Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-02 / 44. szám

zavart békéjének megóvására, fen tartására, helyreállítására fogják felhasználni s tőlök telhetőleg érvényesíteni. De bármi legyen is a dolgok kimenetele, hozzon a törvényhozás s az általa létesítendő reform bárminő változást egyházi életünk állami, társadalmi és felekezetközi viszonyaiba, egy dolog előttem bizonyos és kétségtelen: az, hogy ezentúl éberebben és gondosabban kell őrzenünk kerítéseinket s legeltetnünk juhainkat, mint eddig tettük. Erről azonban bővebben beszéljünk, legközelebbről holnap és azután — intézményeink — s megfelelő intézkedéseinkkel. Püspöki látogatásaimat ebben az évben is folytattam s a pesti egyházmegyével egyházkerületünk mind a nyolc egyházmegyéjében, Isten segedelmével, szerencsésen befejeztem. Most már elmondhatom, hogy egyházkerületünk mind a 258 anyaegyházát s 44 oly leány-egvházát is, a hol vagy templom vagy iskola van, egyenként meglátogattam, mindenikben, összesen 302 helyen hirdettem Isten igéjét és a Krisztus evangéliomát, minden iskolának egyenként minden osztályát tüzetesen megvizsgáltam, minden presbyteriummal érintkeztem, értekezve azokról, melyek az ők s a mi békességünkre valók; minden lelkésztársamat, minden tanítót, minden elöljárót személyesen megismertem s minden gyülekezet külső és belső életébe egy pillantást vetettem. Engedné Isten, hogy tapasztalásaimat még egy kevés ideig egyházunk s gyülekezeteink javára gyümölcsöztethetném! Mert ha senkinek — vagy csak keveset — használtam is e látogatásokkal, magam sokat tanultam belőlök s ezentúl talán többet használhatnék s taníthatnék másokat is. A nyolc egyházmegye e látogatásával s vizsgálatával azonban még nem akarom végkép püspöki hivatalom e részét befejezni s végkép letenni vándorbotomat. Ha a jövő esztendőt még megérem s az engem még e helyben ér, szándékom összes missziónkat meglátogatni, melyek nagy része az én hivataloskodásom ideje alatt keletkezett és szerveztetett — a melyeknek dicsekedés nélkül azt mondhatnám Pállal : én szültelek titeket. Legközelebb a pesti egyházmegyében végzett püspöki látogatásomra szólva, ismételjem-e már nyolcadikszor, hogy e körutamban is, ugy az egész egyházmegye, mint minden egyes egyházközség s azoknak elöljárói s egész népe, örege és apraja részéről, ugy a polgári hatóságok — vármegyék, járások, községek elöljáróságai részéről mindenütt, hivatalom a legnagyobb tisztességgel, személyem a legőszintébb szívességgel találkozott: hogy lelkésztársaim s családjaik, a községek előkelői s egész népe, versenyeztek egymással kitüntetéseikben; sok helyt a másfelekezetűek részéről, néhol papjaik részéről is, lekötelező előzékenységet tapasztaltam. Egyes helyeken, mint Váczon, a lelkes és mívelt püspöki városban, Ó-Budán, Gödöllőn, Uj-Pesten, fogadtatásom a zajos, de őszinte s nem mondva csinált tüntetés jellegét öltötte fel, de a legkisebb helyen is mindenütt egyaránt lelkes, nyájas és szeretetteljes volt. Monoron, az egyházmegyének a pesti után legnépesebb egyházában, látogatásom emlékére, pesti theologiánk konviktusa javára, 500 korona összeggel alapítványt tett az egyház, melyet e napokban, az e hó végéig esedékes kamatával együtt, kezeinkhez meg is küldött s engemet még azzal tisztelt meg, hogy alapítványát az én nevemről kegyeskedett elnevezni. Mindez nem hiu, de talán méltó örömmel töltötte el keblemet, de még ennél is nagyobbal az, hogy rendet, buzgóságot, előmenetelt és sikert mindenütt, kifogásolna valót csak igen kevés helyen találtam. S ha találkoztam itt-ott, az egyetlen szomorú jelenséggel, a baptistaság terjedésével, örvendetes jelenségekkel annál több helyen. Kis és szegény egyházakban jó és haladó iskolákkal, a legtöbb helyen templomi s iskolalátogatási buzgósággal, rendezett viszonyokkal, nem egy helyen virágzó állapottal; újonnan épült templommal, mint Nyáregyházán, hol az evang. és ref. hivek egyesült buzgóságából s áldozataikkal épült kisded templomot már felépítve, bár még föl nem szerelve találtam s azt püspöklátogatási beszédemmel már előre átadtam Isten tiszteletének, bár ünnepélyes fölavatását csak később, a két testvérfelekezet részvéte mellett, Sárkány Sámuel evang. püspök társammal együtt volt szerencsém szept. 17-kén, teljesíteni. Találkoztam újonnan épült, vagy tágított iskolákkal, melyek közt megemlítem a Veresegyházit, mely ez év tavaszán leégett s odaérkeztemre díszesebben már fel is épült — s melyet azért is meg kell említenem, hogy itt is elismerő köszönetet fejezzek ki Schuster Konstantin váczi püspök Ö excellenciája iránt, ki mihelyt hirét vette a veresegyházi ref. iskola porig égésének, s hogy ezzel a ref. tanköteles gyermekek hajlék s fedél nélkül maradtak, egyházi főhatósági s egyúttal kegyúri jogánál, de nemes szive sugallatából, azonnal intézkedett, hogy az ottani római kath. iskola növendékei oktatása a délelőtti órákra szoríttatván, a délutáni órákban az ő iskolája, a mi gyermekeink, saját tanítójuk általi oktatására szolgáljon. A felekezeti türelemnek — kivált a mai időkben e ritka példáját, hálás elismeréssel jegyezzük fel Jegyzőkönyvünkbe is. Eszmetársításul ezzel, itt veszek magamnak alkalmat, egyházunkat kívülről támogató jóságos cselekedetek közül hálával említeni, hogy Ő felségeik, koronás királyunk és királynénk, ez évben