Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-19 / 42. szám

A pápaság levén a világ legkorlátlanabb önkényuralma, valószínű, hogy mindaddig a tekintély elvére fog hivatkozni, mig a királyok támogatása hasznos lehet számára. De ha egyszer befolyása és kiváltságai nem remélhetnek többé semmit az uralkodóktól, akkor majd módját tudja ejteni, hogy miként forduljon a néphez s kérjen fegyvert a demokráciától s a szociálizmustól. S én mégsem hiszem, hogy a katholicizmus egyetemes vallássá lehessen. Ez a magasztos rendeltetés csak az első keresztyénségnek, Jézus evangéliomának van föntartva. Az emberiség igazi egyetemes, nemzeti jelleg, dogmatika s hierarchia nélküli vallása akkor alapíttatott meg, midőn Krisztus azt mondá a samáriabeli nőnek: »Asszony! elhidjed, hogy eljő az óra, melyben sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. De eljő az óra és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és igazságban; mert az Atya ilyeneket keres, kik őtet imádják. Az Isten lélek; és a kik őtet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják*. (János evang. 4. r. 21. 23. 24. v.) A hegyi beszédet soha semmi felül nem szárnyalja. Krisztus tanításaiban a dogma és kultusz kevés helyet foglal el. Isten iránti szeretet, mint minden tökéletesség mintaképe, az emberek iránti szeretet a könyörület. Jézus tanai visszavihetők e mondásaira: »Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes«, »szeressétek egymást*, ime Jézusnál ez »a törvény és a próféták*. A keresztyénségtől elfordult proletárok visszatérnek hozzá, ha majd belátják, hogy ez egyenlőséget és felszabadulást ad nekik, mig az istentagadó materiálizmus rabszolgaságra kárhoztatja s odadobja őket az állítólagos természeti törvényeknek. Jézus evangéliuma, a szegényeknek szánt emez »örvendetes tudósítás*, véget vetne minden gazdasági nehézségnek, ha megértenék s alkalmaznák a testvériség és könyörületesség általa hirdetett szellemét. Bármit mondott is Macaulay s dacára látszólagos haladásának: a jövő még sem a katholicizmusé. Két nagy ország van, melyek ugylátszik, korlátlanul fejlődhetnek: egyik Oroszország Szibériával és Közép-Ázsiával, másik az Egyesült-Államok, Az a milliárd ember, kik két század eltelte után lakni fogják, nagyobb részben protestánsok és orthodox görögök lesznek; váljon elfogják ezek ösmerni a Vatikán s néhány olasz aggastyán fensőségét, kiknek létéről is alig birnak tudomással ? A katholicizmus nem felelhet meg a folvilágosult ember hitbeli szükségleteinek. Mióta kihirdette egy embernek, a pápának csalhatatlanságát, a mit Bossuet mint istenkáromlást utasított vissza, ellentétbe helyezkedett még az állam eszméjével is és a modern ember minden törekvésével. Tulhalmozta magái dogmákkal, s ezeket el nem dobhatja, még csak nem is magyarázhatja. Ezek a dogmák csak a misztikusság félhomályában tenyésznek, s nem birják ki a tudományos megvitatás világosságát. Benjámin Constant bebizonyítja, hogy a vallás a civilizációval egyidejűleg mindig átalakuláson ment át; lehetetlen azt mozdulatlanná tenni. Az oly felekezet, mely nem emelkedik a haladás, az ismeretek, a közoktatás színvonalára, nemsokára csak a kevésbé fölvilágosodott osztályok szükségletét fogja kielégíthetni, a műveltebb emberek elhagyják. Akkor aztán babonává változik, mig a felsőbb osztályokat a hitetlenség ragadja magával. Most igy áll a dolog majdnem minden katholikus államban. Jézus keresztyénsége mindezen változásoktól érintetlen marad, mert tiszta eszméje ebben a két parancsban fejezhető ki: > Szeresd Istent mindenek fölött, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«. Annak, hogy a katholicizmus szabad államok vallása legyen, mindig gátul fog szolgálni ama pápák és zsinatok által hirdetett s ma is érvényesített dogmája, mely az eretnekek s eretnekség elnyomását parancsolja. Hallgassátok meg e pontra nézve Bossuet-t, ki ellensége volt az ultramontánoknak s nem birt hajlandósággal a pápai hatalom növelésére: »Kinyilvánítom, hogy én mindig oly véleményben voltam és vagyok, mely szerint először is az uralkodók büntető törvényekkel kényszeríthetik alattvalóikat a katholikus egyház hitvallására és szertartásaira; másodszor, hogy e tannak állandónak kell lenni az egyházban, mely nemcsak engedelmeskedett ily rendeleteknek, hanem egyenesen kérte azokat a fejedelmektől. Ezek a tanok kétségbevonhatlanok s állandók a katholikus hívőknél*.1

