Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-28 / 52. szám

a többiek magyar kálvinista kezekbe juttatása. Segítse a jó Isten a nemes, ugy nemzete, mint egyháza érdekeit egyaránt szivén viselő gondnokot magasztos céljainak kivitelében! Maradandó emlékű nevezetes napja volt Andrásháza plántaegyházunk tagjainak december 12-dike, mert e napon a díszes, impozáns, bár még nem egészen kész imaházban délelőtti 10 órára nagy közönség gyülekezett egybe a lelkész és tanító beiktatására. Az ünnepélyt megnyitotta Ráday gondnok úr, üdvözölve az egybegyűlteket, előadta összejövetelünk célját, s kiemelve az andrásházi atyafiak készséges fáradozását, áldozathozatalát az iskolaépület és imaház felépítése körül, további buzgalomra lelkesítette az egyháztagokat, s egyszersmind jelezve, hogy pár hét múlva az iskolaterem átadható lesz rendeltetésének. S hogy az egyházmegyei elnökség gondoskodott a lelki szükségletekről, bizonysága annak az, hogy az eddigi ideiglenes lelkigondozás állandóval felváltása végett itt az uj lelkipásztor, Szöllösy Imre és itt az uj tanító, Fekete Győző urak személyében, kiket ezennel be is mutat és ajánl az egyháztagok jóindulatába. Az éljenzéssel fogadott hatásos beszéd után felhangzott a jó magyar református nép által bármely alkalommal is oly hatalmas lelkesedéssel énekeltetni szokott: »Jövel Szent Lélek Ur Isten!* Ennek első verse eléneklése után következett a XC-dik zsoltár 1. és 7-ik verse, melyeknek elhangzása után az egyházmegye nagyérdemű esperese (ki a hétfőn tartott békés vár megyei gyűlésről Gyuláról sietett Andrásházára).' Szabó János lépett az asztalhoz és egy alkalomszerű fenkölt buzgó imát mondott, mely az egybegyűltek lelkeit szokatlan erővel ragadta feljebb, sokkal feljebb a bennünket környező hegyek havas csúcsánál, mivelhogy nekünk is azokon felül van minden reménységünk! Az ima elhangzása után az esperes beszédet tartott a jelenvolt sokaságnak. A beszéd lassanként emelkedett, mint a lépcső, miután üdvözölte a közönséget, előadta az összejövetel célját, utalva a gondnoknak ez irányban már tett kijelentésére. Találóan alkalmazta a telepesekre Istennek Ábrahámhoz intézett ki- és elhívó szózatát 1. Móz. 12, 1—2. Fejtegette a kijövetel érzékeny voltát, kiemelve, hogy azon érzelemszálak, melyek őket szülőföldükön szeretteikhez kötötték, eljövetelök által sem szakadtak el, vissza-vissza száll a gondolat az otthagyott élő szülőkhöz, testvérekhez, rokonokhoz, vagy az elhaltak sírhalmaihoz. De Isten velők leend itt e reájok nézve még idegen tájékon, s áldását nyújtja nekik, hogyha megmaradnak őseik vallásában és a hazának szeretetében. Majd bemutatta az uj lelkészt és tanítót, ajánlván szeretetökbe, s áldást kérve úgy az uj lelkészre és a gyülekezetre, buzdító szavakkal rekesztette be a szép beszédet, mely könyekre indította a közönséget és sokan hangosan zokogtak, visszaszállván gondolataik a beszéd folyamán többször hangoztatott szülőföldhöz és atyai tűzhelyhez, melynek helyébe most nekik itt e földön, hol nem rengett bölcsőjök, uj tűzhelyet kell alapítani. Ezen mély meghatottsággal hallgatott beszéd végeztével az egyházmegyei elnökség megbízásából előállt Ráez Károly szapáryfalvai lelkipásztor, ki az andrásházai magyar reformátusok ideiglenes lelkigondozója volt, s rövid beszéd kíséretében átruházta a lelkigondozás tisztét az uj lelkipásztorra, kinek munkálkodására áldást kivánt. Erre előlépett az uj lelkész Szöllősi Imre, ki füzesgyarmati segédlelkész volt eddig, és igen szép átgondolt beszédben a lelkipásztori teendők jelezése után ajánlván magát a gyülekezet jóindulatába, igen szép imaszerű fohászszal berekesztette beszédét. Az általános figyelemmel hallgatott beszéd mindeneknél kedvező benyomást tett, és az ifjú lelkész iránt bizalmat és szép reményt keltett. Az egész ünnepély berekesztetett a 67-ik zsoltár első versének eléneklésével. Az énekvezéri tisztet Gál Dénes szapárifalvai tanító teljesítette. Az ünnepély délután fél egy órakor ért véget; midőn is többen, az egyházmegyei elnökség tiszteletére bálinczi lakos Griesbach Ede birtokos ur vendégszerető házánál rendezett díszebédre gyűltek össze, hol számos pohárköszöntő mondatott, éltetve az elnökséget, a szíves házi urat és nejét, a megyei közremunkáló tisztviselőket stb. Másnap ugyanez történt Uj-Rakittán. Erősítse Isten e két uj gyülekezetet!! Rácz Károly. lelkipásztor. A vallás szabad gyakorlata, A képviselőház közoktatási bizottságának jelentése. A közoktatási bizottság december 12-én terjesztette be jelentését a vallás szabad gyakorlatáról. Tartalmas, átgondolt jelentés, mely arról tanúskodik, hogy a közoktatási bizottságban néhány lényeges javítást tettek a törvényjavaslaton. A javítás különösen két ponton lényeges. Először szabatosabban körülírja a felekezetté alakulás feltételeit és kellékeit. Másodszor lényegesen megszorítja a felekezetn élküliség módozat ját. A megjavított javaslat alapelvei a következők: Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet és vallást és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja ; a miből önként következhetik, hogy senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni. Biztosítva van tehát az állam minden polgára, illetőleg lakosa számára a vallási meggyőződésnek és vallási hitnek teljes szabadsága; valamint hitének akként való külső kifejezhetése és gyakorolhatása, hogy ezáltal ne sértse mások törvényben biztosított jogait s egyéni szabadságait, se az állam intézményeit, polgári kötelességeit, se pedig a társadalmi rend alapjának biztonságára szolgáló közerkölcsiségnek kívánalmait. Továbbá, midőn a vallási és hitélet respektálja, s a vallási meggyőződésnek és vallási hitnek teljes szabadságát biztosítja, egyben tekintettel van a társadalmi békének, az állami közrendnek, az állam szuverénitásának és az egész politikai szabadságnak megóvására is.