Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-12 / 41. szám

4. A presbyteri és diakonusi gondozás gyakorlása igen óhajtandó és megvalósítandó egyházunkban. 5. Kimondja az értekezlet, hogy a gyülekezeti szegények és elhagyatottak, különösen pedig az árvák gondozására igyekezzenek lelkészek és egyházak minden lehetőt megtenni. Ezzel összefüggésben Szöts Farkas theol. tanár felhívta az értekezlet tagjait a gyülekezeti árvák gondozásának arra a módjára, melyet az »Országos protestáns árvaegyesület« f. évi közgyűlése kezdeményezett. E szerint az árvaegyesületi választmány abban állapodott meg, hogy a gondozásába veendő árvák egy részét nem a fővárosi központi árvaházban nevelteti, a mi különben is nagyon költséges, hanem egyes vidéki hitsorsosainknál, lehetőleg az árva szülőföldjén helyezi el és nevelteti. Ez által elérjük azt, hogy az árvát tulajdonképen nem vesszük ki megszokott köréből és mindeniket a neki megfelelő módon neveltethetjük, másrészt pedig azt, hogy ugyanazon költséggel sokkal több árvát neveltethetünk; végül e módszer mellett az egyesület országos hivatásának megfelelőleg több felől és élénkebb érdeklődést kelthet. Országos árvaházunk e bölcs és gyakorlatias határozatát az értekezlet élénk érdeklődéssel és tetszéssel fogadta és Ígéretet tettek lelkésztársaink, hogy az Orsz. Árvaház választmányát ebben az igazán keresztyéni munkájában támogatni fogják: az árvákat bejelentik, elhelyezésökről a választmány költségén gondoskodni fognak és a szükséges helyi felügyeletet és ellenőrzést készséggel magukra vállalják.* Petri Elek theol. tanár felveti egy lelkészi árvák számára alapítandó árvaház (otthon) létesítésének eszméjét. Értekezletünk lelkesülten fogadja az eszmét és kimondja, hogy szükségesnek tartja ilyen árvaház létesítését és pedig nemcsak a lelkész, hanem a tanítói árvák számára is. Érdemlegesebb tárgyalásába ez eszmének most adatok hiánya miatt nem bocsátkozhatván: felkéri és megbízza Vargha László lelkész urat, hogy a jövő lelkészi értekezlet elé egy lelkész tanítói árvaház létesítésének módozatait dolgozza ki és terjeszsze elő. Ezután Földváry László egyházhistorikusunk olvasott fel' nagyobb történeti munkájából érdekes részletet, jelesen Sztáray Mihály reformációját Baranyában, kimutatván, hogy főuraink közül Sztárayt reformátori munkájában senki nem támogatta, hanem lángbuzgalma és erős kitartása volt az, melynek segélyével hét évi küzdelem után befejezte Baranya. reformációját. Végül Kalicza Ferencz olvasott fel Mayer »Vázlatok Palmira. Ninivé, Babylon stb. romjairól« cimü munkája után részleteket Ninivéről és egy igen érdekes ékiratos hagyományt az özönvízről. Ertekezletünk köszönetét fejezte ki az értekezőknek működésűkért, valamint Segesváry László tanácsbiró urnák * Az árvák gondozásának ezt a praktikus módját összes lelkésztársainknak pártoló és közreműködő figyelmébe melegen ajánljuk. Szeri. is, hogy alkalmat adott nekünk ilyen tanulságos és építő hatású napnak Dabason való töltésére. Ezután tanácsbiró ur vendégszerető asztalához vonultunk, hol az Ízletes ebéd alatt, kedélyes társalgás közben több pohárköszöntő hangzott fel a derék házigazda, vendégszerető neje, szép családja és mások éltetésére. Rákospalota. BenkŐ István. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. Kassa elfoglalása. A kassai jezsuiták s egy kanonok megöletése, A megindult mozgalomtól Kassa nem maradhatott távol. Mint Felső-Magyarország legfontosabb helyének és kulcsának birása fontos volt mindkét részre. Á benne uralkodó és túlnyomó többségben levő protestáns elem, melynek birtokában volt a székestemplom is, a nemzeti és vallásos mozgalom sikerültével csak nyerhetett: ennélfogva szívvel, lélekkel azzal tartott. Hogy mi várhat Kassára és abban a protestántizmusra, ha a fölkelés Pázmányék alkotmány és protestánsellenes üzelmeit meg nem állítja, megmutatták a kassai orsz. követek jelentései. Ezek közül az 1619. május 5-iki igy szól: »Eszünkbe vették (a katholikusok), hogy mind a domini terrestres, kik katholikusok, a jószágukban levő templomokat, a szegény községtől el akarják venni, a minthogy immár sokan cselekedték azt, s mind pedig a szabad városokban a jus patronatusságot praetendálván, a templomokat adimálni akarnák, és a nnUrarosimkbeli templomot fölötte igen forgatják ilyen rotatioval, hogy azt az ő vallásukon levő királyok építették, és ők is apprehendálván, usu bírták és roborálták volna, és ő felségének a királynak, tamquam suppremo patrono liberum civitatuum jus patronatussága volna benne, azért kívánnák azt a bécsi constitutio szerint, hogy nekik restituálnák, mivelhogy tempore disturbii vették volna el tőle*.1 Zárjelentésökben pedig igy irnak: »De templo Cassoviensi pontifici expresse dixerunt: esse iniquum et intolerabile, ut templum illud a pontificiis exstructum aliae professionis in religione homines in potostate sua habeant«.2 Az 1619. aug. 7-iki és 12-iki jelentésokben is arról tudósíták a kassai követek a várost, hogy a pápisták (az országgyűlésen) oda törekesznek, miszerint a protestánsokat templomaiktól és javaiktól megfoszszák.3 Augusztus közepe táján Zmeskál János — Bethlen egyik legbuzgóbb hive — arról értesíti Kassát, hogy Dóczy és Homonnai hadai Kassára készülnek, hogy a polgárokat fegyvereiktől megfoszszák és Ferdinánd hűségére kényszerítsék.4 A megrémült Kassa, mint a szabadulás óráját, ugy várta Bethlen megérkezését. A fejedelem 1619. aug. 26-án indult ki Kolozsvárról! Erre felső-magyarországi hivei is fölkeltek. A fejedelem hirtelen elfoglalta Szatmárt, Ecsedet s Nagy-Kállót; 1 Eredetije Kassa város levéltárában. Franki Pázmány P. és kora I. k. 357. lap. 2 3 4

Ugyanott Fr. Pázmány P. és kora I. k. 358, 50á és 505—506. lap.