Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-12 / 41. szám
körök. — Az ág. evang. egyház bányai kerületében kerületi ügyészszé Sztehlo Kornél fővárosi ügyvédet, ker. levéltárnokká Góbi Imre főgimnáziumi tanárt és ker. számvevővé Koós Ottót választotta meg a ker. gyűlés. — Porcs János miskolczi ref. főgimnáziumi tanár tiszteletére 25 évi tanári működése alkalmából tanártársai és tanítványai f. hó 7-én szép ünnepélyt rendeztek, melyen a tanári kar nevében egy 8-ik oszt. tanuló üdvözölte a jubilánst, kit az ifjúság szép ezüst serleggel, este pedig fáklyásmenettel tisztelt meg. — Az abauj-csécsi egyház rendes lelkészévé egyhangúlag Kádár János kassai segédlelkészt választották meg. * A Luther-társaság közgyűlése október 5-én tartatott meg Budapesten Zsilinszky Mihály és Bacliát Dániel elnöklete alatt. A szépen látogatott közgyűlésen jelen voltak Karsay Sándor, Zelenka Pál, Baltik Frigyes és Sárkány Sámuel püspökök és Radó Kálmán ker. felügyelő is. Zsilinszky elnök tartalmas megnyitó beszéde után Scholz Gusztáv titkár tartott magas szárnyalású emlékbeszédett néhai Doleschal Sándor Ede társulati alelnök fölött. Doleschal és Hunfalvy Pál elnök arcképei az évi jelentésben megjelennek s az emlékbeszédet az értesítőben adják ki. Ezután elhatározták, hogy »A mi otthonunk*, a »Népies téli olvasmányok«, az »Evangelische Glocken* és a »Sztázsna Sziona* hazafias szellemben szerkesztett evang. lapokat évi segélyben részesítik. A társulat vagyona jelenleg 10 ezer frt. A társulat által hirdetett népirati pályázatra négy mű érkezett be. Ezeket kiadták a bírálóknak. Végül a választásokat ejtették meg. Alelnök lett közfelkiáltással Bachát Dániel, titkár Scholz Gusztáv, jegyzők Bognár Endre és Falvay Antal. A társaság működése, mint a beterjesztett jelentések mutatják, évről-évre belterjesebb, tagjainak száma is növekszik lassanként ; sajnos hogy a tehetősebb világiak még nagyon csekély számban sorakoztak a társaság zászlaja alá! * Az ág. evang. egyház szervezkedése. Lutheránus testvéreink körében a király állal szentesített törvények alapján a mult héten lefolyt egyetemes gyűlésen fejeztetett bem a szervezkedés. A kerületek már a zsinati törvény szerint küldöttek képviselőket az egyetemes gyűlésre. Az egyetemes felügyelőt szintén az uj egyházi törvény szerint vásasztották a gyülekezetek; ennek eredményét az egyetemes gyűlésen hirdették ki, mely szerint az 1300 érvényes szavazatból, 1120-at báró Prónay Rezső eddigi felügyelő nyert el; a többiek nagy részben Zsilinszky Mihály esperességi felügyelőre estek. A mostani gyűlés választotta meg a többi egyetemes tisztviselőket: egyetemes vil. főjegyző lett Győry Elek, vil. jegyzők: Zsigmondy Jenő és Sztehlo Kornél; egyházi főjegyző Farbaki József nyíregyházi lelkész, egyház jegyzők: Trsztyénszky Ferencz és Gyurácz Ferencz; az egyetememes egyház ügyészévé dr. Liedemann Károlyt, főpénztári ellenőrnek Rock Gézát, főpénztárnoknak Bendl Henriket, levéltárnoknak Góbi Imrét választották meg. Ezen kívül ujjá szervezték a jogügyi, pénzügyi és iskolaügyi bizottságokat és megválasztották az egyet, törvényszék tagjait. * Szent István napja után irott s e Lap 36. számában megjelent cikkem, ugy látszik, nagyon elevenére tapintott a római katholikus atyafiaknak; mert lapjaik egymásután lépnek ellene sorompóba. Kezdte természetesen a »Magyar Állam* 206. számában, egész röviden végezvén a szerinte »otromba* cikkel. A »Magyar Államtól* legkevésbbé sem esik rosszul e minősítés; de még ha rosszul esett volna is, meg van részemre a fényes elégtétel azon tényben, hogy igénytelen cikkemet nemcsak a »Religio« közli (bár némi célzatos kihagyásokkal) 23. számában megkezdett s talán még most