Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-21 / 38. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: II. kerülvt, Pipa-utca 23. szám, faOTá a kéziratok cimzendök. Kiadtf-hivatal : Horn yátistky Tiktor könyvkereskedés« (Akadémia oérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézeDdök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Hegjelenik minden csütörtökön. BISflzcKti «ra : FéléTra: 4 frt SO kr; egész érra : 9 frt. Myyee érném ára 20 kr. Egy életrevaló gondolat. Gratulálok a »Sárospataki Lapok« szerkesztőjének is, meg a felső-szabolcsi egyházmegye esperesének is. Hogy csak az imént küzdöttem egyikkel is, másikkal is, az nem tarthat vissza a gratulálástól, sőt fokozza örömömet a fölött, hogy most gratulálhatok. Régen olvastam oly tartalmas, termékeny gondolatokkal annyira telt vezércikkeket, mint a melyek a » Sárospataki Lapok« 33., 34., és 35-ik számait ékesítették. E vezércikkek a felső-szabolcsi egyházmegye esperese által tartott felolvasás egyes részei. E felolvasásra vonatkozólag mondtam és ismétlem, hogy szivemből gratulálok. Mikor a > Sárospataki Lapok« illető számai e hó elején kezembe kerültek, az első gondolatom ama cikkek olvasása után az volt, hogy majd egy cikksorozatban foglalkozom a felsőszabolcsi esperes által felvetett összes eszmékkel; de mivel, dacára a kolera-szünidőnek, épen most sok mindenféle teher nehezedik vállaimra, lemondtam eredeti szándékomról s csak azt tettem fel magamban, hogy a sok közül egy kiváló gondolatot ragadok ki s ennek megvilágítása által amaz érdekes felolvasást, a mely fölött napirendre térni megbocsáthatatlan mulasztás lenne a magyar protestáns sajtó részéről, visszahozom a közönség emlékezetébe. A felső-szabolcsi egyházmegye esperese szólván az egyházpolitikai reformok által előidézett helyzetről, rajzolván a jelen bajait s a jövő veszélyeit, egyebek közt azt az indítványt teszi: állítsunk diakónusokat gyülekezeteinkbe. E diakonusok kisérjék figyelemmel a nép valláserkölcsi életét. Vigyázzák meg, hogy szóval vagy Írásban nem terjeszt-e valaki képtelen eszméket? Igyekezzenek a hiveket káros hatásoktól megóvni s evangéliumi hitökben erősíteni. A diakonusok álljanak egy födiakonus vezetése alatt. Ime, egy bölcs indítvány, a mely megvalósítása esetén azt az eredményt mutatná föl, hogy az egyetemes papság eszméjéből valami kis rész testet is öltene. Mert büszkék vagyunk mi az egyetemes papság eszméjére. Használjuk is néha, mikor a római papság ellen akarunk dörgedelmes cikket irni. Azután örömmel is fogadjuk, ha egyikmásik világi emberünk az egyház belső élete iránt is érdeklődik s nemcsak külső, szervezeti kérdésekkel foglalkozik. De, bár már két zsinatot is megértünk, nem találom nyomát annak, hogy intézményeket törekedtünk volna létesíteni azzal a rendeltetéssel, hogy ezek az egyház világi tagjainak lehetővé tegyék, megkönnyítsék, sőt az egyház, világi tagjait mintegy késztessék a tulajdonképeni vallás-erkölcsi élet felvirágoztatásában való tényleges részvételre. Ha Lukács Ödön eszméje kedvező fogadtatásra lel, ha megvalósítására komolyan törekesznek az egyházak s ha a megvalósítás stádiumába annyi bölcsességgel viszik át az eszmét, mint a mennyi bölcseséget az magában rejt: akkor bizony az eszme oly lendületet ád az egyházi életnek, a milyenre nem is gondolnak azok, a kik kicsinyléssel fogadják talán, mert nagyon egyszerű. Pedig minden igazi teremtő, nagy gondalat egyszerű is. E mellett a diakonusság, az apostoli korból való intézmény. Én ugyan valamely egyházi intézmény létesítésénél elégségesnek tartom, hogy tiszta, valódi, egészséges keresztyén gondolat képezze alapját s kész vagyok oly intézmények alkotását is pártolni, a melyek az apostoli korban még nem fejlődtek ki, ha az illető intézmények alapgondolata az evangéliummal megegyezik: de annál nagyobb örömmel üdvözlöm a diakonusság felélesztésére vonatkozó indítványt, mert ennek célszerű voltáról, az az első, örök dicsőségű, teremtő apostoli korszak tett már jó bizonyságot.. Már most a diakonusságra vonatkozólag két kérdés merül fel. Egyik az, hogyan fogjunk az eszme megvalósításához, a másik, hogy mit várhatunk tőle?
