Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-23 / 12. szám

ján — választott biró és esküdtek alatt, külön törvényhatóságot alkotott. 1347-ben árumegállító jogot nyert, Zsigmondtól 1400-ban vászonszövésre és pergamenkészítésre egyedáruságot kapott s ezek és az átmeneti kereskedelem által mind egyre gazdagodott. Német, magyar és tót lakossága a XII. századtól a XVII.-kig 3—14 ezer közt változott, kik mindnyájan iparosok és kereskedők voltak s 1557-ben 27 céhet képeztek.1

A gazdag és hatalmas város nem egyszer költötte fel a szomszéd hatalmas olygarchák birtokvágyát s féltékenységét; nem egyszer volt ostromolva és hadműveletek támaszpontja. Nem egyszer időztek benne fejedelmi személyek s az ország három részre szakadása után a »kassai kapitány« (generális) és királyi őrség, s a »szepesi« (máskép kassai) kamara székhelye volt. A vagyonosság, mind az egyházi és világi autonomia, mint a műveltség megszerzésére képessé tette a polgárságot. Kassa egyházi és iskolai élete virágzó volt. A szent Erzsébet paroehialis templomon kívül a szent Lénárd temploma s kórháza, a falakon kívül a szent László kápolnája, a Szentlélek templom és kórház, bent a falakon belül a domonkosok és ferenciek gazdag zárdái virágoznak. A papi teendők végzésére a város parochusán kivül feles számú altarista, prédikátor és káplánnal rendelkeztek. A világi papság tudományos műveltségét a krakkai és bécsi egyetemeken szerzi. A városi iskolának is nyoma van már 1342-ben ; a város gimnáziumának a XVI. század elején jó hírneve van. A kassai egyház főpártfogóra talál Szathmáry Györgyben is;