is folyó cikksorozatban, hanem a »Magyar Sion« is egész terjedelmében lenyomatja azt, (természetesen »szellemes megjegyzések« kíséretében) ez évi IX. füzetének 665—675. lapjain. Köszönöm, igen köszönöm tisztelt uraim e szivességöket, minek folytán minden okos római katholikus ember kineveti a >Magyar Állam* »otrombaságát*. Egyelőre különben nem tartom szükségesnek a három helyen megindult támadásra bővebben reflektálni, nemcsak azért, mivel egyik helyen sem látom még csak megkísérelve sem az általam felhozott történeti adatok megcáfolását vagy megdöntését, hanem főleg azért, mert a három hitbajnok, egyenként ugyan nekem fordulva, egymásra mér súlyos csapásokat. — A »Magyar Állam» két cikkben is tagadja, hogy a Szent István ünnepe hivatalosan proklamált ünnepe a hazának; a »Religio* e kérdésről bölcsen hallgat s cikkemnek idevonatkozó részét egyszerűen kihagyja; a »Magyar Sión« ellenben határozottan állítja, a mit a >Magyar Állam« tagad. — A »Magyar Állam« nevetségesnek találja azon felfogást, hogy Szent István napja után Szűz Máriának tisztelete következhetik a protestánsokra; a »M. Sion« ugyan azt egészen természetesnek tartja. —• Igy folytathatnám tovább is az ellentétek szembeállítását, de nem teszem; pereljenek egymással. Három érdekes dolgot azonban lehetetlen röviden meg nem említenem. Mindhárom a »M. Sionban« található. — Az első a szentek tiszteletére vonatkozó azon állítás, hogy »csak tisztában kellene lenni a szent szó fogalmával s akkor azonnal belátná mindenki, hogy az Istent szerető erényes embereket tisztelni nem oly rettentő ballépés*. Már bocsásson meg az igen tisztelt cikkíró ur, én őt igy ismeretlenül Istent szerető és erényes embernek tartom, de azt már nem hiszem, hogy egyházának szentjei sorában kívánná magát tiszteltetni. Bizony ez épen nem szerencsés érve cikkíró urnák, midőn azt sejteti hogy maga sincs tisztában a szent szó fogalmával. Második azon állítása, hogy a Szent István napjánál »sokkal profánabb dolgokat ültek meg már a protestáns templomokban«. Szégyelje magát cikkíró ur, ha Szent István napjának megünneplését profán dolognak tartja, én nem tartom annak. Végre — végén csattan az ostor — cikke záradékául ez áll: »Nagyon jól teszik az állami és katonai főhatóságok, s bár még teljesebb számmal s még nagyobb fénynyel tennék, hogy e napon tisztelegnek a nagy király emlékének, a kit a katholikus egyház szentjei közt tisztel, és pedig tisztelegnek a katholikus egyház szertartásait kisérve, a katholikus templomokban, akár tetszik ez egyik-másik protestáns prédikátornak, akár nem tetszik. Magyarország lakóinak többsége katholikus, s ha Isten segít, nincs messze az idő, a midőn gyakorlatilag is méltányolni fogja, fel fogja használni a többségben rejlő erőt*. Tudomásul vesszük ez igen fontos és fenyegető kijelentést, azon megjegyzéssel, hogy a tulajdonképeni Magyarországban (Fiumét és Horvát-Szlavonországot nem számítva) a római katholikus elem nincs absolut többségben, mert csak 47'84 °/0 -ét alkotja a népességnek; de ha valóban többségben lennének is római katholikus atyánkfiai e hazában, mégsem félnénk nagyon az elhangzott fenyegetéstől, mert hála az égnek, elmultak azok a sötét idők, mikor puskatussal hajthatták 'és hajoknál fogva vonszolhatták a szegény protestáns népet és »prédikátorokat* a róm. kath. szertartásokhoz és templomokba. Révész Kálmán. * Az ág. evang. egyház egyetemes gyűlése a mult héten nagy érdeklődés közt folyt le Budapesten. Ez volt az első egyetemes gyűlés az uj egyházi törvények alapján. A rendes folyő ügyek mellett, melyek az egyház vagyoni, iskolaügyi, közkormányzati életét illették, a szokott módon tárgyaltattak le, nagy érdeklődést keltettek