Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-07 / 49. szám

a közbéke háborgatója; továbbá BalázsíTy Tamás címzetes boszniai püspök, hasonló vétsége miatt száműzettek.« Midőn a beszterczebányai rendek a fejedelmet királylyá választották, tulbuzgó hivei arra is sürgették, hogy koronáztassa meg magát. Előhozták V. Frigyes cseh király példáját, kit tizenkét református prédikátor koronázott cseh királylyá. A megkoronáztatast sürgető hivek között volt Alvinczi Péter is, ki talán jobban bízott a szövetségeseknek mind állhatatosságában, mind szerencséjében, mint maga a fejedelem. A sürgetésre a fejedelem kérdést tett, hogy ki fogná megkoronázni? »Rendelkezésedre állok én« — feleié Alvinczi. — »Ugy ám — ellenveté nevetve a fejedelem — te nem vagy esztergomi érsek.« — »Parancsold — mondá a prédikátor — s esz tergomi érsek leszek és megkoronázlak.« — »De csak koronás király nevezhet esztergomi érseket« viszonzá a fejedelem s véget vetett a párbeszédnek.1 Katholikus irók nagyon elitélték Alvinczit ezen nvi latkozatáért, melyet mérhetlen nagyravágyása bizonyságául szeretnek feltüntetni. Nem mondjuk, hogy Alvinczi e sürgetésében a koronázásra való ajánlkozásában nem volt ambició; de ha olyatén nagyravágyás lett volna Alvincziban, mint azokban, kik a protestáns egyházat címért, méltóságért s a bécsi udvar kegyéért elhagyták : akkor ott találnók őt, a hol a Forgáchokat, Homonnaiakat. Kszterliázyakat és a többieket; ott a hol Balázsffy a pozsonyi prépostság mellett a győri őrkanonokságot is meg akarja tartani, a hol az esztergomi érsekségért versengenek a magyar kath. főpapok s titkos feladásokra készek, a hol az öntagadó és világi jutalomra nem vágyó jezsuita Pázmány elhagyja rendjét s az esztergomi érsekség jövedelmeért kész még a bécsi német kamara jogtalan beavatkozása ellen is tiltakozni! Ezeket elgondolva nagyon igazat mond Alvinczi, midőn »ltinerariumában« igy jellemzi a korabeli magyar főldérust: »Vennék el az uraságot a mostani püspököktől és adnák az evangélikusoknak, nem találtatnék egy is közülök, ki örömest kálvinistává és lutheristává nem lenne. Mert csak az uraság tartja az vakság mellett azokat, a kik szép tudományokkal és a szentírásnak magvarázatjával egyébiránt fel vannak ékesíttetve. Hogy pedig ilyen értelemben legyek felőletek, megerősít ebben mind sok magyar fő-fő pápista papoknak velem való beszélgetése e dolog felől, mind Bellerminus jezsuitának az ő irási . . . a ki szép szín alatt, kicsúfolja a pápistákat. . . »Definitio ecclesiae pontificiae romanae« cimü müvében, melyet ex breviculo collationis Augustini coll. 3. előhoz®.2 Bethlen jól számított, midőn a koronázást elodázta. Az 1610. szeptemberében ismét kitört háborúban »a választott király« ugyan szerencsés volt Magyarországon; de cseh szövetségese V. Frigyes hadait, 1620. nov. 8-kán a Prága melletti Fehérhegynél tönkreverték a császáriak. Erre a magyarországiak »kétségbeesve Istennek hatalmas ereje és gondviselő irgalmassága felől« magára hagyták a fejedelmet fizetett hadaival és erdélyi híveivel. IV. Machiavellisatio. Castigatio Machiavellisationis. Resultatio. Hogy a magyar és cseh szövetségesek közt bizalmatlanságot és gyanút keltsenek, egy röpiratot adtak ki Bécsben, e cím alatt: »Secretissima instructio gallobritanno — batava Friderico V. Comiti Palatino Electori data.