Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-31 / 35. szám

sajtó, melynek szorosan vett feladata lenne a polémiában, a római egyháznak túlzó igényei ellen protestálni, halálos ellenség gyanánt ostromolja a katholikus nevet, s ezen, ha szabad ugy szólni, rövidlátó taktikában, könnyedén engedi át a római egyháznak azt, a mi pedig nem az ő kizárólagos tulajdona. Mindezt a fanatizált ultramontán sajtó avval viszonozza, hogy egyházainkat nem is tartja keresztyén egyházaknak, hanem csak amolyan uj találmánynak mondogatja, s nem hajt arra semmit sem, ha mi azt feleljük, hogy a bibliát tartjuk és nem a minap született »Infalübilitást« hitünk egyedüli alapjának. Sem a biblia, sem az Üdvözílő által alapított eredeti apostoli egyház, a »csalhatatlanság« dogmájáról mit sem tud. Szent István király a nyugati egyház oktatóinak, tehát a nyugati keresztyénség összeségének engedte át a vallási befolyást birodalmában, s mint olyat dotálta gazdag javadalmakkal; a történetírás tanúsítja, hogy nem ment mindenkoron simán az egyház doga: mit értett például Hollós Mátyás király, a midőn a pápát azzal fenyegette: »Crucem illám duplicatam quod regni nostri signum est, triplicare velle?« s ha Magyarország a keleti egyházba lépett volna, egészen más lett volna a római egyház állása hazánkban. A eretnekséggel való csúfolódás, mit némely hitsorsosunk annyira szivére vesz, iskolásgyerekféle eljárásra emlékeztet, mely önkénytelenül mosolyra indít. Az ily érvek nem méltók komoly szóra. Jut-e most eszébe a hatalmas Vatikánnak az angol királyné vagy a német császár vagy az amerikai Presidens ellen a „haeresis" miatt fulminálni? Ennek csak akkor lenne értelme, ha a máglya égne a háttérben, már pedig nehéz lenne azt lángra lobbantani a mai világban. Annyi keserűséggel telt, ezen mai vitában a szerencsétlenség az, hogy a forrása igen gyanús; magyar a magyar ellen agyarkodik most, pedig egyike sem tudhatja, hogy ki lesz az, a ki a heves tusának gyümölcseit le fogja majd szedni; viszálkodik a magyar éppen akkoron, a midőn egyetértésre és krisztusi szeretetre van annyira szüksége. London, 1893. aug. 20. Duka Tivadar. ISKOLAÜGY. Az iskolák beszámolója. E lapok szerkesztőségéhez — mint eddig is minden tanév bezárultával — küldtek az iskolák az idén is egy halom értesítőt, a melyekről most együttesen emlékézünk meg. Szives örömest teszszük ezt, mert az iskoláknak, mint tanító és mint nevelő intézeteknek roppant fontosságát elismervén, kívánatosnak tartjuk, hogy müködésök minél szélesebb körben ismert legyen, haladásuk méltánylásra találjon, mert ez menti meg őket legbiztosabban a hanyatlástól, ez ad legmaradandóbb eredménynyel ösztönt a kitartó munkásságra. Hadd jöjjenek azonban nyilvánosságra hiányaik is, mert az emberi gyarló természet a lappangó — ámbár bizton ölő — kórral könnyen megalkuszik, mig a szembetűnő bajokat, ha csekélyebbek is, siet orvosolni. Ezen felfogásunk ösztönöz arra. hogy dicsérjünk is, a hol lehet, gáncsoljunk is. a hol kell, ne csak egyszerűen registráljunk. Ez utóbbit magában egyáltalában nem tartjuk elégnek, nem különösen abban a konventionalis alakban, hogy a mit egy-egy értesítő az illető iskola egy tanévéről 8 —10 íven elmond, azt tél-tul ugyanannyi sorban kivonatoljuk s négy-öt hétig ismertessük az értesítőket beérkeztök, vagy az ABC sorrendjében. Ha a zongorán öt percenként ütünk meg egy-egy billentyűt, ki érzi ki kedvenc dalának akkordjait; ha hetenként 2—3 iskolára vonatkozó adatokat közlünk, ki alkothat hű képet hazánk oktatásügyének jelen állapotáról? Össze kell hasonlítani az iskolákat egymást közt, hogy mindegyiket az őt megillető helyre oszthassuk be és össze kell vetni minden egyes iskolát saját magával, jelen állapotát az ezelőttivel, hogy a fejlődést, a haladást, vagy a hanyatlást észlelhessük. Csakhogy amarra az iskolák egyenkénti, folytatólagos ismertetése mellett alig vállalkoznék valaki, emerre meg alig is van mód és lehetőség. Pedig a száraz adatok csak az összehasonlítás által nyernek életet. Jobbnak látjuk tehát inkább összefoglalni mindegyik értesítőből az egynemű adatokat s szólunk 1. az értekezésekről. Az értekezések első csoportjában azokat foglalhatjuk össze, a" melyek az iskola történetét rajzolják, vagy legalább ahhoz adalékokat szolgáltatnak; ezek a legérdekesebbek s ezek lehetnek egyszersmind a legértékesebbek is. Ezeknek a monográfiáknak megírását a tanári karok nem odázhatják el magoktól, azt más nem is igen végezhetné, azt nekik kell megtenniök; az anyag legnagyobb részt együtt van s rendelkezésökre áll az intézet levéltárában. Néhány intézet már meg is tette, megíratta történetét, — a kimutatás Klamarik Középiskolák szervezete elején látható, — másoké munkában van; a miniszter közvetlen rendelkezése alatt állók pedig felsőbb rendeletre három év alatt tartoznak megíratni s az értesítőkben közzétenni. A mieink talán utánozni fogják a követésre méltó példát s ha teszik, jó dolgot művelnek. Eddig minden jóban mi jártunk elől, vajha nagyon el ne maradnánk ezután. Felsőbb meghagyás folytán tette közzé Hoffer Endre igazgató a szegedi állami reáliskola 1851—1873. évi annaleseit >Följegyzések a szegedi reáliskola első két évtizedéből® cim alatt az értesítő 3—33. 1., a melyek nem egyebek ugyan a régebbi értesítőkből és az irattári ügydarabokból válogatott száraz adatok időrendi halmazánál, de a történetíró majd hasznukat veheti. Ép igy azoknak a táblázatoknak is, a melyek a csáktornyai községi elemi népiskola növendékeinek létszámát tüntetik fel az 1869—70. tanévtől, az iskola községivé nyilvánításától máig a Jeney Gusztáv igazgató tanító által közzétett értesítő utolsó levelén. A kis-kun-halasi ev. ref. felsőbb leányiskola zsenge kora történetének sovány vázlatát a Hoffer Mari igazgató szerkesztette értesítő előszavában kapjuk. Az intézet felállítását az egyháztanács 1870. határozta el, szűk helyi-