Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-23 / 8. szám

Ezen a szomoru állapoton pedig igen könnyen lehetne segíteni az által, hogy a konfirmáció-tanítást ne a kecskeméti káté, hanem az evangéliom alapján eszközöljük. Tanítás közben mindig a bibliát olvassuk, olvastassuk s annak alapján ismertessük meg evangéliomi protestáns hitünk tételeit, s midőn a konfirmándust önálló egyháztagnak elismertük s tőle az evangéliomra szent fogadást vettünk, adjuk kezébe is az evangéliomot, hogy az legyen az életben kísérője, tanítója, vigasztalója. A vidéken alig egy néhány helyet ismerek csak, hol a konfirmációval a biblia-adás is együtt van, de ott üdvösen meg is látszik a hatás. Pesten is belátták e ténynek nagy fontosságát s a mult évben már minden gyermek kapott egy bibliát saját nevére egy szép bibliai jelmondattal. S nem lehetne-e azt megtenni mindenütt ? Bizony meg lehetne, csak meg lenne a buzgóság is bennünk. A biblia ára nem képezhet akadályt, mert hiszen az oly csekélység, hogy szinte potom árnak mondható. Ha teljes áron veszszük is, egy egész biblia 80 kr., egy uj testamentom 12 kr.. a zsoltárokkal együtt 18 kr.; a mi valóban olcsóság. De a bibliákat még olcsóbban is megkaphatjuk. Az angol bibliaterjesztő társaság, mely nem tekintve az anyagi veszteségre, csak a biblia minél nagyobb elterjesztését tartva szeme előtt, meghozza számunkra azt az áldozatot is, hogy a konfirmándusok számára féláron adja a bibliákat. Igy egy bibliát megvehetünk 40, egy uj-testamentumot legfeljebb 9 krajcáron. S vájjon a szülők nem szívesen meghoznák-e ezt a csekély áldozatot gyermekeikért? Meghoznák azok, csak mi magunk is lennénk buzgó terjesztői Isten igéjének. Epen most küldi szét felhívását a társaság pesti ügynöke e tárgyban, vajha figyelembe vennénk, s vajha legalább a biblia szorgalmas terjesztésével hálálnánk meg a társaság roppant anyagi áldozatait. Csak néhány kedvező alkalomra mutattam reá. a melyet igen jól fél lehetne használnunk Isten országa terjesztésére. s ha csak ezeknél megtennénk is azt, a mit megtehetünk, igen szép eredményt volnánk képesek felmutatni. Hátha még mindazt felhasználnánk, a mit felhasználhatunk! Talán már hosszura nyúlt ismertetésemet azon óhajtással végzem, hogy bár mindegyikünk egyen-egyen valódi apostola lenne a Krisztus evangéliumának, hogy lehetne az Igének lakozása mi köztünk, s nekünk benne boldogságunk, megnvugovásunk, felvirágzásunk, örök életünk. A nemes célú Társaságnak pedig legyen köszönet és áldás, legyen véle a mindenható Istennek kegyelme és segedelme, hogy csendes munkájával meghódíthassa e világot s elvezérelhesse oda, hogy minden térdek meghajoljanak az előtt, kinek neve szent mindenek felett Hamar István. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) III. Bocskay István fölkelése s diadala; erdélyi s magyarországi fejedelemmé választása 1604—1605 Kismarjai Bocskay István a legőszintébb és legbuzgóbb hive volt Magyarország és Erdély egyesítésének a magyar korona alatt. A török folytonos hitszegése s az ország pusztulása érlelte meg benne e tervet; de a melyet mintegy atyjától is örökölt. E szép tervet Rudolf egvügyüsége, a német és cseh tanácsosok lelkiösmeretlensége dugába döntötte. Midőn 1599-ben Budolf, mint Zsigmond követét bebörtönöztette Prágában s onnan megszabadult, teljesen kijózanodott. Elkeseredetten vonult vissza