Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-02 / 5. szám

nősen az 1569: XXXVI. törvénycikk alapján. 0 felsége ezt a jogát rendszerint delegált biróság által szokta gyakorolni, mint egyházjogi iróink tanítják. Ez a jog természeténél fogva részint a király főfelügyeleti jogának, részint az apostoli kiváltságnak következménye. Dr. Bartha Béla. A Kis Tükör levele a Debreezeni Prot. Laphoz. Én, Kis Tükör, hivattattam elvettetett állapotomban is a Krisztus evangéliumának kicsinyek és nagyok közt való hirdetésére és minden aluvóknak serkentgetésére, a »Debreezeni Prot. Lapnak«, az erős kővárak védelmezőjének, egyetemben minden ő vezetőinek, a nehéz vértekben hadakozó vitézeknek. Kegyelem néktek a mi Urunktól, és a Szent-Léleknek megelevenítő ereje! Elsőben is köszönetünket küldjük a megújhodott »Debreezeni Prot. Lap«-nak, bog-v a mi gyermekes együgyüségünkről, paraszti ruházatunkról, külső országi beszédünkről megemlékezvén, azt cselekedte, hogy immár Debreczenből is jöttek hozzánk, kik olvasni akarnak minket. Nem tudjuk, ha dicséretének lett volna-e annyi haszna, mint gáncsainak. És minekutána igy minket, ha talántán akaratja lett volna is, semmi rosszal nem illetett, köszönetünknél egyebet nem is mondanánk neki, ha az igazságnak bennünk élő szerelme nem parancsolná. Az első gáncs az, hogy nem nekünk való dolgokat is irunk. Erre nincs szavunk, csak azt kérdjük a tudósoktól és mind az egész néptől, hogy mely oknál fogva nem volna szabad a mi olvasó közönségünknek Pauer Imre ügye-bajáról és a konverzióról olvasni ? A második a mi naivságunk. Bizony mi tagadás benne, mi levetkőztük a régi idők kothurnusát, melyben némelyek a tekintetes ékesség fő-fő alkotóját látják mind e mai napig, de mi ezt szivünk indításából és kész akarattal cselekedtük, minek okáért is lehet, hogy nem tudjuk, mikor szabad naivnak lenni, de azt azért mindig tudjuk, mikor vagyunk naivak. Ellenben Kegyelmed, oh tiszteletre méltó tudós Lap, ámbátor tudtán kivül és akaratja ellenére, valóban gyermekhez illendő naivitást követett el, oly gáncsokat hozván ellenünkben, melyeknek fundamentomi sehol nem láttathatnak. Találjunk kegyelmet a Kegyelmetek orcája előtt, ha kimondjuk, hogy azok az odavetett naiv megjegyzések több jót cselekesznek az Isten népe között, mint mind valamennyi csengő-bongó prédikáció, melyben is nagy ábrázat és ékesség és mezei liliomok és egyéb füvek bővséggel találtatnak, de az Isten üdvözítő evangéliuma ugyan elrejtetett. A harmadik gáncs a mi parasztos beszédünk, mely is egy hathatós példával támogattatik. Bizony ez igaz, mivelhogy az az együgyü paraszt, a kit Kegyelmed tudós lapjaival mintegy szárnyakkal szeretettel béfedezget, beszédével és szivével pedig annyira megvet, jobban tud magyarul, mint a helvéciai és skóciai univerzitások mind egyetemben, jobban még, mint a »Debreezeni Prot. Lap«. A mi onnan is kitetszik, hogy Kegyelmed azt mutatja föl például, mindeneket elrettenteni akarván, hogy »sok lud disznót győz«, holott ez ugy van igazán, hogy »farkast győz«. Hiszen lehet, hogy Helvéciában úgy mondják, de nálunk nem. Mert hát hol is lehetne találkozásuk e két teremtett állatoknak, a sok ludnak