Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-07 / 49. szám

A többi tétel vita nélkül megszavaztatván, az elnök kijelenti, hogy az egész vallás- és közoktatási budget meg van szavazva, mit a Ház a miniszter zajos éltetésével vesz tudomásul. R. L A római kath. püspökök konferenciája. Budavárban a hercegprímásnál nov. 30-án komoly tanácsot ültek római és gör. kath. püspökök. A kis Lönhard és a magyarfaló Pável kivételével ott volt mindnyája, számszerint 23. Először a pápától kértek sürgönyileg áldást, azután az Isten lelkét is segítségül hivták. Majd Vaszary primás terjesztette elő a tanácskozmány programmját. I. A püspöki kar megállapodása további teendőiről a jelenlegi egyházpolitikai helyzetben. II. A hercegprímás memoranduma, melyet ő felségéhez intézett a polgári házasság tárgyában. III. A kongrua és a vegyes bizottság. IV. Átirat a kultuszminiszterhez az autonomia ügyében. V. A kultuszminiszter leiratának tárgyalása a magyar nyelv kérdését illetőleg a tudományegyetem theologiai fakultásán. VI. A budapesti katholikus nagygyűlés. Először az egyházpolitikai helyzetet s különösen a polgári házasság ügyét hányták-vetették meg. A tanácskozás rendjén felolvasták a pápa levelét, majd a primás memorandumát az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag. Mi van ezekben? arról hallgat a krónika. Azután majdnem negyedfél óráig tanácskoztak s végre a lapok hire szerint a következő határozatokat hozták : 1. »A püspöki kar az egyházpolitikai helyzet kényszerítő hatása alatt közös körlevelet bocsát ki a papsághoz és a hívekhez azoknak politikai irányítása végett. E célból háromtagú bizottság választatik, mely a közös pásztorlevél tervezetét elkészíti [és azt a legközelebb tartandó konferencián előterjeszti.* 2. A budapesti theol. fakultásból a latin előadási nyelv kiküszöbölése tárgyában elhatározták, hogy jövőre a keleti nyelvek, a pásztorkodástan, a paedagogia és módszertan, valamint az egyházjog magyarul adhatók elő, de hittan, erkölcstan, exegesis, egyháztörténelem stb. tovább is latin nyelven adandók elő. 3. A kongrua ügyében átir a kultuszminiszterhez, hogy vegyes bizottsággal végezze az összeírást. Ez alatt a káptalanokat felhívja január közepére közös tanácskozásra. 4. Az autonomia végett átir a miniszterhez, hogy a püspöki karral egyetértve 40 tagu vegyes bizottság összeállítását kérje a felségtől, kik a hercegprímás vezetése alatt tanácskozzanak, hogy a kath. kongresszusnak 1872-ben megszakadt fonalát felvegyék. 5. A budapesti kath. nagygyűlés eszméjét örömmel fogadták. Határnapul január közepét állapították meg. A nagygyűlést a hercegprímás nyitja meg s jelen lesz a püspöki kar lehetőleg teljes számmal. Ezek voltak a megállapodások, melyek a klerikális források szerint nagyon simán és szép egyetértéssel hozattak. Más értesülések szerint a tanácskozás épen nem folyt ilyen simán. Van az episkopátusnak egy harciasabb s egy békésebb része. Amazokat Schlauch vezeti, ezek Vaszaryra és Samassára hallgatnak. Ez az oka annak, hogy a »közös körlevél* szövegével 1-én nem készülhettek el s a 2-ára tervezett második tanácskozmányt dec. 4-ére kellett halasztani. De ekkor sem végeztek. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) III. A beszterczebányai országgyűlés. Bethlen Gábort királylyá választják 1620. aug 25. Alvinczi Péter ajánlkozik a megkoronázásra, de a fejedelem visszautasítja. A fejedelem junius 14 én a rendekkel lépett szövetségre; 18-án megjöttek a lengyel király követei is; de II. Ferdinándéi csakis julius 1-én. Julius 2-án szorosabb szövetséget kötött a fejedelem a négy legbefolyásosabb főúrral — Széchy Györgygyei, Rákóczy Györgygyei, Thurzó Imrével és Illésházy Gáspárral; julius 28-án pedig a hajdú hadnagyokkal. A feltétel az volt, hogy e szövetség mellett, együtt élnek, együtt halnak s az eredmény az lett, hogy miután a császári kir. követek egy tiltakozás hátrahagyása után nagy tüntetéssel eltávoztak Besztercze-Bányáról; aug. 25-én a rendek trónvesztettnek nyilvánították II. Ferdinándot és Bethlen Gábort magyar királylyá választották. Bethlen föl is vette a »Magyarország választott királya* címét, mint egykor János Zsigmond s Erdélyben kormányzóvá nevezte öcscsét Bethlen Istvánt, mint egykor Bocskay Rákóczy Zsigmondot. A választott király elé 52 törvénycikket terjesztettek, melyeket ő aug. 29 kén szentesített. Ezek szerint: »az ágostai, helvét és róm. kath. hitvallás követői teljesen egyenlő joguaknak nyilváníttattak, s 4—4 biztos neveztetett ki, a kik az ország négy kerületében, a vallás szabadságára felügyeljenek; a három vallás bármelyikének gyalázó szavakkal illetése, gúnyolása szigorúan tiltatik; a vallásegyenjoguság követelménye szerint, a tizedben mind a három vallás papjai részesüljenek és mint a protestánsok két felekezetének 3 —3 szuperintendense van, ugy a katholikusoknak is csak három püspöke legyen, u. m. az egri, nyitrai és a győri, (hisz a többieknek hive már ugy is alig volt!) a kiknek dijául 2—2 ezer magyar forint rendeltetett. A jézsuiták kitiltattak; a szerzetes konventek és a káptalanok, mint hiteles helyek ügye szabályoztatok. A papi javak a korona birtokaiul nyilváníttattak, (ugy is többnyire attól származának) és a végvárak fentartására rendeltettek. Az adóügy is rendeztetett; a földes urakra portánként 16 frt rovatott. A személyes fölkelés is elrendeltetett. Ha pedig II. Ferdinánd békülne : a békekötés végett biztosok válaszlattak, Pázmány Péter, (kit kezdetben a fejedelem meg akart nyerni), ki magát mind szó, mind írás, mind tett által rossz hazafinak bizonyította be, ki a fölkelés tulajdonképeni oka volt, mint