A III. Incze alatt 1215-ben tartott negyedik lateráni zsinat III. kánonja igy rendelkezik : »Ha valamely világi ur, kit az egyház megnyert és megtérített, nem tisztítja meg területét az eretnekség dögvészétől, a metropolita vesse egyházi átok alá, s ha nem nyújt elégtételt, akkor jelentést kell tenni a pápa ő felségének, hogy ez fölmentse hűbéreseit a hűségeskü alól s területét kiszolgáltassa a katholikusok által való elfoglal tatásnak, kik azt az eretnekek kiirtása után minden ellenmondás nélkül, tiszta hitben, fogják birtokolni*. A mostani pápa, XIII. Leo, a legmelegebben ajánlotta, hogy Aquinói szt. Tamás könyveit vegyék az erkölcsi és bölcsészeti tanítás alapjául. Nos tehát ez az »egyházi atya* még Bossuetnél is tisztábban fejezi ki a katholicizmusnak a vallásszabadsággal szemben elfogadott elvét: »Ha az eretnekek nem fertőztetnének is meg másokat, még akkor is szabad volna őket megsemmisítni; a világi igazságszolgáltatás pedig szabadon megölheti őket (jndicio saeculari possunt licité occidi) s megfoszthatja javaiktól, ha nincsenek is embertársaik romlására, mert istenkáromlók s hamis hit vallói, ugy, hogy nagyobb büntetést érdemelnek, mint a felségsértők és hamispénzverők«. (Summa, liber IV. d. 13., quest. II. art. 3.) A pápaság az eretnekek végromlását mindig az egyház diadalának tekintette. Mielőtt belépnénk a vatikáni sixtini kápolnába,, egy nagyszerű termen megyünk keresztül, melynek neve Sala regia. Vasarinak a katholikus egyház diadalát ábrázoló freskóival van ékesítve. Ezek közül négy a szent Bertalan éjnek, Coligny halálának, a hugenották lemészárlásának van szentelve.. XIII. Gergely pápa volt az, ki az augusztus 24-iki éj sikere fölött érzett kitörő örömében palotája falain akarta e bűn emlékét megörökíteni, melynek évfordulója Voltairenak még az aggkor által elsorvasztott szeméből is könyeket csalt ki. >A pápa székespalotája az egyedüli hely a világon, hol az orgyilkosságot nyilvánosan dicsőitik*, mondja Stendhal 2

»Promenades dans Romé* cimü művében. A himezés nélküli, a valódi katholikusok, mint pl. Louis Veuillot,3

tartózkodás nélkül helyeslik a szent 1 1709. november 12-ről kelt levele a Montauban püspökkel azon kérdésről folytatott vitában, hogy kelle-e a megtért protestánsokat dragonyosokkal hajtani a misére ? Bossuet ezt nem tartja megengedhetőnek, nem a lelkiismeret szabadsága, hanem a mise iránti tiszteletből. Ha a katholicizmus szellemét megakarjuk érteni, olvassuk el ezt a különös levelezést. 2 Stendhal, valódi néven Henri Marié Beyle, kitűnő francia író, szül. 1783. febr. 26. Grenableban, meghalt 1842. március 23. Párisban. A Laveleye által fölemlített műve 1829. jelent meg. Fordító. 3 Francia hírlapíró sz. 1813-ban, meghalt 1883. 1838-ban a katholikus vallásra tért s ettől fogva a legféktelenebb ultramontánizmus hive lett. 1848. óta ő volt az »Univers< francia ultramontán lap főszerkesztője is. Minthogy pedig a pápás katholicizmus szerint csak az ultramontán valódi katholikus, Laveleyenek igaza van, midőn a kath. felfogás jellemzésére ily példákat hoz föl. Fordító.