Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-19 / 3. szám
vezett »országos közoktatási tanács« másféléves működéséről referált. Kemény kritikát mondott fölötte, mely nagy feltűnést, a sajtóban pedig erőteljes visszhangot keltett. László Mihály a közoktatási tanácsról referálva megjegyzi, hogy az ország kulturális követelései egészen más szellemű munkálkodást várnak egy oly magas fórumtól, mint a tanács. Ő a tanács feladatát nem a miniszteri adminisztráció részben való kezelésében, szabályrendeletek készítésében és tankönyvek bírálatában találja, a melyek különben az egyéni hatásos tevékenységet inkább megszorítják, mint ellenőrzik, hanem nagy kulturális kérdések és célok megoldásában s megoldásának előkészítésében látja. A tanács összeállítását egyoldalúnak találja, mert a 125 tag közt csak két kulturpolitikus van: Fraknói Vilmos, ki soha sincs Budapesten és Szász Károly püspök, holott a közélet többi kiváló kulturpolitikusainak is ott volna a helyük. Az egyetem is csak hat taggal szerepel, a mi különös jelenség, a 213 akadémiai tagot pedig csak tizenöt tag, a tulajdonképeni irókat pedig egy szál képviseli. Sokalja a minisztérium képviseletét nyolc taggal. Szigorúan elítéli a tankönyvbirálási rendszert. A könyvbirálők közt csak két egyetemi tanár van, a többi mind közép-kereskedelmi és népiskolai és tanítóképző tanár és tanító. A bírálatok régi orthodoxiája ellen sok a panasz, mert a birálók jó része szintén tankönyvíró. Legnagyobb baj az, hogy a bírálatoknál kiadói érdekek játszák a főszerepet, s egyes cégeknek érdekképviselői ülnek a tanácsban. Egy független szakforumot sürget, mely a közérdeket megvédelmezze ügy az egyéni, mint a kiadói érdekek ellen. A közoktatási tanács hanyatló tekintélyének egyik okául azt hozza fel végre, hogy a tagok nem igen látogatják az üléseket s e tünetekre felhívja a miniszter figyelmét. Schwicker Henrik a könyvbirálatok mizériáit szintén kiemeli. Gr. Csáky miniszter nem látja oly sötétnek a közoktatási tanács állapotát. A könyvbirálatokra nézve megjegyzi, hogy ma kevesebb a panasz, mint régebben volt., szerinte még be kell várni az uj szabályzat hatását. Okolicsányi azon véleményben van. hogy a tanácsot máskép kell összeállítani, a kultura különböző férfijaiból. A könyvbirálatok szerinte szintén nem felelnek meg a követelményeknek. Bánó I. nem tartja sötétnek a közoktatási tanácsról adott bírálatot. Berzeviczu államtitkár megjegyzi, hogy a miniszteri tisztviselőknek nem szabad tankönyvet irni, ezt rendelet tiltja. A tanyvirókat szerinte nem lehet kizárni a birálók közül. Grót Csáky miniszter ismétli, hogy ma kevesebb a panasz és ő kész mindig orvosolni a bajokat. Nem adhat a tanácsnak oly működési kört, mely az ő felelősségét érintené. Azon tagokat, a kik nem vesznek részt a tanács munkálkodásában, jövőre ki fogja hagyni. Hogy a László-féle bírálatban sok igaz van, mutatja az a tény is, hogy egyik napilapunk meginterviewoltatta a közoktatási tanács visszavonult tagjait s ezek kijelentették, hogy már január 3-án bejelentették lemondásukat. A kilépett tanféríiak pedig ezek: báró Eötvös Loránd, Than Károly, Szily Kálmán és Beöthy Zsolt. Mindanynyian a közoktatás elsőrendű képviselői. Ugv látszik, rothad valami Dániában! Dr. Urbánus. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) II. 1002—1004. I. Alvinczi nagyváradi tanársága. A jezsuiták Nagy-Váradon. A Báthoryak éa a jezsuiták. Az országos és vallási állapotok Erdélyben s a részeken. Alvinczi a hazába 1602-ben visszatérvén, legelsőben is azon egyháznak tett szolgálatot, amelyben növekedett: tanárrá lett Nagy Váradon. Mint ilyen a Molnár Gergely grammatikája szabályait versekbe szedvén, kiadta, a melylyel — Bod Péter szerint — igen soká éltek a magyarországi és erdélyi iskolák.1 Midőn Alvinczi hazajött, ezer meg ezer sebből vérzett a három darabra tépett magyar nemzet s nagyon borús volt az egész protestántizmus láthatára. 1567-ben — Méliusz Péter munkássága folytán — aláírják a debreczeni zsinatban a második Helvét-hitvallást, mely megpecsételi a kálvinizmus uralomra jutását; de csakhamar védni kell a szentháromság tudományát Méliusznak és tudós társainak Erdélyben és Magyarországon egyaránt. A nagyváradi dispután 1569. október 20—29. látni lehet, hogy II. János király unitárizmushoz csatlakozása miatt, elveszti a kálvinizmus uralkodó állását s talán épen az unitárizrnusé a jövő. A királyt sokan követték s az 1571-iki székelyvásárhelyi országgyűlés az unitárizmust a bevett vallások közé iktatá. Alig hozták meg e törvényt II. János »választott király* meghalt 1571. március 14.2 A gyulafehérvári országgyűlés 1571-ben már nem az unitárius Békés Gáspárt, hanem Somlyai Báthory Istvánt a katholikus »főúr és öreg nemzetet« választá meg. Báthory István fejedelem feltétlen hive volt Bómának s a rekatholizáció munkáját óvatosan, de biztos kezekkel vezette. Az első csapást az unitárizmusra mérte. Az unitáriusok magok adtak rá alkalmat; mert Krisztus nevében sem akartak könyörgeni. Az 1572-iki tordai országgyűlés felhatalmazta a fejedelmet, hogy »a hol pedig — a székélyvásárhelyi végzésen kivül — valakik valamit innoválnának. hivassa Dávid Ferenczet és a szuperintendenst és az innovatorokat büntesse meg.« Dávid kiesett az udvari papságból s az unitáriusok elveszték a királyi nyomdát; sőt. behozatott a könyv-vizsgálat is.3 Ettől fogva meg nem szakad az unitárizmus korlátozása az országgyűléseken s fejők, Dávid Ferencz, az 1579-iki országgyűlésen elítéltetik s a dévai fogságban végzi életét. Ez az időpont legalkalmasabb volt a rekatholizációra, mit, az 1575-ik december 1.4. és 1576. február 12. lengyel királylya választott Báthory István nyomain, öcscse, Kristóf fejedelem folytatott. Az 1579-iki tordai országgyűlésen Báthory Kristóf hosszasan indokolja a jezsuiták betelepítésének szükségét: de a rendek csak annyit mondának ki, »hogy ami végből behozatta őket a fejedelem, viseljék csak abba magukat, azaz tanításokon kivül ne menjenek, tartsák az ő tisztekben tanulságban magokat, hogy a különböző tanítók között háborúság ne következzék«.4 1 Bod F. »M. Athenás* 5. lap. 2 Zsilinszky M. »Magyarországi Vallásügyi tárgyalások* 149— 152 lap. 8 Ugyanott 167. lap. 4 Zsilinszky M. »Magyarországi Vallásügyi tárgyalások* 184— 186. lap.
