Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

pihentető karjai közé, hogy másnap megujult testtel és erővel foghasson rendes munkájához. Nem alsóbbrendű feladata a valódi tanulónak a rendszeretet. Lépj be szobájába; meghatározott helye van ott mindennek, ruhadarabjai, könyvei, füzetei és összes tanszerei katonás rendben helyezvék el; nem szükséges egyes darabjait hosszasan keresgélni, csak kezét kell kinyújtania, megtalálja. No ő kevés gondot hárít édes anyjára, vagy testvérére, hogy utána rendezkedjenek. Könyvei lehetnek nem vadonat ujak, de azért tiszták; ha a lap szélein kézírást találsz, biztosra veheted, hogy a magyarázat emlékeztetői azok, hiábavaló firkát, vagy torzalakokat keresve sem találsz azokban. Kedves tanítványok! íme néhány épen nem túlzott vonása a rendszerető tanulónak. De legyünk őszinték. Vájjon ama vonások akár a tanulói pontosság, akár a rendszeretet követeléseiben, avagy csak nagyjában is hányra illenének szigorúan közületek ? Számba veszem én, hogy a játszi gyermek lelke a perc izgalmainak élvén, könnyen feled és halogat; de ne véld édes gyermekem, hogy mert a költő szerint is: »Gyermeké a boldog élet, A ki gyermek, játszhatik«, hivatásod csak az volna, hogy pillangóként virágról virágra röpkedve, egyedül kedvteléseidnek élj: az élet komoly követeléseivel már korotokban lassanként meg kell barátkoznotok. Azt sem felejtem, hogy annak a serdülő ifjúnak szintén édesebbek a pillanat sóvár élvei, mint a kötelesség hideg, komoly szózata; de az az élvvágyó ifjú nem jegyezte-e meg magának, hogy az a botor lepke, a mely világosságot szomjazva, vakon rohan az égő lámpafénynek, önmagát égeti meg? Nem is rajzolom most a pontatlan és rendet nem szerető tanuló ellenképét. Mindenkiben ott él az örök törvény, a mely belső megelégedéssel jutalmazza a jót és kárhoztató szavát fölemeli a rossz ellen. Hallgassatok ennek pártatlan szavára és értsétek meg. Ne feledjétek : valamint a koszorú akkor szép igazán, ha a virágok ízléses csoportjából művészi kéz fűzte: a tanuló akkor érdemli meg e díszes nevet, ha benne a tanulói erények összhangzatos koszorút alkotnak. Ennek a koszorúnak pedig főfő éke legyen a vallásosság és tiszta erkölcs hervadatlan virága. Mert szép a tudomány, de nemesebb a vallás és erkölcsiség. Csak még egyet. Ti nemcsak mint leendő emberek, de mint, bár különböző uton is, ugyanazon célratörő tagjai e tanintézetnek, testvérek vagytok, egyenlők hivatásban és törekvésben : azért az apostol szavaival szólva : »Édes fiaim szeressétek egymást, mint én, mint összes tanáraitok, szeretnek titeket.* A korosabb védje és vezérelje szeretettel a kissebbet; a szellemileg és erkölcsileg erősebb támogassa testvérileg a gyöngébbet; jól tudván, hogy az egyes érdeme büszkesége az egésznek, viszont egyesek vétke foltja az összesnek. Szeressétek egymást! A nagy Isten áldó kegyelme adjon sikert munkátokra! gondviselése őrködjék e tanintézeten, ennek oszlopemberein és minden rendű kegyes jótevőin! Futó Mihály. TÁRCZ A. A veszprémi reformált egyház múltja. (Folytatás.) 3. Gál Imre 1624—1656. Mikor Pathai István 1624-ben veszprémi lelkészségét a kiskomáromival cserélte fel: az alsó-lendvai lelkész fiát, Gál Imrét látjuk a veszprémi református lelkészi állomáson, a ki 1596-ban Alsó-Lendván született régi papi családból. Tanulását az alsólendvai jó hirü iskolában kezdte, mely a Bánffy bárók pártfogása mellett, a Postilláiról nevezetes Kulcsár György vezetése alatt középiskolai színvonalra emelkedett. Azután a debreczeni főiskolában bevégezvén tanulmányait, akadémiákra ment, onnét pedig alájővén veszprémi prédikátor lett 1624-ben. Itt, mint fentebb előadtam, egy szép templomot építtetett a várba, melyet míg befejezhetett, nem kevés kellemetlenségei voltak. 