Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-21 / 51. szám

TÁRCZ A. Ima karácsony ünnepén. Bőkegyelmű Isten, hála néked, Szent karácsony áldott ünnepén! Templomodba seregei ma néped, S lelke ott csüng egeid-egén. Onnan szállt le üdve a világnak: A Jézus, ki édesen tanít; Ott gyökere a legszebb virágnak — Menny virága vagy te drága hit! Szálljatok le, szálljatok, Betlehemi angyalok ! — Anyja mellett annyi gyermek Hall ma szépet rólatok . . . Istenem, de hány van, a kit Gondviselő hű kezek Nem ölelnek ma se meg! Szálljatok le, szálljatok Betlehemi angyalok! Hozzatok a boldogokra Egy kis enyhe — bánatot. Hadd, lássanak oda is, hol Karácsonyfa sohse nyit, Hol ma sincsen enni mit! Téli éjben, siralom völgyében Bimbózott ki a lelki tavasz; Nem veszett el, újra itt az Éden: Az Istennek szent országa az. Itt a forrás, italát kínálván, Ki imádja, az el nem eped; A gyümölcs is itt, az élet fáján : A békesség és a szeretet. Lehajolt a tiszta menny a földre, Felcsókolni tenger-könyeit. Istenedhez légy hü, szív, örökre, Kössön hozzá a gyermeki hit! A ki ujjá szülted a világot, Oh szülessél, Jézus, bennem is, S szép lesz éltem, Istentől megáldott, S üdv terem e földön, nem tövis. Üdv e földön és üdv túl a síron Annak része, a ki hisz s szeret! E nap engem szent imára hívjon, Mint imát zeng az angyal-sereg : A magasban Istennek dicsőség, Békesség e földön itt alatt, S emberekhez légyen, égi Fölség, Hű szeretet és jó akarat! Sántha Károly. Karácsony. Mutatványul szerzőnek »Hangulatok* című sajtó alatt levő verskötetéből. Szálljatok le, szálljatok, Betlehemi angyalok ! fT Özvegy, árva, annyi vár ma Bú-hegesztő balzsamot; — Szálljatok hát. szálljatok le! E napon az ég ide Úgy se lehet messzire! Szálljatok le, szálljatok, Betlehemi angyalok! Zörgessetek ma este meg Minden piczinv ablakot? S házikókba, palotákba, Egy örömet vigyetek: Boldog, édes ünnepet! Szabolcsba Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. Zahn egyháztörténete.*) Ez élénk temperamentumú s igen termékeny irónak legújabb egyháztörténeti művét második kiadásában két cikkben a »Sárospataki Lapok« (1889) hasábjain mulattam be a prot. olvasó közönségnek. Harmadik kiadásában is érdekes és szellemes, de olykor érdes és drasztikus is egyszersmind. Jellemzéseiben Hase irályát utánozza, de annak finomsága és tartalma nélkül Szereti a virágos nyelvet, s a szokatlan gúnyolódó és élcelő fordulatokat, de igen gyakran különcködő felfogásokba esik. E tekintetben az osztrák és a magyar rész képez csak kivételt, mely sokkal nyugodtabb és objektívebb, és Tardyban meg Erdősben dicséri a szerzőjét. Halljuk csak magát a szerzőt, Stuttgart egyik ref. lelkipásztorát, a XIX. század jellemzésében. Századunk — úgymond — a folytonos theologiai »ámításnak«, azaz a »tudatos hamisításnak« a százada (73 1). A protestantizmus manapság a tönk szélére jutott (44. 1.); a reformáció egyháza összes ellenségei előtt kapitulált (58. 1). s talán utolsó végvonaglásában van (96. 1.) Bebeltől Bennigsenig (1892) a német ember a vadak morálját vallja (96 1.), s Németország jövendő hatalmai a fád liberalizmus s a vad socializmus s aztán a protestantizmus tékozló fiai s a túlhatalmas ultramontanizmus (86. l.l A protestantizmus ez általános »rothadásának« alapoka szerző szerint a reformáció alapgondolataitól való * Abriss einer Geschichte der evang. Kirche auf dem europáischen Festlande im 19. Jahrhundert. 3. verbesserte Auflage. Stuttgart, 1893. '291. 1. Ára 3.50 márka. Szerző szives ajándékából.