Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-03 / 31. szám

RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) A protestánsok közül tüzetesen a Kalauzra senki sem felelt s egy névtelen kalvinista prédikátor egy külön röpiratban indokolta is, miért nem felelnek reá a protestánsok. Nagy Benedek »Pázmány Péter pironsági« című munkájában csak egyes helyeit érintette. A lutheránusok latinra fordíttatták s 1617-ben kiküldték Németországra megcáfolás végett, melyet Balduin Frigyes Wittenbergi tanár végzett s 1626-ban jelent meg. 1622-ben Bártfán, szintén jelent meg »Pázmány Péter Kalauzzának, tizenharmadik könyvére való felelet, melyet irt de invocatione sanctorum; az szenteknek segítségül hívásokról és esedezésökről< Kecskeméti J. C. ungvári prédikátoroktól. (38 negyedrét levél.)1

De jelent meg több részlet is; sőt a tiszántúli reform, egyházkerület az 1629. febr. 18-ki tasnádi zsinaton kimondá hogy »meg kell cáfolni* ; 1629. jun. 17-kén Nagy-Váradon, ugyanazon kerület »Pázmány rágalmazó, dühös és veszedelmes műve« a Kalauz kilenc első könyvének megcáfolását a váradi papokra; a többit a függelékkel együtt a tiszántúli papokra bizza; az 1629 nov. 25. sz. németi közzsinat végül kimondja, hogy a Kalauz megcáfolása folytattassék.2

E cáfolat sorsáról nincs tudomásunk. Pázmány a > Kalauz« kiadásával nem elégedett meg; a harcot az irodalmi térről az országgyűlésbe vitte. Az 1613-ik évi országgyűlésen, Pázmány nagyon sürgette, hogy »a harmadik (t. i. kathol. religió is szabadon follyon mindenütt; mert Kassán — úgymond — két religió vagyon: lutherana és calviniana: azért méltó, hogy a catholica is becses legyen Kassán*. Kassán átláttak a szitán s észrevevén mi rejlik a nagy szabadelvüség alatt: Azonnal convocalván — tehát — az öt városnak, azon vallástételt, melyet az augustana confessioból kiszedegettek és 1549-ben 1.Ferdinánd királynak bemutattak,* latin, magyar és német nyelven 1613. kinyomatva »oda (Bécsbe) felküldötték és ugy dugták be a szájokat, hogy csak egy igaz biblica religió vagyon* Kassán.3 Ez a confessio a Stöckel Lenárt által irt confessio volt s magyar cime: »Az öt szabad városoknak Fölső-Magyarországban. Kassának, Lőcsének, Bártfának, Eperjesnek és Szebennek. Keresztyén tudományról és hitről való Vallástétele. Mely beadattatott az boldog emlékezetű Ferdinánd királynak 1549. esztendőben. És három nyelven, deákul, németül és magyarul kinyomattatott, Kassán, Fischer János által, 1613. esztendőben.« (4-rét A — B. 2 ív, 8 számozatlan levél.) 4 E vallástétel 20 cikket tartalmaz. I. Istenről (vallja 1 Ugyanott III. k. 364-365. lap. 2 »Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyházkerület történetéhez« 22., 24, 26. lap. 3 Alvinczi 1625-ki levele a kassai tanácshoz. 4 Latin címe: »Confessio christiamae Doctrinae quinque Regium Liberarumque Civitatum in Hungaria Superiore, Cassoviae, Leuchoviae, Bartphae, Eperiesini, ac Cibiny. Exhibita laudatissimae quondam recordationis Regi Ferdinando Anno 1549. Intribüs lingvis, Hungarica, Latina, Germanica impressa Cassoviae per Joannem Fischer. Anno MDCXIII. (4-rét, 6 számozatlan levél). Német cime: »Bekanntniss Christlicher Lehre und Glaubens der 5 königl. Freustádte*. (6 levél. A két darab együtt A—C. 3 iv). Meg van a Magy. Nemz. Muzeumban (s ezt használtam most), a kézsmárki ev. lyceumnál kéziratban, a sárospataki ref. főiskola egyik kolligatumában, honnan 1865-ben magyarra fordítám. Lásd Sárospataki füzetek 1865. folyt. 159-165. lap. az egységet a háromságban s a háromságot az egységben.) II. A teremtésről. (Tanítja az orthodox tanokat.) III. Az erededendő bűnről (az LI. zsolt. 7. verse és a Genesis V) 8 szerint.) IV. A Krisztus megtestesüléséről (szintén az orthodox tanok, különösen Ézsaiás VII: 14. János ev. I. rész: II. Kor. 5. Róm. IV: 25 stb. szerint.) V. A megigazulásról (ingyen, Isten kegyelméből a Krisztusért. Róm. ÜL 23—24 ) VI. A hitről, (mely a Szent-Lélek ajándoka. Róm. X: 17 és XV: 31.) VII. A jó cselekedetről, (mely szükséges; de a üdvességnek nem érdemlő oka.) VIII. Az egyházról, (mely csak Istenigéjéhez és a sákramentumokhoz köttetett; testileg a polgári társaságból való: egyedüli feje a Krisztus; látható és láthatatlan; vannak lelkipásztorai, de nem urai.) IX. A keresztségről, mely az egyházba avató sákramentom bármely korú emberre s az újjászületés feledője.) X. Az urvacsoráról (lutheri értelemben.) XI. A gyónásról, (melyet a tudatlanok, a háborgó lelkiösmeretüek és a bűn alól való feloldozásért megtart.) XII. A poenitentiáról melyet sürget) XIII. A sákramentumokról, (melyek az Isten hozzánk való jó akaratának és szövetségének pecséti.) XIV. Az egyházi szolgákról (mint tanítókról és a sákramentumok kiszolgáltatóiról.) XV. A cerimóniákról, (melyek közül némelyek, mint több ünnep, éneklések, felolvasások, szónoklatok és imák elvetendők.) XVI. A polgári társaságról, (melyet evangéliumszerünek ismer el.) XVII. A házasságról, (melyet Isten rendelésének tart.) XVIII. A halottak feltámadásáról, (mely után ítélet, jutalom és büntetés következik.) XIX. A szabad akaratról, (melylyel az eset után nem birunk, kivéve a külső dolgokat.) XX. A szentek segítségül hívásáról, (melyet az I. és II. parancs ekként tilalmaz: Ne legyenek neked idegen Isteneid stb. És: A te uradnak, Istenednek nevét híjában fel ne vegyed! stb.1