« Ebből mihelyt egy példányt kapott AJLVÍÖCZÍ, rögtön megírta reá a választ, a következő cím alatt: 1 Franki: »Pázmány Péter és kora* I, köt. 550—551. lap. 2 »Itinerarium< 256. lap. «Machiavellisatio. qua unitorum animos dissociare intentibus respondetur; in gratiam Dn. Archicpiscopi Castissimae vitae, Petri Pazman succincte excepta.« Hozzá csatolt még három munkát s a betűk után ítélve, kinyomatta Kassán. E három munka magán a fő címlapon is jelezve van s a föntebbi cím után nyomban következik ekként: »0ratio parresiastica, qua auxilia a Rege et Ordinibus Ung. petiuntur, habita Neo-Solii in Comitiis.« »Epistola Euchariis Martini Budissino-Lusatii ad celebrem Theologum, Dn. Mathiam Hoe ab Hohenegg etc. Addita est Epistola Casp. Scioppii, in qua hereticos jure infelicibus lignis cremari concludit. Omnia horum temporum genio accomodata lectu dignissima. Saragossae. Excudebat Didacus Ibarra, M.D.C.XX. Cum licentia officii s. s. inquisitionis.*1 »Bennünket kiválóan a »Machiavellisatio« érdekel, mint Alvinczi munkába. Ebben bizonyos »7fesuaster« tudatja Pázmány Péterrel, mint a Magyarországon veszedelemben forgó jezsuitaügy egyedüli menedékével, hogy a »hiuz szemű ellenfél* fölfedezte, miszerint a hadicsel gyanánt készült franczia-, angol-, hollandi utasítás, tulajdonkép nem is francziából latinra, a mint maga e röpirat állítja, hanem latinból németre, vagy megfordítva és épen az érsek cége alatt keletkezett. Ez a fölfedezés a jesuastert nagyon bántotta s anynyival inkább, mert az ellenfél azon vádja, hogy az egész jezsuita szerzet hazugságot terjeszt, ártatlan vért szomjaz és a jókat is fegyverfogásra ingerli, találó anynyira, hogy nem is tud reá felelni. Ezután elbeszéli, hogy mit beszél a protestáns fél s illetőleg miként cáfolja az egész »instructiót« cikkenként. Nevezetesen: Az 1. cikket illetőleg utal historicusokra. a kik szerint Britanniát és Francziaországot nem Machiavelli-féle cselekkel, hanem vitézséggel védelmezték meg. A II. cikkre vonatkozólag a szentírásból bizonyítja, hogy a királyok uralma nem a vakszerencse veszélyétől függ, hanem Istentől s mig istenesen uralkodnak, nem bír velők semmi cselszövény. A 111. cikk ellen igazolják, hogy V. Frigyes nem csalárdul folalta el Csehországot, hanem törvényesen választották, hívták és koronázták őt meg a cseh rendek. A mit a IV. V. VI. és VII. cikkekben mondanak (Pázmányék), azt is jogosan viszszafordítják ellenök. A mit pedig a VIII. IX. és X. cikkekben kimachiavellizálni akarnak, hogy t. i. a királyt alattvalóival s a szövetségeseket egymással összeveszítsék, hijábanvaló munka: mert azok a legfőbb monarchaban — Krisztusban — bíznak, a béke és egyetértés urában. (Oraniai) Móricz és a belgák összeveszítésére szánt XI. cikk, szemérmetlen hijábavalóság. (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** A Protestáns Naptár hibái. Ebben a tárgyban következő levelet kaptunk: »Tisztelt Szerkesztő ur! A legifjabb Szász Károly szerkesztésében megjelent 1894. évi »Protestáns Naptár* csillagászati és kronologiai részébe — melynek helyességeért egy ugyanott megnevezett fő-1 E hármas röpirat 35 lapot foglal magában 4-edrét.