Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-09 / 45. szám

Az ifjúság reformációi ünnepe. A Budapesten alakult »Ifjúsági egyesület«, kezet fogva a református theologiai ifjúsággal október 31-én kitűnően sikerült reformációi emlékünnepélyt rendezett a Lónyay-utcai főgimnázium dísztermében. A dísztermet és a két melléktermet zsúfolásig megtöltötte a diszes közönség, mely nagyrészt nőkből állott, de férfiak is tekintélyes számmal voltak, köztök a fővárosi egyház főbb előkelősége és presbyterei. A theologusok énekkara, megerősítve néhány egyetemi hallgatóval, Luther »Erős vár«-ával nyitotta meg az ünnepélyt. Utána Pataky Dezső theol. senior mondta el igen rokonszenvesen a következő imáját: »Szeretetnek Istene, édes atyánk a Jézusban! kicsoda szerethetne rajtad kívül annyira, mint Te szeretsz minket? Ki volna rajtád kivül oly irgalmas, mint Te vagy, a ki nem akarod, hogy.a bűnös ember elveszszen, hanem inkább hogy megtérjen és éljen. Kegyelmedet hirdeti minden élő a földön, tiszteletedre zeng dicséretet millió ajak, a kik gyermekiddé lettek a Jézusban. Szomorú volt egykor az emberi nemzet lelki világa. A népek és nemzetek a tudatlanság setét homályába tévelyegve téged nem ismertek, szent akaratodat nem tudták, egymást nem szerették. De te megszántad őket, adtál nekik Jézusban könyörülő szabadítót, a ki meglátta, megszánta, szivére vette álnokságukat és mint a jó pásztor életét adta, hogy nyáját megszabadítsa. Te támasztottál apostolokát, a kik szerte járván hirdették hozzánk való nagy szerelmedet, és annak gyógyító balzsamát csepegtették a megsebzett szivekbe. Te voltál az, a ki midőn igédnek hangja elnémult, lelkes hirdetőket támasztottál, a kik közül egynek szava ma zendült meg Wittenbergben, mely szó áthatott a világon, hirdetve mindenütt, »hogy az Isten lélek, azért a kik imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják!« Te voltál jó Atyánk! a ki atyáink mellett állottál, ha tán ingadoztak, és vezérelted őket szent hitünk világánál. Te voltál az, a ki, midőn jobbjaink elnémíttattak a hatalom erőszakos szavával, fzent lelkedet küldéd le rájuk, melylyel eltelve megnyíltak ajkaik és szólottak többé nem ők, hanem Te szóltál általuk. Te voltál az, a ki meghallottad a gályákon szenvedők énekét, füledbe vetted gyötrelmeiket, melyeket szent hitünkért szenvedtek el, eljöttél hozzájuk a szabadítással, és az összetört szivek ajkaira éneket adtál: »Térj magadhoz drága Sión, van még neked Istened«. Kegyelmes Isten, édes atyánk, ne hagyd el népedet ezután sem, légy közöttük, ha összejönnek imádásodra. Légy közöttünk most, midőn Téged dicsér gyermekid éneke, hozzád száll szivökből a fohász, légy közöttünk szent lelkeddel, hogy hirdethessük irgalmadat. Adj erőt a nyelvnek, mely imádásodra zengi énekét, adj fogékonyságot a léleknek, hogy megérthesse igédet. Kegyelmed ajtaján zörgetünk, nyisd meg azt nékünk, a Jézus nevében kérünk. Amen.« Majd Pelri Elek theol. igazgató mondta el páratlan ékesszólással azt a megnyitó beszédet, mely Lapunk más helyén olvasható. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Somogyi Lajos szigorló jogász szavalta el Gáspár Istvánnak »Október 31-én« cimü ódáját, érces bariton hangon, zajos hatást keltve szép előadásával. Ezután egy ének-szám következett; a nok és férfiak vegyes kara énekelte el a »Térj magadhoz drága Sion« kezdetű szép vallásos éneket. Majd Szöts Farkas, az ifjúsági egyesület alelnöke tartott egy kis felolvasást ily címmel: »Nők az eklézsiában«. A felolvasás Lapunk következő számában szintén olvasható. Szász Béla theologus szavalata után egy szép soloének következett az Illés-oratoriumból, melyet Haypál Benő segédlelkész adott elő a tőle megszokott virtuozitással. Végül Vass Árpád theologus zárimája és Kenesseyx Béla theol. önképzőkör! elnök rövid zárbeszédje rekesztette be a változatos és hangulatos ünnepélyt. Örömmel jelezhetjük, hogy a székvárosi főiskolákon, az egyetemen, műegyetemen s más szakfőiskolákon tanulóiljuságunk növekvő érdeklődést tanúsít az ily összejövetelek iránt. V. F. A tiszántúli egyházkerület őszi közgyűlése. A közgyűlés november 1-én Kiss Áron püspök buzgó imájával vette kezdetét. A világi elnöki széket Tisza Kálmán foglalta el, minthogy Vállyi János főgondnokot a családját ért csapás akadályozta a megjelenésben. A közgyűlés Tisza Kálmán indítványára részvétét fejezte ki a főgondnokát ért súlyos csapás fölött. A püspöki jelentés a legutóbbi közgyűlés óta lefolyt fontosabb eseményekkel, ezek között különösen a debreezeni filozófiai fakultás felállítása érdekében tett intézkedésekkel számol be. A gyűlési tagok igazolása után Tóth Sámuel főjegyző jelentést tett a legutóbbi megejtett esperesi és gondnoki választásokról, nevezetesen, hogy Nadányi Miklós a debreezeni, Gencsy Albert a felső-szabolcsi, Szöllősy Antal a máramaros-ugocsai, Uray Imre a. beregi egyházmegye gondnokává választatott, Lukács Ödön és Csernák István pedig esperesekké újból megválasztattak. A választások tudomásul vétettek s a megválasztottak állásaikban megerősíttettek. Nadányi M. és Szőllősy A. pedig, mint uj gondnokok letették a hivatalos esküt s egyszersmind lelkes beszédben ajánlták magukat a közgyűlés jóakaratába. A közgyűlés részéről Kiss Áron püspök intézett meleg üdvözlő szavakat az uj gondnokokhoz. Dr. Kovács Sándor egyházkerületi világi aljegyző nagy elfoglaltságára való hivatkozással erről az állásáról lemondott. Érdemeit jegyzőkönyvileg méltatták. Ezután megalakították a következő bizottságokat: a főiskolai gazdasági tanács jegyzőkönyvének átvizsgálására Horthy István elnöklete alatt, a segélyegyleti pénztárnok számadásainak átvizsgálására Dávidházy János elnöklete alatt, a díjlevelek, stb. átnézésére az esperesi kart és a szavazatszedő bizottságot.