Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-23 / 47. szám

Tódor József a javaslatot csak ugy fogadhatja el általánosságban is. ha egyes részletek lényeges átalakításon mennek keresztül. Berzeviczy államtitkár kijelenti, hogy az 1868. 53-ik törvénycikk módosítása tárgyában beterjesztendő törvényjavaslat a gyermekek vallásos nevelésének kötelezettségét kimondván, nem szükséges az, hogy e törvény miatt a közoktatási törvények kötelező vallástanításra vonatkozó rendelkezései módosíttassanak. A felekezetnélküliségre nézve megjegyzi, hogy nem tud képzelni lelkiismereti szabadságot felekezeti kényszerrel. Igen szomorú dolog lenne, ha a létező felekezeteket birtokállapotukban úgyszólván csakis »védvám-rendszer«-rel lehetne megvédeni. A törvénynek nem lesz szétbomlasztó hatása, sőt inkább növelni fogja a felekezetek erkölcsi értékét, mert az egyháztagok nem kényszerből, hanem meggyőződésből fognak az egyházhoz tartozni. Ajánlja a javaslat elfogadását. Csáky gróf miniszter élőbbéni felszólalásai után csak igen rövid megjegyzésekre szorítkozik. A törvényjavaslat rendelkezései tisztán csak a jövőben keletkező felekezetekre vonatkozván, a Papp Géza által fölvetett módosítást alig véli a javaslat keretébe beilleszthetőnek. E módosítás esetleges el nem fogadása azonban nem jelenti azt, hogy nem kell majd analóg intézkedéseket a már bevett felekezetekre is egyszer külön törvényben dekretálni. A lelkiismereti szabadságnak tág tért nvujt e javaslat, de lehetetlenné teszi, hogy vallásszabadság örve alatt valaki államellenes tendenciákat érvényesíthessen. Az a tan, mondá a miniszter Tódor kanonoknak válaszolva, hogy az állam törvényei nem alkalmazhatók a felekezetekkel szemben, teljes felforgatásához vezetne az állami rendnek. Bármily magasztos legyen az egyházi felfogás, az állam polgárának első kötelessége az állam törvényeihez alkalmazkodni. Egyébiránt az, a mi a törvényjavaslat 3. §-ában az államtörvények megtartására nézve kimondatik, nem nóvum, rég fenálló államelv s e javaslatba csak azért vétetett fel, hogy az uj vallásokkal szemben is kifejezést nyerjen. A felekezetnélküliség által támadható netáni visszaélésekkel szemben szóló által már jelzett módosítás jogi alapját, könnyen fel lehet találni abban, hogy az illetőknek különböző szükségleteiről való gondoskodás a községnek lesz feladata. Ha körülnézünk, Európában alig találunk civilizált államot, a melyben ily intézkedések már régóta nem állanának fenn. Ha ott ezek lehetségesek oly fenforgató következmények nélkül, vájjon csak nálunk vezetnének ily eredményhez? Éppen csak a szabadelvűségről hires Magyarországon ne lehetne lehetséges az, a mi még Ausztriában is az? Újból ajánlja a javaslat elfogadását. A bizottság ezek után nagy többséggel elfogadja részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot. A részletes tárgyalás kezdetén, a törvényjavaslat címénél Hock János kijelenti, hogy a cimet sem fogadja el, mert nem felel meg a javaslat tartalmának. Szerinte helyesebb volna ez a cím: »A vallás és vallástalanság< szabad gyakorlatáról*. A bizottság elfogadja a javaslat címét. Az 1. §-nál, mely szerint mindenki szabadon vállhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország törvényeinek valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai közt külsőképpen is kifejezheti és gyakorolhatja, ennélfogva senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző akármely vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kötelezni, Okolicsány, Hévizy és Schwicker felszólalása után Kiss Albert a §-nak második pontjából az akármely szót kihagyatni s az utolsó kötelezni szót kényszeríteni-ve 1 felcseréltetni javasolja. Csáky gróf hozzájárult Kiss Albert szerkezeti módosításaihoz s a bizottság e szerkezeti módosításokkal fogadja el a §-t. A 2. §., mely szerint a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független, változatlanul fogadtatott el. A 3. §-nál, mely szerint vallási hite, vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől, Tódor József »vallási hite, vagy* szavak kihagyását javasolja. Hock a szakasz szövegét változatlanul fogadja el. A bizottság változatlanul fogadja el a paragrafust. Ezzel az ülés véget ért. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Hoensbrocch gróf, a jezsuita rend egyik nem rég kilépett előkelő tagja »Modern jezuitismus* c. alatt újból megnyilatkozott a »Preussische Jahrbücher« hasábjain. Ez alaposan megindokolt nyilatkozatában bizonyos reformátori hitbátorsággal kijelenti, hogy a pozitiv keresztyénséghez szilárdan ragaszkodik, de többé nem áll a római katholicizmus talaján, és továbbá megfogadja, hogy a jezsuita rendből való kilépéssel nem akar a felszínről letűnni, sőt inkább a nyilvános élet szerepköréből ezentúl tevékeny részt ker magának. A modern jezsuitizmust századunk jezsuita tanárainak műveiből, tehát forrásszerüen ismerteti, és pedig az egyház és az állam, az egyház és az iskola viszonyára s a lelkiismeret vezetésére vonatkozó tana tekintetében. Utóbbira nézve a papi semináriumokban használt Gury féle morálisból két példát említ, a melyek egyike a házasságtörő nőt, másika pedig azokat a világiakat látja el részletes casuistikus tanácsokkal, a kik a misére el nem mennek. Az egyház és az állam viszonyára vonatkozó modern jezsuita tan lényegében véve a VIII. Bonifác pápa bullájában kifejezett tan, mely a következőket tartalmazza: Az egyház teljesen független az állami felügyelettől, s a vallásos-erkölcsi ügyekre nézve közvetlen souverain hatalommal bir, mely