biharmegyei jószágaira; ámde Bogati Mihály, ki Bocskay jószágaira vágyott, bevádolta őt Rudolfnál, mint árulót; ez pedig a nagyváradi német várkapitány Concini Cyprián felügyelete alá helyezte. Majd midőn Belgiojoso kassai kapitány elkezdé a földesurakat kölcsön cime alatt fosztogatni, hogy abból rakoncátlan hadait fizethesse, Bocskaitól is 20 ezer forintot kért, amit ez megtagadott: az erdélyi bujdosók feje, Bethlen Gábor levélben felhívta őt, hogy fogadja el az erdélyi fejedelemséget és fogjon fegyvert az elnyomott vallási és polgári szabadság visszavívására. És Bocskay vállalkozott is erre, hogy ha a török is támogatja! ... »Oh bizonnyal rettenetes dolgok voltak azok, mondja Szilágyi Sándor, a melyek Rudolfnak oly rendületlen s erős jellemű hívét az ellentáborba korbácsolták!« Az erdélyi bujdosók Bocskayt csakugyan Erdély fejedelmévé is választották; de Rákóczy Lajos és Dampierre s Duval katonái szétverték a bujdosókat, a midőn a Bethlen és Bocskay levelezése is kézbe került. Belgiojoso is kiindult Kassáról s azt hirdetve, hogy a török ellen megy. több hajdu-csapat is csatlakozott hozzá. Belgiojoso most táborába idézte Bocskay Istvánt Rakamazra; ez pedig a gyulai és temesvári törököknél keresett védelmet s Relgiojosot arra kérte, hogy ügyét rendes törvényszék elé vigye. Majd hirtelen megerősítette szentjóbi várát s azt Fráter Istvánra és Székely Ferenczre bizta; aztán Kerekít hozta rendbe és a vitéz Örvendi Pált tette parancsnokává; maga pedig Sólyomkőbe zárkozott. Belgiojoso hallani sem akart a törvény rendes útjáról, hanem erdélyi és váradi hadakkal erősödve, Bocskay birtokaira tört Egy azon korbeli iró tanúsága szerint, nagyot ivott és azt mondá: csak tizenkét olyan lázadót adjon neki az Isten, mint Bocskay, hát gazdag ember lesz belőle. Szent-.lób nem soká állott; de Kereki alól elvonult az ellen, mert Örvendi Pál a várból, az ostromlók legnagyobb ágyuját leszerelte. Bocskay Örvendi hiradására Kerekiben termett; a Kerekiben levő hajdúk pedig alkudozást kezdtek a Belgiojoso táborában levő hajdúkkal, kiket ez — zsold helyett — Debreczen városának kirablásával kinált meg. E gálád ajánlatot »a magyar hitü« hajdúk nem fogadták el. Bocskay e közben nem kímélte a pénzt s midőn az elfogyott, ezüstnemüit darabolta szét és azt osztotta ki. Belgiojoso Pezzen nevü csapat-vezérét magához rendelve, maga indult Kereki ellen; de a hajdúk zúgolódni kezdettek, hogy nem török vár sem Szent-.lób, sem Kereki és Bocskayhoz állottak. Bocskay 1604. október 14. és 15. közötti éjjel megtámadta Pezzent é§ erős küzdelem után megverte és magát a vezért is elfogta. A harc után zsákmánynyal rakott seregével diadalmasan vonult be Debreczenbe s itt fogadta Kassa követeit, kik őt városukba hivták. A gyáva olasz Belgiojoso is vert seregével Kassa felé futott; de ez bezárta előtte kapuit. Bocskaynak hódolt Nagy-Várad, Kálló, számos egyéb vár s város és október végén Kassa is. Ezt követték Kézsmárk, Lőcse, Eperjes és az egész felvidék. November 12-én Bocskay bevonult Kassára s innen kibocsátott körlevelében a nemzet szabadságának és a protestáns vallásnak védelmére hivta fel a hazafiakat. Most az Erdélyt kiharácsoló Básta is ellene ment; de sem az osgváni mészárlás, sem az edelényi diadal, sem Kassának megkisérlelt ostroma nem rendítették meg Bocskay állását: sőt Fülek és Szatmár is átállottak hozzá. Básta végre