Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-27 / 30. szám

RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) Szívesen elismerjük azonban, hogy az atyák sem egyenként, sem együttesen nem tévednek, midőn a szentírás szerint tanítanak Istenről, a szent háromság titkáról, Krisztus személyéről. Majd okát adja Pareus miért küldi Újfalvi Katona Imre »Tractatusát« Alvinczinek. »Ismeretes, mondja, hogy a szerző szomszédod és barátod volt, s ennélfogva kegyeletben tartod emlékét. Hiszem azt sem feledted el, minő véleményben voltam felőled, midőn 10 évvel előbb — magyar honfitársaiddal — a mi múzsánk táborában forgolódtál! Én sem feledtelek el, mivel reményemet betöltötted, sőt felülmultad.... Téged Magyarország egyik királyi városában egy elsőrendű egyház lelkipásztorává tett a szentlélek: én az élet utján lefelé haladó, miért ne üdvözölnélek! Kívánnám egyszersmind, hogy éber gonddal őrködjél Istennek nyája felett és hűséggel ékeskedjél; de ezek nálam nem hiányzanak. Dicsőségedre szolgál az is, hogy téged a szent szónoklatok tartására méltóztatott Erdély ama hőslelkü fejedelme, még éltének a sors kedvezett. . . . Küzdj tehát vitézül állhatatosan, te az Urnák legvitézebb katonája . . . hogy elvehessed a dicsőség amaz elévülhetlen koronáját! Az öreg és téged szerető Pareusnak emlékét őrizd meg s az Isten áldjon meg! Veled s mindazon testvéréinkkel, kik veled Magyarország gyülekezeteiben hűségesen munkálkodnak, legyen az Ur az ő szent lelkével és áldjon meg bő áldással! Ámen*. Heidelberg, március 7. a megváltás 1611-ik évében. Maga e könyv »Emerici K.(atona) Ujfalvini ungari Tractatus de Patruum Authoritate ex iisdem Patribus fere concinnati« cimet visel.1

Három fejezetre oszlik. Az I. azon ellentéteket tárgyalja, melyek a protestánsok és római katholikusok közt vannak: a Il.-ban a protestánsok értelmének igazságát s a római katholikusokénak téves voltát bizonyítja; a 111. a római katholikusok érveit cáfolja, még pedig a) a szentírásból, b) az emberészből, c) az atyák mondásaiból vett érveiket. Mindezeket — mondja Pareus — a szerző rövid jegyzékbe foglalta össze, hogy azokat a vitázó minden nagy fáradság nélkül egyszerre föllelhesse és használhassa. Mintha érezte volna Pareus, midőn e »Tractatust« kiadta, hogy Magyarországon a harcnak vége nincs s legfeljebb csak fegyverszünet s épen annak, kihez a könyv ajánló levelét irta — Alvinczi Péternek — kell a keztyüt fölvennie, hogy a magyar Bellarminnal, Pázmánynyal, megvívhasson: azért mintegy készíti neki a fegyvereket. IV. Alvinczit II. Mátyás király magyar nemességre emeli 1612. Alvinczi nejéről s családjáról s vagyoni állapotáról Alvinczit 1612-ben nagy kitüntetés érte, még pedig oly oldalról, honnan alig várnánk, II. Mátyás király magyar nemesi rangra emelte. Az armalis (nemes levél) 1612. október 6. kelt Bécsben s a nemességet összes gyermekeire u. m. Péter és György fiúira, Erzsébet és Anna nevü leányaira terjeszti ki. E nemes levelet nem ösmerjük; de az tény, hogy Abauj vármegye 1613. április 29-én Gönczön tartott gyűlésében, a megyei jegyzőkönyv szerint, 1 Meg van a sárospataki főiskola könyvtárában. kihirdették.1

Nem ismerjük az Alvinczinek adományozott cimert sem, de talán nem más az, mint a mely Alvinczi leveleire nyomott pecséteken látható, t. i. egy cserépben díszlő virág. (A pecsét körirata: »Petrus P. Alvinczi«),2 Azt sem tudjuk kik eszközölték számára a nemes levelet, de talán aligha tévedünk, ha az abauj vármegyei rendek mellett Perényi György abauji, Mágóchy Gáspár tornai és beregi főispánokra utalunk. Lehet, hogy mig Ulésházy nádor kezdte s ennek utóda Thurzó György folytatta az ajánlást. Alvinczinek csak gyermekeit sorolja fel a hivatolt abaujvármegyei jegyzőkönyv; de nejét nem említi. Hihetőleg a nemeslevélben sem volt fölemlítve; mert nemes aszszony volt. Alvinczink felesége Putnoki Anna, hihetőleg az abaujvármegyei Putnoki családból, melynek tagjai a XVI. század végén és a XVII. elején előkelő megyei tisztségeket viseltek. Igv pl. 1564-ben Putnoki Pál táblabíró, Putnoki Bálint 1587—1591. táblabíró, 1591-ben szolgabíró, Putnoki Boldizsár 1591.-ben táblabíró, Putnoki Imre 1608-1018. táblabíró, 1618—1622. alispán.3 Alvinczi ugy látszik elég tehetős ember volt. A kassavárosi jegyzőkönyv szerint 1614-ben tulajdon majorbeli jószága volt, az Alsó-Hóstátban, az Ispilál-utcában, Erszénygyártó János majorja szomszédságában. 1615-ben pedig (Erzsébet napja előtt egy héttel) csere-szerződésre lépett néhai Erős Gergely özvegyével — lengyelfalusi lakos — Bay Katával, mely szerint ez cserébe adja Kassán levő házát Alvinczi Péternek, a klastrombeli házáért, melyre Alvinczi még 225 magyar forintot fizet toldásul.4

Később jószág-adományozásban is részesült, mir^alább lesz szó. Már 1610-ben uj adományért folyamodik Alvinczi azon házra, melyben lakik, a széplaki rész-jószággal együtt, mely egykor az egri káptalan tartására jelöltetett, hogy igy alkalmasabb legyen családja fenntartására,5

s a melyet talán Bocskay István fejedelemtől kapott. Kérelme ez alkalommal aligha teljesült; mert — az árva-vári levéltárban őrzött — folyamodványára ez van jegyezve: »alkalmazkodjék az ország végzéseihez, a melyek ellen más rendelkezést tenni nem lehet.« Kassa, 1610. ápr. 22-én. Később ugy látszik perre került a dolog s mert 1614. május 1. Szőrös György kassai ügyvédet vallja jogai képviselőjéül Thurzó György nádorhoz intézett iratéban.6 V. Pázmány >Kalauza*; országgyűlési támadása 1613. Kassán csak a »biblica religiót* követik; az »öt városi confessio« 3 nyelvű kiadása s rövid tartalma. Az 1613-ik év sem folyt el békésen. Pázmány ugyanis ekkor bocsátotta ki »Isteni igazságra vezérlő kalauzát«, melyet ő Bellarmin után irt, s melyben a szivre is és nem csak az észre hatni igyekszik.7

Bod Péter szerint »ebben a könyvben minden ékesen szólásának és elmés találmányainak vastag folyamatját kiöntötte az ellenkező vallásúak ellen, nevezet szerint a reformátusok ellen; és ügy irt, mintha valósággal azoknak tudományukat nem tudta volna; holott jól tudta. . . Azért is irta róla 1 Korponay János: »Abauj vármegye monografiája« 11. k. 104. lap. 2 Kassa városi levéltár. Pajkos Endre ref. lelkész közleménye szerint. 3 Korponay János: »Abaujvármegye monográfiája® II. kötete 43. 68. és 80. lapjain. 4 Kassa város jegyzökönyve 1615. és 1618. Pajkos Endre ev. ref. lelkész úr közleménye. 5 Árvavári levéltár Acta Religionaria Nro. 79. 6 Árvavári levéltár. Correspond. Thurzonica 1614. Nro. 87. Kubinyi M. úr közlése. 7 Fraknói V. : »Pázmány Péter« 55—59. lap.