Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

reformált egyház temploma, egyéb épületei, földjei a Paulinus barátoknak adattak.1

Losonczi lelkészsége gyászos emlékű színhelyét s vele az egész felső dunamellékét elhagyván, hosszas bujdosásai után a kocsi, komárom vármegyei egyház lelkésze lett. a hol egy évig szolgált. 1673. március 19-én pedig Veszprémbe ment rendes lelkésznek Bátorkeszi István mellé, oly népes levén az egyház, hogy két lelkészt tartott. Itt érte azon tisztesség, hogy l(>95-ben a dunántuli egyházkerület püspökévé választották, de ezen tisztét nem sokáig viselhette, mert 1702. január 8-án meghalt, veszprémi lelkészségének 29. esztendejében. 8. Hodosi Sámuel 1680—1710. Született 1654-ben Debreczenben.2

Egyike "volt azon nagyoknak, kik hitvallásukhoz való ragaszkodásukért, egyházuk igazaiért, megaláztatást, kínt szenvedtek, a közönséges gonosztévők börtönébe zárattak, de lelkiismeretük szabadságán még nyomoruságaik között sem tettek erőszakot. A kor, melyben felnőtt és tanult, a protestáns egyház derültebb napjai közé tartozik. Férfikora legszebb idejében hanyatlani látta a protestáns egyház régi dicsőségének fényét; majd mind tehetetlen öreg, még azt is megérte, mikor egészen beborult a protestáns Sión felett. Élete tanulságokban gazdag, lelkesítő példák emlegetésére hivatott, mert mindig az igazság eszményeért lelkesült. Legfőbb vágya, célja ama tökéletes pásztor által megmutatott ösvény, melyen haladni boldogság. »Az egyházi szolgának — úgymond3

— minden személyválogatás nélkül, minden atyafiuságnak s barátságnak tekintetét félre kell tenni, a bünt és gonoszságot meg kell feddeni, ki kell a népnek hitetlenségét kiáltani minden kedvezés nélkül. Ha mindjárt meg kell is halnia, de a mit Isten a lelkipásztornak szájában ad, csak ki kell azt mondani. Ha azt mondja is a bűnben megátalkodott nép, hogy: soha ez minékünk jót nem jövendöl, és ha szinte arcul csapdossák is, mint Mikeást és tömlöcbe vetvén száraz kenvérrel és vízzel táplálják is, de csak meg kell néki mdftani, a mit az Ur az ő szájában adott minden félelem és rettegés nélkül, vagy hallja azt vagy nem az engedetlen nép (Ezék. 2.\ mert másképen ugatni nem tudó néma ehhez lészen hasonlatos. (Ésai. 56. 10.) A protestáns egyház verőfényes napja jótékonyan hintette szélylvel sugarait Hodosi születésének idejében (1654.) Az áldott emlékű erdélyi fejedelmet I. Rákóczi Györgyöt fia: II. György váltotta fel a trónon, s az ország protestáns lakosai ujabban a linczi béke határozata értelmében vallásuk szabadságában éltek. Mi volt természetesebb a buzgó protestáns szülőkre nézve, mint az, hogy a szépen fejlődő ifjút a debreezeni főiskolába adják, hogy ott ismereteit gyarapítsa s magát az egyház hü szolgájává képezze. Tanulói pályájára azonban semmi nyom nem vezet; csupán annak vége felé tudósít a debreezeni főiskola régi anyakönyve 1671. január 28-iki bejegyzéssel, hogy Hodosi valami iskolai fizetni valókról elégséget tett.4 A régieknek azon gyakorlata, hogy a tanuló neve után irt helynév, annak születése helyét jelenti: azt engedi következtetnünk, hogy Hodosi épen Debreczenben 1 Gescbichtliche Darstellung der sehr merkwürdigen Schiksale Tyrnau in Ungarn. etc. Stelczertől. 2 A »Protestáns Szemle« 1893. évi II. füzetében közöltem ugyan Hodosi életrajzát, de nem lenne ezen dolgozat teljes, ha azt itt is fel nem venném. 8 A veszprémi reform, egyházban széket foglaló egyházi beszéd > körálló toronyban helyheztetett vigyázó® C.8

levél. 4 Géresy Kálmán debreezeni akadém. tanár ur szives értesítése szerint, a főiskolai régi anyakönyvben, melynek teljes címe : »Series studiosorum in Schola Debreczina 1588—1792.« ezek állanak róla: »Sámuel Hodosi Debrecz. 1671. 28 January, Satis fecit. született. De ha ezt határozottan meg nem állapíthatjuk is, a veszprémi református egyház ama levele, melyben rektort kérnek a debreezeni főiskola igazgatóitól 1

mindenesetre megerősít feltevésünkben. Ezen két adatra támaszkodva, származási helyének Debreczent tekinthetjük. Tanulói pályáját hírneves tanárok: Martonfalvi György és Szilágyi Márton előadásait hallgatva, a debreezeni főiskolában bevégezvén, mint kitűnő készültségü ifjút két évig az alma mater kötelékében tartották. Első évben a gimnázium alsóbb osztályaiban praeceptor, a másodikban épen a poesis praeceptora volt.2

Ha most tudjuk azt, hogy 1676. őszén foglalta el a veszprémi református iskolában igazgatói állását, meghatározhatjuk a debreezeni főiskolában tanulói pályájának végét és köztanítói hivataloskodásának esztendeit is. Utóbbiak 1674/75. és 1675/76. évekre, előbbi pedig 1674 őszére esvén. Az akkori idők szokása szerint, két évi debreezeni praeceptóriája végződtével Hodosi is rectoriára ment Veszprémbe, hol ekkor a mai középgimnáziumnak megfelelő református iskola volt, s a rector épen a poeticát tanította. Miként forgolódott Hodosi Veszprémben, és várakozásuknak hogyan felelt meg, igazolják maguk a veszprémiek, midőn 1677-ben a debreezeni főiskola igazgatóitól ő hozzá hasonló tudományu és szelidségü iskola rectort kérnek,3

mely jelzők bizonyára értésünkre adják nem mindennapias készültségét és tiszta jellemét. Hova ment Veszprémből 1677-ben. s hol volt 1680-ig? adatok hijján nem állapíthatjuk meg. Lehet, hogy valamelyik külföldi egyetemet is frequentálta ezen idő alatt. Szomorú idők voltak már ezek a magyar protestáns egyházra. A pozsonyi vértörvényszékre hurcolt református papok a gályarabságot szenvedték; az egyik veszprémi lelkész Bátorkeszi István is ott sinvlett, s mivel hasztalan várták a nápolyi gályákról hazajövetelét, 1680-ban Losonczi Farkas János mellé megválasztották lelkipásztornak előbb kedves iskola rektorukat, Hodosi Sámuelt, a ki hivatalába azon évi március 17-én beállott, egy hatalmas prédikációt tartván beköszöntőül a lelkipásztor tisztéről.4

Ezen egyházi beszéd címével igazoljuk Hodosinak 1680. éven kezdődő veszprémi papságát. Az egészen átvonuló hang, egyöntetűség, a tudomány, mely benne kifejezést nyert, Tóth Ferencz állításának szolgáltat igazságot, a ki azt irja róla:5

hogy nagy becsületü, tekintetű és ékesen szóló tudós lelkitanító volt ezen a részen. Mint ilyen, minden kiválóbb alkalommal az egyházkerület szónoka volt; a hitvalló Séllyei Istvánt is Hodosi parentálta el, s Igazság koronája cím alatt ki is nyomatta halotti prédikációját. Midőn 1695-ben Losonczi Farkas Jánost a dunántuli kerület püspökévé választották, Hodosi Sámuel lett a nagykiterjedésű veszprémi egyházmegye esperese, mely akkor a mai mezőföldi egyházmegyét is magában foglalta. Csak sajnálnunk lehet, hogy esperessége idejéből semmi irott emléke nem maradt reánk. De ha az egyházak külső építése körül kifejtett buzgóságáról irott emlékeink hallgatnak is: bizonyára kiváló tulajdonságainak eredménye azon üldözés, melyet a róm. kath. klérus intézett ellene. A XVíI. század végén, nem csillogott már tündökölve a Török félhold hazánk határain belől, a harci dicsőség verőfényében örvendezett az egész ország, ki 1 A veszprémi reform, egyház fentebb közölt levelében. 2 A »Series studiosorum in Schola Debrecina* folytatólagosan írja róla: »Praeceptoria, iterum praeceptoria Synt. Poes. functus, et postea ductus Veszpreminum.* 8 Említett levelükben. 4 Beköszöntő prédikációjának teljes címét alább közlöm. 6 Tul a dunai református püspökök élete. Győr, 1808. 141. lap.