Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-02 / 5. szám

valóban kettő-e az, a mi ennyinek vétetett s hogy annak tárgyi egységei valóban azok-e, amiknek vétetnek. A középiskolák egységesítése alig valósítható a természettani oktatásnál megfelelőbb alapon; sőt a gimnáziumban a görög nyelv tanulásának fakultatívvá tétele után fölállított póttanfolyamon önként kínálkozik az alkalom időközileg is a természettani oktatás hiányosságának pótlására, amennyiben ez a hiányosság a fennálló rendszeré. r. z. TÁRCZ A. A protestantizmus politikai jelentőségéről. (Vége.) A kritikával kapcsolatban a pápás katholicizmus azzal is vádolja a protestantizmust, hogy lényegének egyenes folyománya, sőt elvének legkövetkezetesebb kifejlődése a racionalizmus. Pedig a racionálistikus tanrendszer egyenes ellentéte az evangéliumi tanrendszernek, és a katholicizmus az emberi érdemekről s az akaratszabadságról szóló tanával sokkal közelebb áll a racionálizmushoz, mint a protestántizmus, ugy hogy hiheti valaki a trieri rokk csudatevő erejét vagy Péter fogainak épségét és mégis racionálista. Amit a protestántizmus oly erőteljesen kidomborít, t. i. a szabad személyiség hatalma szubjektivitása és spiritualitása még nem racionálizmus: racionalizmussá csak akkor fajul, ha mellőzi az evangélium isteni erejét és tekintélyét s emancipálja az egyéniséget az isteni tekintély alól. A hitetlenné vált protestantizmus a maga világnézetét isteni kijelentés helyett az emberi értelemre, az emancipált természeti erőre alapítja. S igy a hitetlenség nem a racionalisztikus vagy materiálisztikus filozofia, theologia vagy költészet folytán keletkezett, hanem ellenkezőleg ezeknek eredete épen a hitetlenségben keresendő. A hitetlenség napjainkban a protestáns egyházban a racionálizmus és a logikai spekulatív pantheizmus (Strauss, Bruno Bauer, Feuerbach stb), a katholikus egyházban a materializmus alakjában fejlődött ki. Amint a kantianizmus nem keletkezhetett katholikus, ugy a voltairianizmus nem protestáns földön, s mig Bolinghroke, Voltaire egyik egyengetője nem vert gyökeret a protestáns Angliában, addig Voltaire befolyása a katholikus Francziaország egész gondolkozásán és művelődésén észlelhető. S mig a keresztyén egyház sokat köszön Kant vagy Hegel rendszerének, addig Voltaire s a systéme de la nature rendszereiből a vallásos gondolkozás pozitív alapgondolatokat nem igen meríthetett. E tekintetben sincs tehát joga és oka a katholicizmusnak vádolnia a protestantizmust, mert a történelem e téren is ellene fordítja fegyverét. Az utolsó s tán a legfontosabb vád, a melylyel a pápás világnézet a protestantizmust illeti, abban áll, hogy utóbbi teljesen szakított a történelemmel, tehát megtörte az egyházi fejlődés kontinuitását. Mindaz tehát, a mi ellen az államban küzdünk, u. m. a revolució, radikalizmus stb. lényegében nem más, mint szakítás a történelemmel, a melynek a pápistaság vádja szerint a reformáció adta meg az első lökést az egyházban, mig megfordítva a katholicizmus képviseli mindazt az egyházban, a mit az álíamban is nagyra becsülünk, u. m. a tradicionálisnak, a történeti kontinuitásnak az elvét. Ez ellen azt mondjuk, hogy a reformáció teljesen nem szakított a történeti keresztvénséggel, a melynek még a tantradicióját is elismerte, a mennyire az az írással egyezett. E józan egyháztörténelmi érzék a dogma, kultus s az egyházrendezet terén szülte a protestantizmus amaz egészséges konservativizmusát, mely íőleg az Aug. Confession észlelhető az egyes ev. ker. alapgondolatok fejtegetésénél és beigazolásánál. A protestantizmus nem a pozitív keresztyénség történelmi konzenzusa és fejlődése ellen való protestálás, sőt inkább igaz érdekeinek megvédője a meghamisításokkal szemben. A protestántizmus a hamis tradíciók ellen való protestáció. Sőt mi protestánsok egyúttal a történelmi jognak is vallói vagyunk, s annyiban politikai és egyházi állásunkban ellentmondásról épen nem lehet szó. E tekintetben csak a puritanizmus tesz némi kivételt annyiból, hogy az egyház hagyományos állapota ellen folytatott küzdelmét az államra is átvitte, a mi Anglia és Észak-Amerika politikai mozgalmainak a forrongás kezdetén forradalmi jelleget adott. De épen ebben van a protestantizmusnak nagy államalkotó és fentartó ereje, mert a valláserkölcsi belső és az állami külső élet súlyegyenének helyreállításával megóvta az" államokat az erőszakos forradalmi rázkódásoktól. Az az állam, a hol a történelmi kontinuitást politikai téren is megtestesülve látjuk : a prot. Anglia. Elveinek hirdetője, úgyszólván herosa a protestáns Bürke, s mélyebb megállapítása e politikai irányzatnak ugyancsak a protestáns műveltségben, névszerint Niebuhr és Savignv műveiben keresendő. E tekintetben is érvényesül a hit által való megigazulásnak politikai jelentősége ugy az objektivitás, mint a subjektivitás terén. Objektivitása az egyházi történeti fejlődés elismerésében, subjektivitása pedig a fölszabadult személyiség mélységében és bensőségében keresendő, mely épen a protestantizmus egyik örök dicsősége. Egyén és közösség, vallásos hit és egyházi tan, irás és személyes meggyőződés, mult és fejlődés, liberalizmus és pozitivizmus épen a protestantismusban hatják át egymást a maguk egész teljességében egyházilag és politikailag egyaránt, míg a jezsuitizmus a protestántizmus e legszélsőbb egyházi ellentéte: politikai tekintetben is csak mint sötét reakció szerepelhet a történelemben, a melylyel a béke elvileg lehetetlen. íme a pápás katholicizmus politikai vádjai a protestántizmus ellen. Dogmatikai, ethikai, aesthetikai, istentiszteleti s általános művelődési oldaláról nem szólottam: az egész bibliai tudomány, egyháztörténet és morálstatisztika élő tiltakozás a pápás egyház ellen. Ennek fegyvereit is forgatnunk kell a mai válságos egyházi viszonyok között. A hitvédelem és hit vitázás fegyvereinek mennél bátrabb és öntudatosabb villogtatására ma igen nagy szükségünk van. Az evangéliumi keresztyénség isteni forrásból eredő vallásos-erkölcsi hatalom, ebben rejlik ereje Rómával szemben. Ép azért csak az evangéliumi hiterővel és hitbizonyossággal sziveinkben s a bibliával s az egyháztörténettel kezünkben biztos felette a mi győzelmünk. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Az evang. egyházi törvény szentesítése. Király ő Felsége leirata a zsinati elnökséghez. A magyarországi ág. hitv. ev. egyháznak 1891. évi december hó 5-étől 1892. évi junius hó 11-éig Budapesten tartott országos zsinata által alkotott egyházszervezeti