ki elébb Nagy-Várad, majd Pécs püspöke, végre esztergomi érsek lett s Kassáról származván, kassai házait s környékbeli jószágait is a kassai szent Erzsébet egyháznak hagyja. Kassa tehát nem látszott kedvező talajnak a reformációra nézve. Mind amellett a renaissance következményei megingatták, meggyengíték a régi hitet. Beállt — Salamon szerint — Kassán is egy ujabb hit szükségénele érzete. Az egyházi fegyelem is felbomlott. A ferencrendi szerzetesek kikapó életmódja miatt, az esztergomi érsek vizsgálatot tartat 1524-ben, Kassán. 1522-ben Henkel János lesz Kassa parokhusa, kit nagy ünnepségek közt hoznak Lőcséről Kassára; honnan példás élete miatt 1525. közepe táján Budára jut, mint Mária királyné udvari papja. Bár az udvar kegyét birja : 1526-ban visszatér Kassára. De Budán már megösmerkedett a reformáció eszméivel és ezek szellemében tanít Kassán. 1528-ban már ismét Mária királyné mellett van, követre azt »a bujdosásban«_. Erdélyi Antal prédikátornak s több barátinak megirja, hogy az özvegy királyné hova tovább nagyobb hajlandósággal van az evangéliomi tanok iránt. Ugy 1528-ban, mint 1529. január 21. kelt levelében magasztalja a Felső-Ausztriában, Bajor- és Csehországban elégetett protestánsok halál-megvetését és hűségét hitökhöz; »szívökre köti, hogy az evangélium terjesztésén módjával munkálkodjanak«. Henkelt lehet tehát Kassa első reformátorának tartani, dacára annak, hogy ugy halt meg 1539-ben. mint a boroszlói római katholikus székesegyház kanonoka. Henkel mellett működtek Schuszter Farkas, 1525. Erdélyi Antal prédikátor, kinek neve 1535-ben is előfordul. 1530-ban Kassán tartózkodik Batizi András reformátor is.2 1531-ben Dévay Biró Mátyást, a hires reformátort hivta meg magyar lelkészül a kassai tanács; de a ki reformátori működésével magára vonván Szalaházy Tamás egri püspök haragját, ez Erdélyi Antallal együtt 1531. november 6-án elfogatta s mig Erdélyi kiszabadult, Dévavt — a polgárság lázongása dacára — Bécsbe vitette rabul. A kassai tanács közbenjárt a magyar királyi helytartótanácsnál Dévay kiszabadítása végeit s ez 1532 julius 18—21-én ki is szabadult: de Kassa nem nyerheté többet vissza. 1536-ban János király kezére került Kassa és az ő és fia kezén volt 1552-ig. »Ez idő alatt a magyar elem emelkedett Kassán. A magyarság pedig karöltve járt a kálvinizmussal s utat nyithatott neki a városba. A kálvinizmus szószólója hihetőleg Benczédi Székely István volt, kit 1550-ben a város polgárai közé iktatnak.1 Még elébb 1538-ban Szántai Istvánt viszik Kassáról I. János király elé, ki legyőzvén a róm. katholikus főpapokat, magára vonta ezek nagy haragját, a mitől féltvén őt, »a király megparancsolá Éötves Kristófnak és a többi kassai polgároknak, a kik Erdélybe (Segesvárra) bevitték, hogy éjjel elvinnék és békével hordoznák.«2 1548-ban az »öt szabad királyi város« (Kassa, Lőcse, Bártfa, Kis-Szeben, Eperjes) zsinatra gyűlt és aláirta Stöckel Lénárdnak az ágostai vallástételből kiszedegetett »Pentapolitana Confessióját*, melyet 1549-ben I. Ferdinándnak is benyújtottak, aztán latin, magyar és német nyelven is kinyomattak 3 Az »öt szabad királyi város* az öt városi senioratusban egyesült egvházilag. Ennek ugyan kevés gyakorlatértéke volt, mivel az öt város a kegyúri kiváltságra hivatkozva, az egyházi ügyekben is függetlenül intézkedett. Kassa egyik-másik »magyar papja« az abauj-torna-sáros vármegyei magyar esperességbe kebeleztette magát, mi világos abból, hogy a magyar egyházak zsinatain jelent meg, egyházlátogatásokat végzett stb. A mint Kassa visszakerült a Habsburgok kezére> legott ismét a német elem kerekedett felül a városban. Az elnyomott magyarság zúgolódott és nem ok nélkül. »01y plébánust hoztak be — mondják, 1554. — egy néhánynak kedveért és a magyarságnak akaratja nélkül, ki minekünk semmiben nem szolgálhat ; mert semmit nem tud magyarul . . . Oskolánk pusztán áll; a német mester a magyar deákokat kivevé belőle.« 1554-ben királyi biztosok jonek a vallásügyben vizsgálatot tartani: Henkel Konrád a város papja megszökik előlük. 1556-ban Dersffy Istvánt, a Kassán székelő felsőmagyarországi kapitányt utasítja a kormány, hogy a lutheránusokat üldözze; a katholikusokat védje. Katholikusok azonban csak a királyi tisztviselők voltak s a domonkosrendi barátok. Ezek zárdái is leégtek 1556-ban. A súrlódások a különböző nemzetiségek és a kálvinista és lutheránus nézetüek közt megmegujulnak. A városi tanács ellensége a kálvinizmusnak. Üldözőbe veszi ez irány hivét Szegedi Gergely magyar papot; de később visszahivja, midőn ez Debreczenbe távozott: mert szüksége van reá. 1560-ban Huszár Gál reformátor lesz magyar papjuk, kit Verancsis Antal egri püspök Zay Ferencz kassai kapitány által elfogatott s Ferdinánd (1560. szeptember elején kelt) parancsa szerint magához akart vitetni Egerbe. A kassai tanács és a katonák közbevetették érette magukat, mire a püspök az összes kassai 1 Dr. Tóth Lőrincz »Adalékok az ipar és keresk. tört. Kassán«. )Prem. főgimnázium 1885/86. ért. 1—107 , 108. lap). 2 Ifj. Kemény Lajos »A reformáció Kassán« 1 —14. lap. 1 Ifj. Kemény L.: »A reformáció Kassán* .14. 1. 2 Révész I. : »Magy. prot. egyh. és isk. figyelmező*. 1870. foly. 255—259. lap. 3 Szabó Károly: »Régi magyar könyvtár* I. K. 199—200. 1.