Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-02 / 5. szám
a legtöbb egyházi hatóság, a főegyházi tanács is bele avatkozott egy kibocsátvánvával. A Harnack-féle eset —- úgymond — közelről érinti a keresztyén hit teljességét, főleg pedig sérti az istenfia emberrélételének sarkalatos alaptanát. E kibocsátvány elméleti tájékozatlansága és gyakorlati egyoldalúsága már ahból is kitetszik, hogy az Apostolikum vitájában szó sincsen »az istenfiáról«, jobban mondva »;Istennek a Krisztusban való emberrélételéről«. »Istennek vagy az istenfiának emberrélétele nincs is formailag kifejezve az apostoli hitvallásban«. legfelebb lényegileg foglaltatik benn az a második cikknek »Istennek egyszülött fia« christológiai főtételében, a melyet azonban sem Harnack. sem más vitázó egy szóval sem érintett. Az »Istennek egyszülött fia« tétele kétségen kivül ki van fejezve a »Hiszekegy«-ben, a melynek »a szent lélektől való fogantatás és szűz Máriától való születés « tétele csak bővebb kifejtése, vagyis közelebbi meghatározása Jézus emberi eredetének. S mit tesz a főegyházi tanács rendelete? Folyton beszél Istennek a Krisztusban való emberréléteiéről. a melyet pedig senki sem támadott, s annak bővebb kifejtésében egyenesen a keresztyénség megtámadott alapigazságát látja. Harnach — ugy mond — agitatorius kísérletet tett az Apostolikumnak az az egyházból való kiszorítására, s óva inti generálsuperintendensei által a lelkészeket, hogy protestáns egyházunk megtámadott szentségeinek megvédésére mindent elkövessenek. Ezzel tehát a főegyházi tanács ellentétbe jutott a nagy Nitzsch-e 1, ki annak idején az 1846. zsinat behatása alatt őszintén kijelentette, hogy »azok, kik nem naturalisztikus kétkedésből, hanem Írásbeli okokból Jézus születésének elbeszélését deut.erokánonikusnak tartják, igen jó hivő keresztyének, theologusok és lelkipásztorok lehetnek*, és ellentétbe jutott a nagy dogmatikus Müllcrrel, ki »nem tartotta oly mélyen hanyatlónak az ev. prot. egyházat, hogy szolgálatából elbocsássa azt a hivő férfiút, ki nem tartja betűszerinti értelemben megtörténtnek Jézus atyátlan születését.* Sőt mi több, a főegyházi tanács elrendeli; hogy a pro ministerio candidátusok a hitvallások érvénye tekintetében, mivel azok ;>az ev. egyház hitbeli alapigazságait« érintik, a legszigorúbban megvizsgáltassanak. Hát ez nem »uj katholikus betübiróság!« Ugy látszik, hogy a főegyházi tanács a betűszerinti orthodoxia iránti törekvésében egyoldalulag van informálva a porosz tartományegyház jelen állapotai és szükségletei felől. Igen jó keresztyén, laikus vagy pap lehet az, ki az Apostolikumnak a porosz ágendában való túlságos használatával egyet nem ért. és már Sydow esete óta több oka lett volna mérsékeltebb bánásmódra hivni föl a generálsuperintendenseket azokkal az ifjú lelkészekkel szemben, kik esetleg kellő iskolázottságoknál fogva ellentétbe jutnak az egyházi tradíció egynémely tételével, vagy kételyt emelnek a külső tan törvényszerűsége ellen. Az a főegyházi tanács, mely nem rég Ziegler, liegnitzi lelkészt fölmentette >a históriai Krisztus« előadásaiért, hasonló evangéliomi szabadelvüséget tanúsíthatott volna a Harnack-féle esetben s az ezáltal előidézett »Apostolikum vitájában is. Igv azonban félő, hogy a főegyházi tanács e hatalmi intézkedése oly gyümölcsöket terem, a melyek épen neki nem lesznek Ínyére. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. NEKROLOG. Brósz Jonát. 1823—1893. Kassa sz. k. város társadalmát és az evang. egyházat ez év első napján nagy veszteség érte. E napon szenderült jobblétre Brósz Jonát. A társadalom ő benne egy nagy tényezőt, az egyház egy kiváló oszlopférfiut vesztett el. Mindkét minőségben megérdemli, hogy emlékezetét e Lapban is megörökítsük. Brósz Jonát született 1823-ban Felkán, Szepesmegyében, hol édes atyja köztiszteletben állott polgár és építész volt. Az elemi iskolákat szülővárosában végezte, a középiskolákat pedig a késmárki Ivceumban, hol ernyedetlen szorgalma és ritka tehetségei által nem sokára, kitűnt és tanárainak szeretetét kivívta. A jogot az eperjesi kollégiumban hallgatta, hol ez időtájban Csupka és Vandrák tanárok neve nagyszámú hallgatókat vont. Jogi tanulmányainak befejeztével mint patvarista és házinevelő Liptómegvében, a Kubinyi-családnál talált alkalmazást. Az ügyvédi oklevelet 1847-ben nyerte meg s azután megtelepedett Szepes-Szombaton, hol ügyvédi irodát nyitott. A szabadságharc őt is magával ragadta s Koczogh őrnagynak, a felső-szepességi nemzeti gárdisták parancsnokának oldala mellett szolgált mint adjutáns, s mint ilyen részt vett a Kassa melletti ütközetben is, melynek szerencsétlen kimenetele után visszavonult. A szabadságharc leveretése után ő is üldözés tárgya volt s az ügyvédi jog gyakorlatától eltiltatott. 1854-ben megnősült, midőn is a szepes-szombati tekintélyes földbirtokosnak, Bielek Lászlónak Kornélia nevű leányát vette nőül. Az ügyvédi jog gyakorlatát csak sok utánjárás, magas állású személyek közbenjárása és felsőbb helyen nyert, audiencia után 1.855-ben nyerte vissza, a midőn is Beregszászra internáltatott. Habár itt tehetségével, SZÍVÓS, kitartó munkásságával és nyilt jellemével csakhamar kiváló hírnevet szerzett, lelke még sem érezte magát jól e helyen, a hol mintegy fogva volt, hanem szabadabb tér. nagyobb munkamező után vágyódott. 1858-ban sikerült végre engedélyt kieszközölni arra, hogy lakását és irodáját Kassára tehette át. Itt azután talált tehetségeinek megfelelő munkamezőt. 1860-ban, midőn Zsedényi. Mácsay és Pálkövy a pátens ellen való bátor felszólalásuk miatt Kassán fogságba kerültek, ő hivatott meg ezek védőjéül, mely körülmény mintegy varázsütéssel nevét népszerűvé tette. Egymásután ügyvédje lett a kassai takarékpénztárnak, a gróf Péchy és Zichy családok és más nagy birtokosoknak. i\z ő közreműködésével jött létre a most is virágzó kassai és csányi műmalom, a légszeszvilágítás és más közhasznú vállalat. Egy pár év múlva ott látjuk állani társadalmunk legkiválóbb polgárai élén. Elévülhetlen érdemeket azonban az egyházi téren szerzett magának. Kassán való megtelepedése után egy évre a kassai ev. magyar-német egyháznak jegyzője lett. 1861-ben az egyház már felügyelőjéül választotta, melv állásra 1889-ig az időközönként megtartott egyházi tisztujítások alkalmával mindig ismét újból osztatlan bizalommal megválasztotta és az egyház ügyeinek vezetésével 1U*