Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-12 / 2. szám

Az uj év vigyen közelebb czéljainkhoz s ugy áldjon meg mindnyájunkat az Ur, a hogyan mi mindnyájan igyekezünk a reánk bizott munkát végezni és törekszünk az elénk tűzött magas czélok után!« Eddig a Felhivás, melynek a Társaság belterjesebb működésére célzó nemes intencióját bizonyára minden társulati tag helyeselni fogja. Nagy szükség van rá. Mi örömmel és helyesléssel üdvözöljük a Felhívásban megpendített reform-eszméket, melyek közül főleg kettőt, a Szemlének havi folyóirattá tételét és a »Köszörű« cimü népies iratkák segélyezését könnyű szerrel kivihetőnek is tartunk. A többiek sem ütköznek legyőzhetetlen nehézségekbe, mihelyt a Társaság tagjai több buzgóságot fejtenek ki az egyesület érdekében. Ép ezért készséggel megnyitjuk Lapunk hasábjait a tett javaslatok megvitatása végett, bizalommal fölkérve a nemes közügy iránt érdeklődőket, hogy észrevételeiket minél előbb megtenni szíveskedjenek. Szerk. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) III. Alvinczi Péter külföldi iskoláztatása 1599 — 1602. Pareus Dávid. »De bonis operibus.« Alvinczi Péter külföldi tartózkodását illetőleg, Bod Péter azt irja, hogy »Isten neki arra utat mutatván, kétszer ment az idegen országi akadémiákra a tanulásért, látásért, hallásért, Olaszországba, Helvéciába, Németországbac.1 Azon helyek közül azonban, hol külföldön tartózkodott, csakis két helyet tudunk, úgymint Wittenberget és Heidelberget. Wittenberget Luther ottani működése s föllépése tette világhírűvé; de nem kevésbé nevezetes lett Heidelberg ís. A wittenbergi egyetemet bölcs Fridrik, szász választófejedelem alapította 1502-ben. Tanárai augusztinus barátok voltak s igv foglalt ott helyet, rendfőnöke ajánlatára, Luther Márton is, kinek előadásai már 1517. október 31-ike előtt is, emeltek az egyetem tekintélyét. Midőn pedig Luther Tetzel János és a bünbocsánat-árulás ellen kikelt: Európa minden részéből özönlöttek oda a tanulók. Magyarok már 1521-ben tanultak a wittenbergi egyetemen; sőt biztosan állítható, hogy a magyarországi reformátusok majdnem mindannyian tanultak Wittenbergben, De tanul tak főranguak is, pl. Eszterházy Tamás, Bánffy György és Ferencz. Bánffy Ferenczet 1587-ben s Thurzó Imre grófot 1617-ben az egyetem rektorává választották stb. A magyarokat nagy előzékenységgel fogadták és többféle támogatásban részesítették. Különösen Melanchthon. A magyarok, más nemzetbeliek példájára, 1546-ban külön társulatot alakítottak itt, s azt 1555-ben újból szervezték; alapszabályait 1571-ben az egyetem rektora által is megerősítették. Ez alapszabályok a társulat tagjait a vallásos buzgalomra, szorgalmas és erényes életre, a kihágások s bűntények elkerülésére kötelezik; sőt még azt is megszabják, hogy a társulat tagjai, komoly, hosszú és egyszerű magyarviseletben járjanak; a ki nem pirulna 1 Bod Péter »Magyar Athenás.* 5. lap. más nemzetbeli ruhát venni fel, azt első izben meginteni, s ha ez nem használna, a társulatból kizárni rendelék. A társulat kormányzására évenkint seniort választottak, ki felettök birói hatóságot is gyakorolt s vezette gyűléseiket is, melyeken nemcsak közös érdekeikről tanácskoztak, hanem tudományos kérdésekről is vitatkoztak. 1568-tól kezdve a belépő tagokkal hitvallást tétettek, mely Luther tanait az antitrinitáriusok ellen hangsúlyozta. A társulatnak pénztára is volt, mely részint a belépő tagok illetékeiből, részint a hazából érkező adományokból gyarapodott. E pénztárból a szegény s beteg tanulókat, a hazába visszatérőket segélyezték, a felmerülő közös kiadásokat fedezték, a tanárokat ajándékozták; sőt lakomákat is rendezték. Volt könyvtáruk is, mely részint a közös pénztárból gyarapodott vásárlás utján, mint 1576-ban; részint végrendeleti hagyományokból, mint péld. 1590-ben, midőn Váradi Mihály halálával annak könyveit örökölte.1 A magyar ifjak Wittenbergben részint saját költségükön. részint egyes városok és pártfogók költségén tanultak s hihetőleg igy tanult itt maga Alvinczi Péter is, a Nagy-Várad költségén2

midőn 1598-ban igy irta be magát a wittenbergi magyar tanulók anyakönyvébe: Petrus Pastoris Alvintzy.3 Meddig és mily körülmények között élt Alvinczi Péter Wittenbergben, nem tudjuk megmondani. Hihető, hogy a tulbuzgó lutheránizmus miatt nem soká maradt ott; ugyanis a Formula Concordiae alá nem irása miatt 1592-ben, 25 magyar ifjút fejedelmi parancscsal száműztek Wittenbergből, s ettől fogva ifjaink gyérebben mentek oda, hanem inkább Heidelbergbe. Alvinczink is meglátogatta Heidelberget, a hol is 1600. julius 29-én Turi Györgygye\ együtt irja be magát az egyetem anyakönyvébe. Aláírásuk a következő: Georgius Thurius, Petrus P. Álvincinus.4 A lieidelbergi egyetemet, a lovagias, nagylelkű és jámbor í. Rupert, pfalczi választó fejedelem alapította és a párizsi egyetem mintájára négy fakultással szerveztette. A megnyitás utáni első évben, 1386-ban benne még csak öt; de már az ezt követő években, csak a philosophiai fakultáson két rendes tanár és hat szabad művészeti magister tanított. A tanulók száma 1386-ban 500-ra; az alapító Rupert haláláig — 1390-ig — 1050-re szaporodott. Az egyetemnek saját körében törvényhozói és végrehajtói hatalma is volt. A tanulókat kosztoló polgárok némi anyagi kedvezményekben is részesültek. II. Rupert választó alatt (1390—1398.) a tanárok dézma- és vámilletékekből határozott fizetést húztak. Ekkor keletkeztek az úgynevezett Bursák, melyekben bizonyos meghatározott számú s leginkébb a szabad művészeti fakultáshoz tartozó tanulók mestereik felügyelete alatt társas lakás és étkezés javadalmaiban részesültek. Heidelbergben négy ilyen Bursa volt. 111. Rupert, 1398—1410., mint császár 1. Rupert, szintén nagy pártfogója volt a heidelbergi egyetemnek. A XV. század vége felé a klasszikai műveltség erős melegágya volt a hedelbergi egyetem. II, Fridrik és Ottó Henrik választók alatt pedig ide is behatolt a reformáció. 1556-ban Melanchthon részvétele mellett újból szerveztetett az egyetem. III. Frigyes választó Olevianus, JJrsi-1 Franki Vilmos »A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században.« 288—318. lap. 2 Hihető ez onnan; mert Nagy-Váradon a wittenbergi egyetemi magyar tanulók javára 1593-ban 43 tallért gyűjtöttek. Franki idézett műve 292. lap. 3 »Liber Bursae wittenbergicae.* A debreczeni ref. főiskola könyvtárában 4 Szeremlei József »A heigelbergi egyetem és könyvtára történetéből.* Sárospataki füzetek, 1862. évfolyam, 561. lap.