinczi dajkaságáérU.5 Mit felelt e levélre Alvinczi, nem tudjuk; de annyi bizonyos, hogy Kassára ment lelkipásztornak. Maga a fejedelem vitte-e magával, Kereki vára hűséges védőjével, Örvendi Pállal együtt, midőn székhelyét Kassára tette; vagy pedig azért hivták meg a kassaiak, mert hasznosnak tartották, hogy a fejedelem bizalmas embere legyen lelkipásztoruk, bizonytalan. Ha a kassaiak »a bizalmas emberre* számítottak: ugy sem csalódtak. 1 Gaál Imre nagvkerekii ev. reform, lelkész, 1886. október 10-én kelt levele. 2 Tóth Ferencz »Tul a tiszai püspökök élete« 9, lap. és H. Kiss Kálmán »A szathmári ev. ref. egyházmegye története « 751. s köv. lapok. 8 Debreezeni Taraczk János szül. Debreczenben; 1588-ban debreezeni tanár, s mint ilyen (az Ipolyi A. Veresmartija — 29—3L lapja — szerint) a bővebb egyháztörténelem nagyhatású előadója ; 159é-ben Debreczenből Szatmárra hozatott papnak, s azóta 1605-ig a szatmári ekklézsia hü dajkája. A szatmár városi jegyzőkönyvek 1616-ban árváiról emlékeznek. (H. Kiss Kálmán »A szatmári ev. ref. egyházmegye története« 305—306. lap. és Asztalos S. levele a Kassa városi levéltárban.) 4 Szirmay Antal »Szalmái-vármegye esmerete« II. kötet 382. lap. 5 Asztalos J. levele »Christiana pietate conspicuo ac doct. viro Dno. Petro Alvinczi, olim praedicatori verbi divini apud Váradienses vigilantissimo nunc vero apud Kerelzienses etct«. Eredetije Kassa város levéltárában 19.331. sz. a. Közli Szilágyi S. »Magy. prot. Figyelő* 1883. foly. 94. 1. (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán.