Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-23 / 47. szám

Har 111 inehato(lik évfo 1 yam. 47-(lik szám. Budapest, 1893. november 23. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SzeiliCi/líísíj : IX. krrUlvt, Pipa-utca szám, hová a kéliratok ciuizendök. KiaiIó-liiviíliil : Hornyánstky Viktor könyvkereskedése (Akadémia oérháza), hová ÜT. elüfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Slfffizetéai Ara : Félévre: 4. frt BO kr; sg«»z érrt: 9 frt. Kgyet M<m ára 20 kr. A lelkészi értekezletek érdekében. Előadói beszéd és javaslat a zsinati értekezleten. Budapest nov. 14. Tisztelt Értekezlet! A lelkészi éztekezletek újjászervezéséről s a hol még nincsenek, ezeknek sürgős felállításáról kívánok néhány szót szólani. Lelkészi értekezletek tartása nem uj dolog a mi anyaszentegyházunkban. Múltja van ennek, mely a reformációkori partialis ós generális synodusokig visszavihető, s tisztes jelenje is az egyes egyházmegyékben szórványosan fennálló lelkészi értekezletekben. Egyes egyházmegyékben (például a pesti, tatai, gömöri, felsőszabolcsi, marosi stb.) 30—40 éves institutio, egyes egyházkerületekben, mint az erdélyiben és tiszántúliban épen most van szervezés alatt. A valláserkölcsi és egyházi életnek fontos érdeke azonban, hogy ezek az értekezletek általánosan, az ország minden kerületére és megyéjére kiterjedőleg szerveztessenek és átalakíttassanak. Miért van szükség ezekre az értekezletekre? Azért, mert az egyházi élet meglanyhult, a valláserkölcsi élet megernyedt, az egyházi közszellem és az evangéliumi protestáns öntudat nem eléggé életeleven. Egyházi ós valláserkölcsi ébredésre van szükségünk. Az egyházi hatóságok és testületek adminisztratív, úgyszólván hivatalos munkáját ki kell egészítenünk az egyháztagok s különösen a lelkészek önkénytes erkölcsi tevékenységével. Nem akarom itt ismételni a sajtóban ós a gyüléstermek zöld asztalainál a legutóbbi időben is fölhangzott intéseket, melyek a valláserkölcsi élet, a belmissziói tevékenység, a cura pastoralis intenzivebbé tétele érdekében a legtekintélyesebb ajkakról hangzottak el. Csak konstatálni kívánom a tényt, hogy az öntudatos, lelkes és egyetemes munkásságot mindannyian első rendű szükségként hangsúlyozzák. Nos már, T. E., ha a belterjesebb egyházi tevékenység szüksége ennyire evidens, ha ezt mindnyájan ennyire belátjuk, akkor néni szabad tovább vonakodnunk, nem szabad huzódoznunk azoknak az erőknek és eszközöknek felhasználásától sem, melyekkel a fenyegető veszélyeket elháríthatjuk. Mely erők ezek? Az evangélium ereje, mely Istennek hatalma minden léleknek üdvösségére; az Üdvözítő ereje, mely lőn minekünk bölcseségünkké, váltságunkká; a Jézus Krisztus ereje, mely igazság, feltámadás és élet. Ezeket az isteni erőket kell jobban bevinnünk az egyházi életbe, a társadalomba, az egyének lelkébe, ós mindenek előtt magunkba. Igen is, magunkba, mert sikeresen csak azt közölhetjük másokkal, a mivel magunk is birunk, mert életerősen csak akkor vihetjük be az evangéliumot másokba, ha először magunk tapasztaljuk annak ujjászülő és megszentelő hatalmát. A társadalomnak, az egyháznak, a családnak ós az egyes lelkeknek eme megnemesítóse az evangélium által: ezt nevezem én evangélizálásnak. Szónak lehet rossz, de célnak felséges, erőnek kimeríthetlen, fegyvernek legyőzhetlen. A lelkészi értekezleteket is ezen az alapon kellene újjászerveznünk. Ezt én isteni alapnak tartom, oly erők kútfejének, melyből egyedül fakadhat erőteljesebb hit, áldozatkészebb buzgóság, intenzivebb egyházi élet, tisztább erkölcsiség és ernyedetlenül munkás, a közönyösöket is életre keltő egyházi közszellem. E zászló alatt harcolták meg hőseink a hitnek nemes ós dicső harcát. Az evangélium ezen erői tartották fenn őket az üldözések és megpróbáltatások között s ezek az erők biztosítják minekünk is bókében az előmenetelt, harcban a győzedelmet. Ennek az erőforrásnak megnyitására s magunk közé beplántálására egyik igen alkalmas eszköz az általam tervezett értekezletek általános szervezése. Milyen természetű értekezletet kontemplálok tehát,_ ez a további kérdés. Olyat, T. E., melynek célja főként a vallás-erkölcsi élet ébresztése ós fejlesztése legyen. Tárgya az evangélizáció ós