Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-05 / 40. szám

előőrsi állomását s vele együtt az On kisdednevelöi pályáját a leveretett szabadságharc megsemmisíté: akkor vezette Önt a Gondviselés tankerületünkbe, előbb H.-Szoboszlóra, majd Nádudvarra, hol teljes 40 esztendeig tanítóskodott. Most, hogy megérdemelt nyugalombavonulásakor a fejedelmi kegy bíboros fényt áraszt félszázad érdemeinek ormára, a lenyugvó és a fölkelő napnak egyenlő fénytünete lelki szemeink elé tárja nemcsak az Ön 52 éves közpályáját, hanem azt az ébredő jövőt is, mely a kisdednevelés napját felhozza. Midőn Önben a tolnai kisdednevelők apostolseregének utolsó Mohikánját ünnepeljük; immár törvényszabta hivatásává lett a vármegyéknek a kisdedóvás áldásainak minden községben elterjesztése. Ez az elégtétel jutalma az Önök első apostolkodásának, és kötelességébresztője a tankerületeknek. Az eszme ime az idők teljességében testet ölt: nyugalomra térhet az agg Simeon. Élvezze a nyugvás örömét, Tekintetes Tanító ur, vidám öregség messze-messze határáig!« A jelenvolt számos tanító a Gönczy-egylet »Otthonában* rendezett ujabb tüntetést, üdvözlő beszédekkel gratulálván az érdemes pályatársnak ugy a Gönczy-egyesület részéről, (mely a tankerület összes néptanítóit egyesíti az iskolák fentartói jellegére tekintet nélkül) mint az Alsó-Szaboles-Hajduvidéki ref. tanítóegyesület nevében. D. u. 2 órakor a főispán díszebédet adván a »Bika« termeiben, arra a kitüntetett ref. néptanító és a Gönczy-egyesület elnöke is hivatalos volt, megállapított dolog levén, hogy utóbbi Bodnár Jánosra mondjon felköszöntőt. Ennek elhangzása után gr. Dégenfeld József főispán és ref. egyházmegyei főgondnok, és Kiss Áron ref. püspök, majd dr. Wolafka Nándor róm. kath. vál. püspök és a nagy vendégsereg legelőbbkelői tüntető figyelemmel halmozták a derék Bodnár János tanítót el. Méltó befejezésül pedig a Gönczy-egylet elhatározta, hogy Bodnár János, Szabó József, Tóth Lajos, Domokos Lajos és Bagi László mindannyian félszázados és hosszabb közszolgálat után most nyugalomba vonult érdemes agg ref. néptanítók tiszteletére jövő hóban diszgyülést rendez, hogy kegyeletének a mult iránt és jóreménységének a jövendő iránt kifejezést adjon. Debreczen és Hajdumegye református tanítóságának e ritka szép ünneplése alkalmával annak idején bizonyára szívesen vesz tudósítást ez egyházi és iskolai lap olvasó közönsége: tehát a viszontlátásra ! Ráczkevi. TÁRCZ A. A veszprémi reformált egyház múltja. (Folytatás.) 11. Kocsi Horváth Sámuel 1783—1806. Született Győrött 1743. március 6-án. Tanult Tatában, Nagykőrösön és Sárospatakon, hol iskoláit sikeresen elvégezvén az »Odera vize mellett levő frankfurti akadémiába ment s tanult ott két esztendőkig* irja róla Oláh Mihály hivatalbeli utódja, de nevét a fankfurti egyetemen tanultak azon névsorában, mely a Prot. Szemle 1889. évfolyamában megjelent, hiába keresem. A papi hivatalra a pápai egyházmegye esperese Kun János által Görzsönybe 1772-ben kibocsáttatván, ezen év március 23-án már a fehérvár-csurgói református egyház lelkésze volt, egész 1783. augusztus 5-dikéig, ekkor keresztelvén Csurgón utoljára, a mikor a széles és nagy tudományu férfiút a hamvaiból uj életre kelt veszprémi gyülekezet vitte magához. Itt érte azon tisztesség, hogy a veszprémi reform, egyházmegye 1795-ben főjegyzőjévé, 1799-ben pedig esperesévé választotta. A hivatalával járó terhek könnyebbítésére, de különösen szembajára való tekintettel káplánokat is tartott, kik igy következtek: Sebesi Sámuel 1795. Fodor János 1796. Édes Gergely 1797. Pál András 1798. Barcza Gvörgy és Kabai János 1799. Váczi Mihály 1800. Perei János 1801-1802 Liszkay János 1803. Böszörményi József. 1804—1805. évben. Kocsi Horváth Sámuel meghalt 1806-ban. 12. Oláh Mihály 1806—1808. Született Tisza-Roffon 1756. december 27-én. Tanulását Tisza-Szöllősön kezdette, Mező-Turon folytatta és Debrecenben bevégezte, mikor is a mezőtúri egyházba ment akadémikus rektornak. A papi hivatalra Halász József püspök szentelte fel; 1787-ben balatonfüredi helyettes lelkész, azután papkeszii lelkész lőn. 1799—1805. végéig köveskállai, 1806—1808. veszprémi lelkész volt; innen Veresberénybe ment s ott szolgált 1816-ig, a mikor Inotára vitték, hol meg is halt 1837-ben A veszprémi reform, egyházmegyének 1804-től fogva tanácsbirája volt. Irt sok szép egyházi beszédet, s Tóth Ferencz számára kijegyezte a veszprémi anyakönyv egyháztörténeti nevezetességű aktáit, mely egyházmegyénk levéltárában mai napig is megvan. Két magához méltó derék fiút nevelt: Jánost, ki mint nemes-pécselyi lelkész és esperes halt meg, Sándort, ki 54 évig volt Csurgón lelkész. Egyetlen leányát Klárát, Vámos hírneves papja tudós Pap István vette nőül. Áldott legyen emlekezetük. 13. Ángyán János 1808—1846. Született Veres-Berényben, 1786-ban. Tanult Debrecenben, hol iskoláit bevégezvén, 1795-ben Hajdu-Böszörménybe ment akadémikus rektornak, mely minőségében két évet eltöltvén 1797-ben a jénai egyetemet kereste fel, hol két évig mulatott. Hazájába vissza jővén, a békésbánati egyházmegyében levő szeghalomi népes egyház lelkészévé lett 1798-ban, hol meg is nősült, de oly szerencsétlenül, hogy kénytelen volt 1807-ben neje miatt Szeghalmot elhagyni. Ekkor haza jött szülőföldjére s az egyházmegyei kormány nemespécselyi helyettes lelkésznek rendelte, majd 1808-ban a veszprémi lelkészségre mozdította elő. 1825-ben egyházmegyei főjegyző s tanácsbírónak választották. Meghalt 1846-ban Veszprémben. Munkái, mint egyházi iróé, századunk első felében nagy népszerűségnek örvendettek, jóllehet ma már tűlszárnyaltattak. Nyomtatásban a következők jelentek meg tőle: 1. A keresztyén ember kézikönyve. Imák és elmelkedések. Megjelent Veszprémben 1808-ban. 2. Halotti prédikációkra való rajzolatok. Pest. 1816. 3. Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok. Pest 1817., mely több kiadást ért. 4. Neveléstudomány. Pest. 1822. két kötetben. Niemayer után dolgozta, de a hazai viszonyokhoz alkalmazta. Jelentek meg dolgozatai a tudományos gyűjteményben, és a Fábián József által szerkesztett Prédikátori tárházban. 14. Szűcs Károly 1846—1847. 15. Tatay Sámuel 1847—1850. Jókészültségü, ritka kegyességü férfiú; a veszprémi egyházmegyének hosszú időn keresztül főjegyzője s tanácsbirája volt. Veszprém-Papkeszire ment lelkésznek, hol meg is halt 1881-ben. 16. Szűcs Dániel 1850—1884. Előbb balaton-füredi akadémikus rektor volt, mint ilyen, görögből fordított epigrammaiért s műfordításaiért a Kisfaludy - társaság tagjává választatott. Az egyházmegyén könyv- és levéltárnoki, tanácsbirói, s a lelkészi vizsgákon, mint a zsidó és görög nyelveket kitűnően értő-censori tisztségeket viselt haláig 1884. október 5-ig. Halála után helyettes lelkész volt