Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-06 / 27. szám

protestánsokat a kivívott előnyöktől megfoszsza, segítené. »Pázmány rendje tanításai és hagyományaiból elsajátította volt a simulékonyság és transactióra való készség szellemét; a bevégzett tények előtt nem hódolt meg, de nem is ignorálta azokat.1 E közben az események rohamosan fejlődtek. Mátyás főherceg, hogy a Habsburg-család hatalmát és érdekeit folyton öntudatlanul is fenyegető Rudolftól szabaduljon, a családi tanácscsal letétetni határozta ezt. Hogy ezen határozatot érvényesíthesse, a magyar és osztrák rendek segélyére szorult. E rendek alkotmányuk védelmére szövetséget kötöttek egymással és csak miután Mátyás ebben megnyugodott, szavazták meg számára a szükséges hadakat, a melyek élén Mátyás Prágában termett és Rudolfot lemondásra kényszerítette 1608-ban. Viszszatérvén Mátyás Prágából, országgyűlést tartott Pozsonyban. Itt elsőben is királylyá választották s aztán a bécsi békét törvénybe iktatták. A katholikusok mindent elkövettek, hogy ezt megakadályozzák; de szándékuk nem sikerült. Ezen az országgyűlésen Pázmány, mint a thuróczi prépostság képviselője, az alsó táblánál helyet akart foglalni; de a rendek a bécsi békére hivatkozva, mely a jezsuitákat, az ingatlan birtok bírásától eltiltja, nem fogadták be. Pázmány is a bécsi béke alapján követelte, hogy befogadtassék; mert a bécsi béke szabad vallásgyakorlatot biztosít és rendeli, hogy a prépostságok és apátságok előbbi birtokosaiknak viszszaadassanak, a thuróczi prépostságot pedig már a béke előtt a jezsuiták (törvénytelenül) birták; de követelését nem teljesítették, s a jezsuitákra vonatkozó világos végzés fentartatott. A bécsi béke ezen 1608-ik évi koronázás előtti I. cikkben eképen foglaltatott be: »A mi illeti a bécsi szerződés (constitutio) első cikkét: Magyarország karai és rendei határozták: »1. §. Hogy a vallásnak gyakorlata, ugy az országnagyok, főrendek és nemeseknek, mint a szabad városoknak és az ország karainak és rendeinek is egyetemben mind maguk, mind a közügyész jószágain; továbbá Magyarhon határvidékein, a magyar katonáknak, kinek-kinek a maga vallása és hitvallása; nem különben a mezővárosok- és falvaknak az azt önként és szabadon követni akaróknak — mindenütt szabadon hagyassék és mindezek között senki az azzal való szabad élésben, vagy annak szabad gyakorlatában senkitől se gátoltassék.« >2. §. Sőt inkább a karok és rendek között támadható gyülölségek és meghasonlások elhárítása végett határoztatott, hogy minden vallásnak saját felekezetű felsőbbségei, vagyis szuperintendesei legyenek*.2 Forgách Ferencz érsek ugyan ellent mondott ennek; de a rendek figyelembe sem vették. Megkoronázták II. Mátyást és a bécsi béke egyik szerzőjét a prot. Illésházy Istvánt megválasztották nádorrá. De ha a bécsi békét még a jezsuita Pázmány Péter is elösmerte, »az irodalom terén nem hátrált meg; sőt egyenesen Alvinczi Péternek veti oda a keztyűt, mint a ki a Bocskay-féle fölkelés előkészítésében és sikereiben jelentékeny tényező vala, s azóta sem szűnt meg a kath. egyház tanítása, szertartásai és főpapjai ellen merész támadásokat intézni, előszeretettel hangoztatván a hitszegés és bálvány-imádás vádját. »Egy keresztyén prédikátortól, a kassai nevezetes tanítóhoz Alvinczi Péter uramhoz Íratott szép öt levél* cimü támadó munkájában, egy közepes tehetségű protestáns papot szólaltat meg, kit 1 Ugyanott 40—45. lap. 2 Székács József: »A magyarhoni ágostai és helvét hitvallású evangélikusok szabad és nyilvános vallásgyakorlatát biztosító törvények*. 3—4. lap. a katholikusok megcáfolnak és segítségért Alvinczihez folyamodik. Alvinczit »az Ur mezejének és Krisztus csűreinek vigyázó kerülőjének, a nyomorult magyar nemzetnek égő szövétnekének* nevezi és »előtte földig borul.* A könyvben nyilatkozó gúny s az a betyáros1

hang, mely Pázmány minden vitairatát általában jellemzi s mely kikeresett közmondások halmazával igyekezett ellenfeleit nevetségessé tenni, nagyon felboszszantá Alvinczit és arra készteté, hogy ez Mágóchi Ferencz főkapitányhoz levelet irjon, melyben mig egyrészről elismeri, hogy Mágóchi az anyaszentegyház oltalmazója és pártfogója volt, kijelenti: »hogy, ha valaha kívántatott az Isten tisztessége mellett fölkelni és az ő dicsőségét oltalmazni, szintén most az egyszer egész országul méltó volna megindulni, a keresztyén vallásunkat káromló gonosz ember ellen, ki a minemű könyvet irt, Szegedi Gáspár uram küldé Nagy-Szombatból, summáját akarom nagyságodnak megjelenteni. Az egész könyvet küldöttem volna, de az gyűlésbe kell alávinnem az jövő kedden Tokajban. Nagyságod bölcs ítéleti rajta, hogy bizony vármegyénként kellene elhordozni és az gyűlés előtt felőle valamit végezni. De nem szükség énnekem Nagyságodat azzal intenem, elhittem Nagyságod Istenhez való szeretetit és keresztyén vallását tanács nélkül is tudja oltalmazni« stb stb.2 Ezen levél 1609. szeptember utolsó előtti napján kél Kassán s utóirata is van, melyben jelenti, hogy Pázmány ellen egy könyvet irt, és ezt senior uram (esperes) ő kegyelme cenzúrája után, mostan nvomtatják Debreczenben* s ha Mágóchi Ferencz ily alázatos irásocskát patrociniuma alá fogadna, neki dedicalná stb.; tőle kedves választ vár.3 A tokaji zsinat lefolyásáról, melyre Alvinczi készült, nincs tudomásunk; de az tény, hogy haladéktalanul közzé tette válaszát »Egy tettetes neve veszett pápista embertől S. T. D. P. P.-től* (Sacrae Theologiae Doctor Petrus Pázmánytól) »küldedett színes öt levélre rendszerint való felelet*. Alvinczi Pétertől, a kassai magyar ekklézsia lelkipásztorától. Nyolc részben. «Debreczen, 1609.« cim alatt. Belőle — fájdalom — egy példány sem maradt fenn s tartalmáról a Pázmány válaszából lehet tudni valamit, a többek közt, hogy, mint a vak eb az árkot s Gál ebe a medvét, ugy kerüli Pázmány az igazságot. »Az első két levélre ira valamit: a többinek megrázogátasara a jövendőre köté magát. De mivelhogy az agg szó szerint, egyféle állatnak sem jó az első kölyke, igen csekély tudománynyal, vékony értelemmel és gondolatban csacsogással vivé véghez a feleletet* stb. irja Pázmány e feleletre vonatkozólag ;4

ellenben Bod Péter, ki ezen feleletet látta, azt mondja, hogy Alvinczi ebben »feldarabolja éá apróra aprítja a Pázmány Péter reformátusokat csúfoló és mérgesen hahotáló s mocskoló leveleit*.6 E polémiával egyidejűleg Pázmány egy más táma-1 Erdélyi János: »Magyar közmondások könyve* .(1851.) 418. lap. 2 E levélben Fraknói Vilmos (Pázmány Péter 49. lap) már azt látja, hogy »Alvinczi már ujabb fegyveres támadásra készteti jó akaróját* holott azt az árva kifejezést »az Isten tisztessége mellett fölkelni« nem lehet másként érteni, mint a miként Alvinczi is értette, hogy »bizony varmegyénként kellene elhordozni és valamit végezni felőle«. Sárospataki Füzetek 1865. évi folyama 930—931. 1. 3 Mágóchy Ferencz, Bereg- és Tornavármegyék főispánja, felső-magyarországi főkapitány, nejével Dersfi Orsolyával együtt buzgó pátrónusa volt a református egyháznak s egyik közeli rokonának. (I. Mágóchy Ferencznek) anyja Massai Eulália után, rokona Pázmány Péternek is és talán épen ezért vala neki ajánlva a » Felelet*. Mágóchyné később második férje Eszterházy Miklós kedvéért katholizált. 4 Franki Vilmos: » Pázmány Péter és kora« I. k. 93. lap. 5 Bod Péter: »Magyar Athenás* 7. lap.