' VI Ujabb polémiák 1614. »Lelkiorvosság*. »Kálvinista prédikátorok tüköré*. A Pázmányféle »Igazság győzedelme* s ennek kiadója Balázsffy. 1614-ben egy kálvinista munka jelent meg, »Lelkiorvosság* cim alatt, németből fordítva. A közvélemény Alvinczit tartotta kiadójának. Alvinczi tiltakozott ez ellen és kárhoztatja Pázmányt, hogy reá fogta a »Lelkiorvosság* fordítását. Ebben és egyéb kálvinista iratokban, szent Ronaventurát, mivel Szűz Máriát dicsőité, bálványozónak nevezték s több kathol. hitágazatot és Pázmány személyét is megtámadták. E > Lelkiorvosság« ma már egy példányban sem ismeretes, s a mit tudhatunk felőle, azt a Pázmányféle »Igazság győzedelme* tartotta fenn. Pázmány a »Lelkiorvosság« ellen Lethenyei István név alatt. 1614-ben válaszol »Az calvinista prédikátorok ingyenes erkölcsű tökéletességének tüköré* cim alatt, mely Bécsben jött ki. Lethenyei csepregi lutheránus prédikátor volt s mindenki tudta, hogy nem Lethenyei a szerző, hanem Pázmány, mely ellen ez nem is tiltakozott. E »Tükörben« Alvinczi ellen nem egy helyen gyalázólag és gúnyosan szól. Aztán állítja, hogy »három csontos, tetemes hazugság* vagyon a >Lelki orvosságban*. Első, hogy a jézsuiták tagadják, hogy ők a meghalt szenteket segítségül hívják: második: tagadják, hogy Sz. Máriát imádják ; harmadik: hogy a sz. Írásban nincsen ilyen segítségül hivás: »Uristen hallgass meg engem Ábrahámért.« Ezután fejtegeti a római kathol. egyháznak a szentek 1 E Confessio szerzője Stöckel Lénárd. Született és tanult Bártfán, majd Wittenbergben, honnan 1538-ban a bártfai iskola igazgatására hivatott s oly fényes eredménynyel tanított, hogy még Oláh Miklós esztergomi érsek is vele neveltette unoka-öcscseit. Meghalt 1560. (Bod Péter Magyar Athenás 248. lap).