és a farkasnak? Avagy nem megfutamtatja-e a farkasasok ludat? Bizony a sok lud szivesebben hadakozik a disznóval, mint a farkassal. És ugyan miért nem volna szabad e hasznos jószágnak, kit Debreczenben az udvar díszéül tartanak, a sert.vésnek, becsületes nevét is kiirni? A negyedik gáncs az, hogy mi > szemenszedett érthetetlen idegenségeket« terjesztünk. Ilyenek pedig im ezek: a Duna beállt, e. h. befagyott. Már instálom, a debreezeni kutak és tócsák befagyhatnak, sőt még a Hortobágy vize is, kinek épen olyan sebes a járása, mint a debreezeni kollégiumé; de a Duna bizony ugy áll be, mikor a jégtáblák összetorlódnak benne, s megakadván megállnak. A ház vázát oszlopok képezik (e h. teszik, oh! oh!) a fejedelmi önkény meg ne merje támadni (e. h. a fejedelem meg ne merje támadni) no erre már csakugyan kár a szót vesztegetni. A ki még ezt az egyszerű figurát sem érti meg, jajjaj! Övéik (e h. szeretteik.) Hiszen kérem nincs olyan kifejezés, a melyik helyett másikat ne lehetne ajánlani. Íme ezeket parancsolta nekünk a mi szivünk elmondani oh tiszteletreméltó »Debreezeni Prot. Lap«, és tudós vezérek; nem ugyan indulatból vagy keserűségből, hanem azért, hogy te Kegyelmetek is megértse, hogy nem az igazságot szólotta ellenünk, és hogy milyen naiv dolog, talán még azt is mondhatjuk, hogy cinikus, ilyen apróságokon rágódni akkor, mikor az élő Isten evangéliumának hirdetéséről van szó! íme nézzenek be a mi szivünkbe és meglátják, hogy nem él ottan keserűség vagy fájdalom mi magunkért, hanem csak a mi testvéreinkért, a kik a Prot. Irodalmi Társaság gyűléseinek falaik közt helyet nem adtak, a keresztyén ifjúsági egyesületről hallani sem akarnak, a kik alól egyfelől »I)ebreczen sz. kir. város v. püspöke«, másfelől a baptisták lassan-lassan mind kihúzzák a gyékényt, a melyen alusznak; a kik Sinaitól elkezdve máig semmi haladást nem támogattak, minden mozgalmat megfojtottak s a Tiszán semmi jó gondolatot, még a szent lelket sem eresztették át; a kik most, mikor mi annyi vajúdás, annyi sohajtozas után végre megindultunk az evangélium hirdetésére, cinikus ajánlásukkal minket sem akarnak beereszteni a szent városba, s magok sem csinálnak semmit a Krisztusért; a kik készek inkább meghalni, mint a Krisztus előtt térdet hajtani. Kedves testvéreink! Nagytudományu Uraink! Ennyi szenvedés, ennyi küzdelem, ennyi veszteség után is marjuk-e még egymást? Nem jobb volna-e letenni a mérges tűket, mikkel egymást szurkáljuk, s felvenni az igazságnak kétélű pallosát ellenségeink ellen? A mi igaz szivünk egész nagy szerelmével kérjük az urakat, tegyenek már az iskolai leckék tudós előadásán kivül egyebet is a Krisztusért, s ha a mi dolgaink nem elég evangéliumiak, csináljanak jobbat, mi (bár nem szorulnak rá) készséggel támogatjuk, mert nem az a mi kívánságunk, hogy mi tegyünk valamit, hanem az, hogy a Krisztus legyen minden mindenekben! Kis Tükör. ISKOLAÜGY. Népoktatásunk állapota. — A miniszter XXI. Jelentése szerint. — III. Népiskolai intézkedések és az iskolázók. A közoktatási miniszter ur megelégedését fejezi ki arra nézve, hogy némely városok (Temesvár, Versecz, Sopron) a magyar nyelvet kezdették tanítási nyelvül alkal-9*