1631-ben már a veszprémi református egyházmegye alesperese volt, s mikor Tholnai István csopaki lelkész és esperes meghalt, Gál Imre rendes esperessé választatott. 1649-ben pedig a dunántuli református egyházkerület püspökévé választották Kanisai Pálfi János helyébe. Mint püspöknek nem kevés baja volt az engedetlenséget szító elemekkel, gyülekezetekkel és lelkészekkel egyaránt. Az a praecedens, a mi Pathai István püspöksége alatt arra kényszerítette az egyházkerületet, hogy a külsősomogyi ekklézsiákat átadja a dunamelléki egyházkerületnek : újra kisértett Gál Imre idejében is. Ugy de a püspök jól körültekintett, ismerte az okokat, a miért a somogyi ekklákat át kellett adni 1629-ben, csakhogy az az ok most nem forgott fenn, csupán a balaton-főkajári egyháznak esperes papja iránt való ellenszenvéről volt szó, s ezért a dunántuli egyházkerület kötelékéből való kilépéssel fenyegetett. Összehívta hát Gál Imre püspök 1651. március 12-ére Veszprémbe az egyházkerületi közgyűlést, abból ily levelet intézett a dunamelléki egyházkerület püspökéhez.1 »A veszprémi 15 seniorságokból 2

Veszprémben egybegyűlt atyafiak, superintendens, proseniorok és presbvterek Paksi György kecskeméti pap és püspöknek. Panaszoljuk szivünk fájdalmával, hogy némely ekklák jámbor tanítóikat nem becsülik, minden illendő ok nélkül megvetik. Többek közül ilyen a balaton-kajári ekklézsia, ki hűséges lelkitanítójának, Perlaki Márkus atyafinak, proseniornak. 21 esztendeig köztük való szolgálatát meg nem becsülte, sőt ellenünk magukat contumaciter opponálták, elszakadással fenyegettek. Minélfogva szeretettel kegyelmeteket kérjük, casu quo, hogy ha kegyelmetekhez folyamodnának, mint afféle háládatlan embereknek hitelük kegyelmetek előtt, és kedvük szerint való válaszuk ne legyen, előtte viselvén kegyelmetek a szép egyességet, hogy egymásnak injuriaira ne cselekedjünk, melyről a kegyelmetek részéről reversalisunk is vagyon, meghiszszük a mi részünkről is megtaláltatik kegyelmeteknél. Ezen kívül jött vála előnkbe egy atyafi Andreas Losi, ki a somogyi traktusból gonoszul excedálván, kegyelmetekhez confugiált, kinek botránykoztató életét és sokféle gonosz cselekedeteit tiszteletes urunk Reverendus Dominus Dániel Briccius, kiskomáromi senior hozzánk bona fide megírván, egyéb gonoszsági is előnkbe jővén, melyeket conscientiosa consideratióba vettünk: communi suffragio praesentibus etiam viris politicis in juris prudentia 1 Közlöm ezen okmányt a dunamelléki ev. reform, egyházkerület levéltárából. Földváry László váczhartyáni lelkésztárs szívességéből. 2 Egygyel több adat arra, hogy a mai dunántuli kerület, veszpréminek is neveztetett, állván ez a következő esperességekből: 1. veszprémi. 2. alsó-, 3. felső-balatonmelléki, 4. zalai, 5. somogyi, 6. kaposvári, 7. szigetvári, 8. kiskomáromi, 9. muraközi, 10. vasi, vagyis őrségi. 11. rábaközi, 12. soproni, 13. győri, 14-. pápai és 15. csókakői alesperességből. Ugy értsük ezen esperességeket, amint vannak ; ugy látszik mindegyikben alesperes (prosenior) volt, a főesperes maga a püspök levén, jóllehet a fentebb Pathai életében közölt okmány nem zárja ki azon állításomat, hogy a veszprémi esperes volt a főesperes.