Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-21 / 51. szám

kodik egy nemcsak végtelen, de örök energia létele mellett, a melyből minden emberi élet származik, a miben minden emberi élet végelemzésben egyesítő elemét leli meg Az embernek ki kell tanulnia ezen egyesítő kapcsot. Meg kell tudnia, mik a helyes viszonyok maga és embertársai kö­zött. Ha ebben téved, mindenféle baj éri. Meg kell fejte­nünk a helyes viszonyt alkalmazó és alkalmazott, kor mányzó és kormányzott, szülő és gyermek között. De ezt a viszonyt nem ugy csináljuk, hanem csak felfedezzük. Az ember viszonyainak természeténél fogva kényszerítve van keresni az emberiség, a materialis, az aesthetikai mögött a végtelent és az örökkévalót. Tudván azt, hogy minden jelenség mögött valami isteni van, iparkodunk papok, isteni tisztelet, szertartások utján ennek az isteni­nek megismerésére. A vallási kíváncsiság tudni akarván a végleien és örökkévalóról, megteremti a hitvallásokat, a theologiákat; a félelem vallása létrehozza az áldozati rendszert; a remény vallása jutalmat vár szolgálatai fejé­ben ezen vagy a másvilágon. Végre oda jut a vallás, mely a tünemények mögött lévő végtelent az emberiség eszményképéül, annak örök és végtelen kormányzójául képzeli, hogy ezen végtelent tiszteli, imádja, s utoljára — szereti. Nemcsak a papok, a hierarchiák, a papnők, a szertartások, imakönyvek, de az egész emberi élet folyása a végtelen, az isteni kutatására fog szolgálni. Minden tudomány, művészet, sociologia, üzlet, kormányzás épugy mint az istenitisztelet végelemzésben nem egyéb, mint törekvés megérteni e nagy szavak tartalmát: becsületes­ség, igazságosság, hűség, részvét, kegyelem, szeretet. Hiába próbálja az atheista, az agnosztikus megakasztani az isteni után való kutatásunkat: mi előre törünk. Ben­nünk van az inger. Isten magából teremtett bennünket, s visszahí minket magához. Könnyebb volna az embernek étvágyát eltompítni. elkészített ételek helyett csak az azo­kat alkotó elemeket adván be néki; könnyebb volna az emberből az ambitiót kiölni, mint lelkünk azon vágyait, a melyek bennünket az örök és végetlenhez kötik, szere­tetett sugallanak embertársaink, tiszteletet Isten iránt. Mi ebben a városban a különféle vallások kép­viselőit fogadtuk. Örvendünk, hogy van mondani valójuk hozzánk, de legjobban a felett, hogy megmondhatjuk nekik, mit találtunk mi kutatásaink közben : megtaláltuk a Krisz­tust. Nem ugy állok itt, mint a keresztyénség magyará­zója vagy védője. A keresztyénségben időnként sok folt esett az emberi beavatkozástól. Néha nagyon is az érte­lem vallása lett. a hitvallások utján. Néha az áldozatok vallása lett, a félelem miatt. Néha nagyon önző reménye­ket táplált: jutalmat keresett és várt. Tengerentúli bará­taink, nem a keresztyénségről akarunk mi szólni néktek, hanem a Krisztusról! Mit keres az emberi nem általános igazságvágya? Egymáshoz való viszonyaink helyesebb megértését, és a minden jelenségek mögött lévő végtelent, Istent. Mi megtaláltuk a Krisztust; szeretjük, imádjuk és elfogadtuk, mert semmi próféta nem képviselte e tökéletes aranyszabályt: A mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azonképen cselekedjetek azokkal. Mi evvel nem azt mondjuk, hogy ő az emberiség egyedüli eszményképe. Mi elismerjük Isten szavát minden prófé­tákban, minden időkben. De mi azt hiszszük, hogy ebben a Krisztusban, türelmében és bátorságában, hősiességében és önfeláldozásában, végtelen részvétében és szeretetében oly eszményképet találunk, a mely minden mást túlhalad, legyen az irva költő tolla által, festve művész ecsetjével, vagy az emberiség történetébe vésve. Nem azt hiszszük mi, hogy Isten csak Palesztinában szólott: beszél ő minden népekkel, minden időkben. A mi meggyőződésünk az, hogy semmi más kijelentés tul nem haladja, utói nem éri azt a transcendentalis emberi életet, a mely 18 szá­zaddal ezelőtt Palesztinában folyt le. Minden vallás annak az eredménye, hogy az ember keresi Istent, a mennyei Atyát. Az incarnatio üzenetét, ezt az örvendetes hirt küld­jük mi Afrikának, Ázsiának, a kinai birodalomnak és a tenger szigeteinek. A mennyei örök Atya is keresi azon gyermekeit, a kik őt keresik. Nem ismeretlen ő. nem rej­tőzik fátyol mögé, nem hallgat örökké, de kijelenti magát. Lehet, hogy néha félremagyaráztuk Krisztusban való hitün­ket. Lehet, hogy metafizikai meghatározásúikban inkább pontosságra, mint igazságra törekedtünk. Ö maga mon­dotta, hogy Ő az ajtó. Az ajtó előtt nemcsak azért vagyunk, hogy rábámuljunk, szép faragásit megnézzük; kinyitjuk azt, és bemegyünk rajta. Ezen az ajtón át jő Isten az emberi életbe; ezen az ajtón át megy az emberiség az isteni életbe át.. Az ember keresi Istent, az incarnatus Isten keresi az embert; mi ezen élet terhes álmai után megelégedve ébredünk fel, mert az Ő képébe és hason­latosságára leszünk formálva«. E beszédet nagy tapssal, éljenzéssel fogadták. Azt hiszem, olvasóink is találnak benne méltánylani valót. Balogh Elemér. IRODALOM. ** A Téli Újság, népünk e közkedveltségű vallásos lapja december elején ismét megjelents azóta immár három szám látott belőle napvilágot. Szerkesztője, Budai János h.-böszörménvi lelkész nemes ambitióval és szép sikerrel végzi a szerkesztés munkáját. A lap kiállítását és expe­diálását meg a buzgó Hornyánszky-cég végzi teljes oda­adással. Olvasó közönsége is évről-évre gyarapszik, a mi azt mutatja, hogy ez a vallásos lapunk egészen jó uton ha­lad. Az idei évfolyam főként az egyháztörténelem népies ismertetését tűzte napirendre. ** Toldi Miklós. Regényes korrajz Nagy Lajos korából, irta Donászy Ferencz. Számos finom kivitelű, korhű képpel. Az Athenaeum kiadása, ára csinos kötés­ben 3 frt 50 kr. — A Toldi-monda sikerült feldolgozása ifjúsági olvasmánynak. Az előszóban azt írja róla Szilá­gyi Sándor, hogy Donászy Toldija kedvenc olvasmánya lesz a magyar ifjúságnak. Érdekelni fogja őket a jó és rossz testvér küzdelme. Azaz érdekes mese, melylyé a szerző Ilosvay száraz és szűkszavú adatait átalakítá. Nagy Lajos fényes udvarának s a lovagkornak festése. Ugy vagyok meggyőződve, hogy Donászy a munka megírásával s az Athenaeum annak kiadásával hasznos szolgálatot tettek ifjúsági irodalmunknak. A könyvben lapozgatva, Szilágyi eme kritikáját igazolva találjuk. Bátran ajánljuk alkalmi ajándékul a serdültebb ifjúságnak. A 394 lapra terjedő vaskos kötet megrendelhető az Athenaeumnál, Budapest, Ferencziek-tere. ** Gyöngyössy Sámuel Közönséges és alkalmi imáira hirdet előfizetést Harmathy Bal kiadó Debreczen­ben. A jónevü irónak posthumus munkája az, mely két kötetben fog megjelenni. Tartalma az első kötetnek: tavaszi 1 —12. azaz két heti, nyári szinte, őszi szinté és téli szinte 1—12 ima, adventi 1—6 azaz egy heti. H-ik kötet tartalma : bűnbánati egy heti l—6, közönséges reggele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom