Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-26 / 4. szám

netünk. Ismeretes híres püspöküknek, Pázmánnak ama mondása, hogv : »ő jobb szeretné, ha a falvakat a lako­sok elhagynák, s azok pusztán maradnának, minthogy Ő abba egyezzék, hogy a protestáns alattvalók számára ott templomokat építsenek«. (Engel »Geschichte« IV. 398, 1.) Egy másik püspökük, Kollonics, mondá ismét azt, hogy »Magyarországot először fogolylyá, azután koldussá, s végre katholikussá kell tenni!< (Lásd Feszler: IX. köt. 483. 1.) Később pedig az egri püspök, gróf Erdődy Gábor volt az (1715—1744), a kinek a szűkkeblű tanácsára a hazánk sorsát intéző körök egy hollandi kereskedelmi társulatnak hazai kereskedelmünk javát nagyban előmozdító magasz­tos tervét elvetették. »Az előnyök — igy szólt ő — melyeket e társa­ság számunkra igér, kétségtelenül igen nagyok. Ez hazánkat a jóllét nem remélt magas fokára emelné, s szorgalmat és munkát bozna tétlen népünk közé; és »én volnék az első, a ki e nagy vállalathoz beleegyezésemet adnám, ha ezen kereskedelmi társulat — a mely hazánknak oly nagy előnyöket igér — katholikus volna!« De mivel a társulat eretnekekből áll, ezt pártfogolni tiltja a törvény és tiltja lelkiismeretem! Mert »mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, hogyha az ő lelkében kárt vall!* (Lásd a névtelen szerzőtől gróf Battváni Alajosnak ajánlt s Pozsonyban 1792-ben megjelent »Intoleranz des katholischen Klérus« stb. könyvnek a 67. és 68. lapjait.) íme a jezsuita okoskodása!. .. Hát biz' az e fajta nyilatkozatok korántsem alkal­matosak megerősíteni bennünket a magyar klérus hazafias­ságában — a múltra nézve! * * * A »Religio« 1875-iki évfolyamában egy katholikus áldozár a magyar katholikus hierarchiát egy tősgyökeres nagy fához hasonlítja, azt irván róla: »Dús pompájú keleti gyümölcsök lógnak le terebélyes ágairól, a világ irigy szemeinek ingerlő színjátékai. »Az uralkodó libera­lizmus röhögő falánk nyája legelész alatta«,. föl sem pil­lantván a fára, sem a napra; mohó figyelme tárgya egye­dül a makk.« stb. Hát bizony a katholikus hierarchia folyvást ellentétben állt és áll ma is a liberalizmussal. A szabadság és felvilágosodás ellen küzdött az minden­koron. És én ezen nem is csudálkozom. Mert hiszen a pápák is a szabadság és felvilágosodás ellen küzdöttek minden időben. A hierarchiáról tehát el lehet mondani azt, a mit a halról, hogy »a. capite foetet!* Szabadság­szerető pápát nem ismer a történelem. A pápákra nézve mindig igazak fognak maradni Metternich hercegnek Carlyle Tamáskoz intézett ama szavai, mely szerint »ő minden eshetőségre el van készülve, csak arra nem, hogy valaha liberális pápa kerüljön a trónra « (Lásd Carlyle Tamás nemrég megjelent »Emlékiratait !«) Hazai történelmünkből is azt látjuk, hogy folyvást az elnyomó hatalommal szövetkeztek e pápák a szabad­ság elfojtására. A hazánk szabadságáért küzdő dicső feje­delmünket, II. Rákóczy Ferenczet is minden követőivel együtt kiátkozta XI. Kelemen pápa a Keresztély Ágost szász herceg és győri püspökhöz 1709. évi december 18-án intézett bullájában. (Lásd Merle d'Aubigné »Geschichte* 380. lap. * * * Hogy pedig felőlünk, protestánsok felől kezdettől fogva minő véleménynyel voltak a pápák, annak ékes bizonysága 2JL cl balászgyürüvel ellátott pápai breve is. melyet XIII. Kelemen pápa 1759. január 30-án küldött gróf Daun tábornagyhoz. Azon alkalomból ugyanis, hogy e tábornagy egy fényes győzelmet nyert az evangélikus vallású II. Frigyes porosz királyon, e pápa egy szentelt kardot küldött neki a jelzett pápai breve kíséretében, melyben többek között azt irja neki: »e kard mint az öldöklő angyal fog téged mindenüvé kisérni, mindig az oldaladon lesz, a mig csak a lutheránusok és kálvinisták gonosz fajzatát ki nem irtod! A te karod a legmagasabb bosszúállónak az eszköze lesz, míg azokat az amalektákat és moabitákat egészen ki nem pusztítod!« (Lásd >Intole­ranz des kath. Klérus* 70. 1. és Merle d'Aubignénél a 430. lapot.) íme, így gondolkoztak rólunk a pápák a mult század­ban. S bizony ma sem igen gondolkoznak másképen. Róluk is el lehet mondani, amit a Bourbonokról, hogy »sem nem tanultak, sem nem felejtettek!« A mostani pápa is folyvást dühöng ellenünk az ő irataiban. S nekünk ma is kell ellene védekeznünk. Amint Péter apostol mondja: »Ami ellenségünk (a római pápa) mint az ordító oroszlán szélylyel jár ma is. keresvén, kit elnyeljen. (I. Péter 5. r., 8.). (Folyt köv.) Gzékus László. KÜLFÖLD. Magyarország egyházi állapotáról. Auvinen finn lelkésznek »Unkarin kirkollisista oloista« cimü értekezése nyomán. Lapunk annak idején jelezte, hogy Auvinen A. helsinforsi lelkész ur és neje Magyarországon időznek. Ezen utazás eredményét Auvinen a »Vartija« (=== őr) cimü egyházi havi szemlének 1892. decemberi számában közli »Magyarország egyházi állapotairól« cimü cikkében. Bevezetésül szól Magyarország egyháztörténetéről. Vázolja a keresztyénség elterjedését, a reformáció idejét hazánkban, majd áttér a jelen ismertetésére. Adatait leg­főkép Bartha statisztikai művéből meríti, a mely munkát két álló délután tolmácsoltam néki. A római katholikusokról szólván, feltűnik előtte a papság nagy javadalmazása. Megemlíti, hogy a barátok legnagyobb része nem tölti idejét tétlenségben, hanem tanítással vagy egyéb dologgal foglalkozik. Ismerteti az elkeresztelési rendeletet és következményeit. A protestáns egyházak szervezetéről szólván, fel­említi az 1791-iki törvénycikkeket és az 1859-iki pátens­mozgalmat ; megjelöli azon pontokat, melyek a finn viszo­nyokkal egyeznek vagy ellenkeznek. Különös figyelmet szentel a közoktatási viszonyok és az istenitisztelet módjának jellemzésére. Megjegyzi, hogy nem vett észre valami buzgó templomlátogatást. Csudál­kozva mondja, hogy a papok és tanárok nem olvassák, hanem szabadon mondják el az egyházi beszédet, illetve az előadást. A papnevelésről igy szól: (ízelítőül eredeti­ben). »pappissivistys on verrattain tyydyttávállá kannalla«, vagyis: »a papnevelés kielégítő fokon áll aránylag.« Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom